Hevér Lóránt:
Becsey: Hőzöngés helyett szakmai munkát!
A határon túli magyar régiókban hiányzik a szakpolitika munkája, nem
készülnek elemzések és dokumentációk. A helyi magyar politikai elit
akkor lesz majd erős, ha ilyeneket képes lesz csinálni – állítja Becsey
Zsolt.
Az Európai Parlament magyar képviselője azt állítja, behatárolt helyzetben
van, amikor a határon túliakért kell felszólalnia Brüsszelben. Nem
mondhat ugyanis sokkal többet annál, mint amit a magyar kormány mond
az Unió Tanácsában, vagy a biztos az Európai Bizottságban:
– Kormányzati szinten – és az EU-ban még mindig ez a legerősebb érdekérvényesítő
szint a külpolitikában – egyáltalán nincs előrelépés sem Vajdaság-ügyben,
sem határon túli magyarok ügyében. Az EU-s intézmények közül csak a
Parlamentben lépünk fel ilyen kérdésekben. És mivel nem együtt haladnak
ezek a faktorok, ezért nem tudunk politikailag előre szaladni.
Becsey Zsolt szerint nem csak a brüsszeli események határolják be
azt, hogy a magyar nemzetpolitika milyen lépéseket tesz uniós szinten,
hanem az is, hogy a határon túli magyar közösségek választott vezetői,
a kisebbségi magyar politikai elit mit nyilatkozik és mit csinál:
– Az elmúlt másfél évben számtalanszor kerültem olyan helyzetbe, hogy
a vajdasági politikai vezetők dezavuálták azt, amit én Brüsszelben
állítottam. És ezzel én lehetetlenültem el, miszerint valamilyen önös
politikai zavarkeltés miatt olyat mondok, amit X, Y, Z cáfol Újvidéken,
és főleg Szabadkán. És utána azt nyilatkozzák a Magyar Szóban, hogy
verik a magyarokat, meg mi milyen kemény vagyok, de utána elmegy mutyizni
Belgrádba. Ilyenkor nekem azt mondják, hogy ne panaszkodjak, mert a
belgrádi sajtószemle szerint a magyar pártok mutyiznak. De ugyanezek
a pártok azt mondják, hogy harcoljunk értük. Ha valaki mindig A-t mond,
akkor mindig ugyanazt az A-t mondja – nyilatkozta Becsey Zsolt.
BECSEY ZSOLT: „Dokumentációs, szakmai munka nem folyik. A délvidéki
magyar politikai elitnek, a pártoknak és a civil szférának az erejét
az mutatja majd, amikor ilyeneket képes lesz csinálni."
A néppárti európai parlamenti képviselőtől a vajdasági újságírók megkérdezték,
mit lehet olyan esetekben tenni, amikor a Vajdaság és Magyarország
közötti határ menti együttműködésekre szánt pénzek egy része Belgrádban
köt ki, annak ellenére, hogy belgrádi pályázók nem is vehetnének részt
ilyen projektekben.
– Ez egy olyan politikai probléma, amit én többször felvetettem. Két
dolog szükséges: az egyik, hogy a konkrét problémákat valaki írja le
számokkal és példákkal, mert ha én Brüsszelben elkezdek vádaskodni,
akkor azt vetik a fejemre, hogy tények nélkül vádaskodom. Két éve járom
a Vajdaságot, és mondogatom, hogy minden problémát dokumentálva írjanak
le, és angolul adják ide. Na most onnantól fogva matt. Vannak kocsmai
hőzöngések, amelyekről elhiszem, hogy valósak, csak amikor azt mondom,
hogy európai formátumban adják ide, százalékokra lebontva, dátum szerint,
hogy el tudjam mondani, milyen politikai disznóságok folynak, akkor
valahogy ilyen nem születik. A délvidéki magyar politikai elitnek,
a pártoknak és a civil szférának az erejét az mutatja majd, amikor
ilyeneket képes lesz csinálni. Mert az nem ér semmit, hogy ezeket a
problémákat ismerjük és, ezekről hőzöngünk, de amikor feketén-fehéren
dokumentálni kellene őket, akkor megáll a menet – fogalmazott Becsey
Zsolt.
A szakpolitikus elmondta, hogy elkészített egy négy oldalas összegzést
a vajdasági jogszerűtlenségekről, és egy tizenkilenc oldalas összefoglaló
is készül, de ezek elkészítése nem az Unió feladata lenne.
– Nagy nehezen próbáltuk összeszedni a hőzöngések tartalmi elemeit:
hogy az állami foglalkoztatásban meg az oktatásban mi a gond, hol vannak
diszkriminációs elemek. Mert az, hogy én hőzöngök, hogy engem diszkriminál
az oktatás, az önmagában itt Brüsszelben csak egy vádaskodás, semmi
más. Azt például, hogy a szabadkai tanítóképző miért nem stimmel, írja
már le nekem egyszer egy egyetemi tanár: miért jó és miért rossz? Dokumentációs,
szakmai munka nem folyik. Ha folyna, akkor akcióba lehetne dobni bennünket
is, a képviselőket is meg a magyar kormányt is, de addig nem, amíg
az érintett politikai elit és a civil szféra ezeket nem írja meg.
Becsey Zsolt Brüsszelben arról is beszélt, hogy Szerbia uniós integrációját
a hágai együttműködésen kívül Koszovó kérdése befolyásolja. Ezért sokan
sürgetik a döntést a tartomány közjogi státusáról – mondta az Európai
Parlament fideszes képviselője.
– Koszovót láthatóan négy- vagy öthatalmi megegyezésben hagyják. Az
európaiak hajlanának arra, hogy a döntést elhalasszák a jövő évre,
de az amerikaiak hajthatatlanok, Koszovót az idén le akarják zárni.
Európában én nem éreztem azt a hatalmas fölzúdulást, amit az alkotmányos
népszavazás jelentett, hogy Koszovót tényhelyzetbe hozzák a szerbek,
de ettől még a szerbeknek nem lesz jobb pozíciójuk Koszovóban.
– Hogyha Szerbia alkotmányosan is egyre jobban szétválasztja Koszovónak
és a Vajdaságnak a kezelését, akkor olyan túl nagy lelkesedést a szerbek
sem fognak kapni az EU-tagság kapcsán – folytatta a fideszes képviselő,
aki hozzátette:
–Többször elmondtam már, hogy bármennyire is vannak gondok köztünk,
ha valakire számítani akarnak, akkor azok mégis csak mi, magyarok vagyunk.
Nem fognak az írek különösebbek lelkesedni irántuk, és a portugálok
se, csak a szerbek ezt nem érzik, és azt gondolják, hogy ezt a bulit
meg tudják csinálni úgy, hogy nem lesznek teljesen demokratikusak,
meg Koszovót is félig megtartják, és így be tudnak lépni az EU-ba.
Ezzel azért gond lesz, mert az Unióban sincs már akkora bővítési lelkesedés,
és az a menetrend, amit a szerbek kilőttek maguknak, nem fog működni.
Lehet, hogy a társulásig eljutnak, de ott aztán meg lehet rekedni negyven
évig, mint a törökök, akik 63 óta társultak. Ezt Szerbiának is egyszer
tudomásul kell vennie, de nem úgy tűnik, hogy itt tartanának – nyilatkozta
Brüsszelben Becsey Zsolt Európai Parlamenti képviselő.
(2006. november 14. [www.heverlorant.com])
Becsey Zsolt, az EP néppárti képviselője vajdasági újságírók kérdéseire
válaszolva nyilatkozott Brüsszelben, az Európai Parlament épületében.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
HÍRLEVÉL IV. évf. 157. szám
2006. november 13.