A VAJDASÁGI MAGYARSÁG NEHÉZSÉGEI 2006. OKTÓBER 30.

TARTALOM

1. A MAGYAROK ARÁNYA A TARTOMÁNYBAN…………..3. OLDAL

2. A MAGYAROK GAZDASÁGI HELYZETE…….….…….......4. OLDAL

3. VAJDASÁGI MAGYAROK AZ ÁLLAMIGAZGATÁSBAN.. 5. OLDAL

4. A VAJDASÁGI MAGYAROK OKTATÁSI HELYZETE.........7. OLDAL

5. VAJDASÁGI MAGYAR MÉDIAHELYZET............................8. OLDAL

6. KISEBBSÉGI JOGOK, TÖRVÉNYI HÁTTÉR........................9. OLDAL

7. NEMZETI ALAPÚ ATROCITÁSOK ÉS JOGSÉRTÉSEK.....10. OLDAL

FORRÁSOK................................................................................18. OLDAL

1. A MAGYAROK ARÁNYA A TARTOMÁNYBAN

Vajdaság összlakosságában a legutóbbi, 2002. évi népszámlálási adatok szerint 290 207 magyar volt, vagyis a magyarok a tartomány lakosságának 14.24%-át képezték (1948-ban 428 750 magyar lakott, a tartomány összlakosságának 26.13 %-át képezve). Az 1991. évi népszámlálási adatokhoz viszonyítva a magyarok száma 2002-ig 49 284-el, illetve 15%-al csökkent. Sajnos frissebb adatokkal nem rendelkezünk, de feltehetően az elvándorlás miatt a magyarság száma az elmúlt három évben tovább csökkent, amelyhez mindenképpen hozzájárult az alacsony szaporulat és főként a fiatalok elvándorlása, valamint az asszimiláció különböző formái. Az 1991. évi és a 2002. évi népszámlálási adatokat összehasonlító elemzés azt mutatja, hogy a tartomány lakosságának nemzeti összetétele egészében véve megváltozott, oly módon, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók száma csökkent, míg a szerbként nyilatkozók száma növekedett. Vajdaságban (az említett népszámlálási adatok szerint) 170 454-el több szerb él, mint az előző időszakban, a százalékos arányuk pedig Vajdaság lakosságában 57.21 %-ról 65.05 %-ra nőtt (miközben a lakosság száma az elmúlt 11 évben mindössze 19 475-el nőtt).Hat községben (több települést magába foglaló közigazgatási egység) a magyarság abszolút többséget alkot: Zentán, Adán, Magyarkanizsán, Kishegyesen, Topolyán és Csókán; illetve két községben – Óbecsén és Szabadkán – relatív többséget alkot. Egyes falvakban, a szórványban is, többségben él a magyar lakosság. A kétmilliós Vajdaság területén gyakorlatilag nincs település magyar nélkül.Vajdaság etnikai összetételében bekövetkezett változások során olyan községek lakosság-összetétele is megváltozott, amelyekben a magyar nemzeti közösség tagjai képezték a többséget. Vonatkozik ez különösen Apatin, Temerin, Törökkanizsa és Begaszentgyörgy községekre, ahol a menekültek számára házakat és lakásokat is építettek (a nagy többségében szerb nemzetiségű menekültek számát, akik Vajdaságban állandó vagy ideiglenes lakóhelyre találtak, körülbelül 300 000-re becsülik).

2. A MAGYAROK GAZDASÁGI HELYZETE

A gazdaság tekintetében a tartomány magyar lakta területein a legnagyobb gondot a körzetesítés és a diszkriminatív szerbiai térségfejlesztés jelenti. Szerbia körzetesítésekor (1991) a főleg magyarok lakta településeket négy új mesterségesen kialakított körzetbe osztották, ahol a lakosság többségét szerbek képezték, azzal a szándékkal, hogy megsemmisítsék azokat a közigazgatási központokat, amelyek felé a magyar lakosság előzőleg gravitált. Ilyen módon a már kialakult hagyományos gazdasági kapcsolatok megszakadtak, sok nyelvi, oktatási, kulturális és egyéb jog megvalósítása beszűkült, vagy teljesen ellehetetlenedett. A Tisza-menti községeket például – ahol a magyarok többségben élnek (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Törökkanizsa és Zenta) – a kikindai székhelyű észak-bánáti körzethez csatolták. Szerbia stratégiai tervében a magyar lakta területeknek úgynevezett „önellátó” szerepet szántak, ami azt jelenti, hogy alacsony árakon, alacsony béreken élőket helyi szinten kell, hogy a helyi mezőgazdaság kielégítse, annak ellenére, hogy ez a terület évtizedeken keresztül „Szerbia éléskamrája” volt.Másik nagy probléma, hogy a többségében magyar lakta településeken a legnagyobb a munkanélküliségi ráta az utóbbi években, mégpedig a nemzetiségi tekintettel történő munkahelyi felmondások és munkahelyre való felvétel következtében (például Kishegyesen 51 % volt a munkanélküliség 2005-ben). Tudni kell, hogy egy évtizede a magyar lakta önkormányzatokban volt a legmagasabb az átlagkereset. Ez a terület teljes egészében kivizsgálatlan és az állami szervek és szolgálatok nem rendelkeznek a foglalkoztatottak és a munkát keresők nemzeti hovatartozásával kapcsolatos adatokkal. A Tartományi Munka-, Foglalkoztatási és Nemi Egyenrangúságügyi Titkárság 2005. 08. 29. tájékoztatója szerint ez a titkárság „nem rendelkezik olyan dokumentumokkal, amelyek a Vajdaság és a Szerbia Köztársaság területén foglalkoztatottak és munkát keresők nemzeti hovatartozására vonatkozó információkat tartalmaznák.”A vajdasági magyarság szinte teljesen kimaradt az állami privatizációból, a 14.28 %-nyi vajdasági magyarság 2 %-ban vett részt a privatizációban. Jellemző, hogy a privatizáció során megszerzett cégeket vagy átregisztrálják a fővárosba, Belgrádba, (például a szabadkai „Pionir” édességgyár, „Fidelinka” tésztagyár) vagy azok műszaki felszerelését leszerelik és Dél-Szerbiába szállítják. Az előző esetben gazdasági szempontból a gondot az jelenti, hogy a termékértékesítés nem helyi cégeken keresztül folyik, hanem belgrádiakon, és így a magas haszonkulcs sem marad a magyarlakta térségekben. Az utóbbiban pedig a gyárak leszerelésével munkahelyek szűnnek meg. Sokszor a megtermelt profitot sem itt fektetik be, hanem Szerbia más részein (jó példa volt erre a 2005-ös évben a szabadkai „Sinalco”). Ha pedig a tőke mégis itt marad, akkor gyakran a gazdasági alvilág küzdőterévé válik (például a korábban az ország legjobbjának számító magyarkanizsai „Keramika” tégla- és csempegyár). Ugyanígy az egységes agrárvállalatokat, melyeknél a termeléstől a feldolgozáson keresztül az értékesítésig minden ugyanannál a cégnél folyt, a privatizáció során a részeire bontották és külön-külön értékesítették, ami hosszú távon sok esetben a részek csődjéhez vezetett. Ezek pedig munkások és vezetők elbocsátását eredményezte a kisebbség számára (például a topolyai „®itko” üzem).Nagyon nagy gondot jelent, hogy a magyarság nem tud a magánosítás során földhöz jutni. A szerb üzletemberek a feketegazdaságban szerzett tőkét vajdasági földek vásárlására használják fel, ezek a szerb nagytőkések 10-20 000 hektár közötti óriásbirtokokat szereztek meg. A kisbirtokokon történő gazdálkodás nem kifizetődő, ezért a magyar kisbirtokosok eladják földjeiket. A magánosított nagybirtokokon extenzív termelés folyik, ami azt jelenti, hogy nagyon kis számú helyi munkaerőt alkalmaznak. Ezeken a területeken a mezőgazdaságban a magánszektor mindig is erősnek számított, jelenleg pedig az átlagos bácskai parasztgazdaság 3.5 hektár, ami meglehetősen alul marad az optimális mezőgazdasági termeléshez szükséges területhez viszonyítva. Például Szabadka községben körülbelül 12 000 gazdaság rendelkezik az összes föld 32.5 %-val, de a népesség 72 %-a mezőgazdasággal foglalkozik, ami gyakorlatilag így néz ki az összes magyarlakta területen.Gondot jelent még a magyar szakemberhiány is a gazdaságban. A szabadkai Közgazdaságtudományi Karon működő kutatóintézetet megszűntették, és Szabadkán 2004-ben egyetlenegy kutatással vagy fejlesztéssel foglalkozó intézet sem volt, melyet közpénzekből támogattak volna (nincs tudomásunk változásról).

3. VAJDASÁGI MAGYAROK AZ ÁLLAMIGAZGATÁSBAN

Szerbia állami szerveiben és a szerbiai kormányban egy magyar sem tölt be jelentősebb funkciót, és nincs egyetlen szerbiai közvállalat vagy intézmény élén (a kisebbségi intézményeket és közvállalatokat nem számítva). A kisebbségeknek, így a magyaroknak is a lakossági részarányukhoz viszonyítva nyilvánvalóan nem megfelelő a képviselete a közigazgatási és az igazságügyi szervekben, az ügyészségekben és a rendőrségben, habár ezek az adatok ismertek Szerbia Köztársaság és Vajdaság hatóságai előtt, a magyarok részvételi arányának javításán ezekben a szervekben az utóbbi öt évben – az üres politikai ígéreteken kívül – nem történt úgyszólván semmilyen előrehaladás.Vajdaság Autonóm Tartomány közigazgatási szerveiben, a tartományi titkárságokban, a Tartományi Végrehajtó Tanács Titkárságában és a tartományi szervek közös szolgálatában 2003 január végén 803 foglalkoztatott volt. A kérdőívek (nem volt kötelező kitölteni) alapján megállapítást nyert, hogy ezekben a szervekben a foglalkoztatottak között 566 (70.49 %) volt szerb és mindössze 46 (5.73%) volt magyar nemzetiségű. Ez azt jelenti, hogy a magyar nemzetiségűek száma 2003 januárjában a tartományi szervekben kifejezetten kevesebb volt, mint a lakossági részarányuk (14.28 %). A tartományi ombudsman 2004 decemberi jelentésében megismételte azt az értékelést, hogy a tartományi szervek foglalkoztatottjainak összetételében „a magyarok kifejezetten kevesebben vannak képviselve” (az ombudsman 2005. évi jelentése még nem került nyilvánosságra).Az ENSZ Fejlesztési Programjának (UNDP) Szerbia 2005. évi humánfejlődéséről szóló jelentése szerint a tartomány 462 igazságügyi tisztségviselője közül a körkérdésben résztvevő 439 személy (95.02 %) között szintén a szerbek vannak a legtöbben, 323-an (73.58 %), akiket a magyarok 39 személlyel (8,88 %) követnek. Ezek az adatok azt mutatják, hogy a magyarok az igazságügyi tisztségek betöltésében úgyszintén jelentősen a lakossági részarányuk (14.28 %) alatt vesznek részt. Ha azonban a körkérdésben szerepelt volna az a kérdés is, hogy hány bíró képes a nemzeti kisebbségek nyelvén lefolytatni az eljárást a válasz még kedvezőtlenebb lett volna. Az Újvidéki Községi Bíróságon egyetlen bíró létezik, aki a magyar nyelvű eljárás lefolytatására képes. (szemben a tíz évvel ezelőtti öt bíróval) Az ő távollétében még olyan személy sincs, aki magyar nyelvű szóbeli kommunikációt folytathatna az ügyfelekkel.Vajdaság AT területén lévő ügyészségekben 2004. decemberében 132 ügyész és ügyészhelyettes volt. Ezek közül – 129 alkalmazott (97.73 %) adatai szerint – 101 (78.29 %) volt szerb, magyar nemzetiségű pedig mindössze 7 (5.43 %), a magyarok tehát a tartomány területén lévő ügyészségekben is messze a lakossági részarányuk (14.28 %) alatt vannak jelen.Vajdaság területén a Belügyminisztérium foglalkoztatottjai közül – a volt államszövetség Emberjogi és Kisebbségügyi Minisztériumának adatai szerint – 453 (5.81 %) a magyar nemzetiségű. Arról viszont nem közöltek adatot, hogy a rendőrség és a csendőrség egységeiben vannak-e magyarok és ha igen, akkor hányan.Vajdaság 36 községében (a 45 közül) az állami illetve köztulajdonban lévő vállalatokban és a köztulajdonban lévő bankokban – a Szerbiai Helsinki Emberjogi Bizottság által 2002-ben elvégzett kutatások szerint – a vezető beosztásban a szerb nemzetiségűek voltak túlsúlyban. 36 község 76 kommunális vállalata közül 54-ben (71.05 %) (szabadkáról nem lehetett adatokat beszerezni) az igazgató szerb nemzetiségű, ami 19.72 %-al meghaladja a megvizsgált községek lakosságában képviselt számarányukat. 16 (21.05 %) kommunális vállalatnak van magyar igazgatója, ami nagyjából megfelel a megvizsgált községek lakosságában képviselt számarányának. A körkérdésben részvett 240 vállalat közül 160-nak (66.66 %) volt szerb igazgatója, ami 15.33 %-al több, mint a lakossági számarányuk a megvizsgált községekben. Magyar igazgatója 27 (11.25 %) vállalatnak volt, ami 9.86 %-al kevesebb, mint a lakossági számarányuk a megvizsgált községekben. A 36 megvizsgált község 82 bankja és bankfiókja közül, amelyek részt vettek a vizsgálatban 53 (64.63 %) élén állt szerb, magyar nemzetiségű vezető pedig 9 (10.97 %), ami jóval kevesebb, mint a lakossági számarányuk a megvizsgált községekben.

4. A VAJDASÁGI MAGYAROK OKTATÁSI HELYZETE

Alapfokú oktatás a Vajdaság területén 27 községben, 91 általános iskolában folyik magyar nyelven. Középfokú oktatás a tartomány területén 13 községben, 39 középiskolában folyik, ezek közül kettő tisztán magyar nyelvű (Zentán és Szabadkán) amelyek megnyitása legnagyobb részben a Magyar Köztársaságtól kapott pénzekből történt, valamint a tartományi költségvetésből is finanszírozzák, de ezek a gimnáziumok csak egy szűk elit képzését teszik lehetővé. Az óvodai, általános iskolai és középiskolai oktatásban a magyar tagozatoknak nincs önálló tanmenete és programja, nincs iskolai (tantestületi) önkormányzata, csupán államilag előírt tanmenet és tanprogram, egy és ugyanazon hivatalos tankönyv alapján lehet magyarul tanulni, hivatalosan fordított és államilag jóváhagyott tankönyvek révén. A Magyarországról történő tankönyvbehozatal korlátozott, az itthon, délvidéki magyar szerzők által írt póttankönyvek szabadon nem ajánlhatóak.Tisztán magyar nyelvű egyetem vagy egyetemi kar nem létezik Vajdaságban, kivételt képez ez alól az idén, 2006 októberében megnyílt Szabadkai Tanítóképző Kar, amely az Újvidéki Egyetem kihelyezett tagozataként működik. Ennek megalapítását nagyon hosszú huzavona után sikerült magyarországi és nemzetközi nyomásnak köszönhetően az Újvidéki Egyetemi Tanácsnak 2006 januárjában jóváhagyni. Jóllehet 14.28 % magyar él a Vajdaságban, az Újvidéki Egyetemre átlagosan nem egész 4 % jut be, melynek több, mint fele önköltséges hallgatóként végzi tanulmányait. Az újvidéki egyetemista otthonokban, kollégiumokba szinte alig van magyar. A kimondottan magyar diákok részére fenntartott kollégiumok csak egyháziak illetve alapítványiak (például a Nagybecskereki Egyházi Leánykollégium, a Zentai Bolyai Kollégium). Az állami alapítású egyetemen a tartományban csupán szórványosan fordul elő a magyar tannyelvű és szellemiségű felsőoktatás. Egy-két tárgyat oktatnak magyar nyelven a szabadkai Műszaki Főiskolán, Közgazdasági Karon, az Építészeti Karon, az Óvoképző Főiskolán és az Újvidéki Bölcsészettudományi Karon. A szórványterületeken az óvodától a középiskolákig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás. Általános jelenség, hogy a magyar tannyelvű iskolák magyar nyelvű tanárokban szűkölködnek. Fontos még megemlíteni a vajdasági magyarok által Magyarországon szerzett diplomák honosításának kérdését. A diplomahonosítás hosszadalmas és igen költséges eljárása nagyban hozzájárul ahhoz, hogy azok a fiatal értelmiségiek, akik Magyarországon tanultak ne térjenek vissza szülőföldjükre.

5. VAJDASÁGI MAGYAR MÉDIAHELYZET

Folyik a vajdasági magyar tájékoztatás leépítése, és ebben a szándékosság elemei is jelen vannak. Az Újvidéki RTV magyar szerkesztőségeiben az utóbbi évtizedben a foglalkoztatottak száma kevesebb, mint felére apadt és a szerkesztőségek csak nagy erőfeszítések árán tudták végezni feladatukat, tekintettel az elavult technikára is. 1990 októberéig az Újvidéki TV magyar szerkesztőségében mintegy 100 foglalkoztatott volt és még mintegy 20 külső munkatárs, a magyar szerkesztőségnek a munkahelyek legújabb besorolása szerint, mindössze 26 munkahelyet (ebből 21 újságíróit és 5 kisegítő személyzetit) hagytak jóvá. Az 1990-es évben az Újvidéki TV programjának 20.06 %-át a magyar műsorok képezték, 2004-ben pedig mindössze 3.37 %-át, ami drasztikus zsugorodást jelent és ez magával vonta a műsorok színvonalának csökkentését is. Külön problémát jelent, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok, valamint, hogy nincsen műsorcsere az anyaországi televíziókkal. Mindez a vajdasági magyarok nyelvének és kultúrájának elszegényedéséhez vezet. Az Újvidéki TV 2-es csatornáján van csak magyar nyelvű adás, napi kevesebb, mint 2 órában. Sajnos ez az adó nem vételezhető megfelelő minőségben a tartomány egész területén.Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében 1990-ben 101 foglalkoztatott volt, most pedig mindössze 43. A szerkesztőség értékelése szerint a minőséges program sugárzásához legalább 67 személyre lenne szükség.Az egyetlen magyar nyelvű napilap – a Magyar Szó – szerkesztőségének a létszámát is drasztikusan lecsökkentették az utóbbi két évben. Az átlagpéldányszám pedig (a csütörtöki és a hétvégi kiadást nem számítva) az egykori 6000-es átlagról a felére esett. A jelenlegi előfizetők száma körülbelül 1500. A gyermek- és ifjúság lapok (Jó Pajtás, Mézes Kalács) zavartalan megjelenésének anyagi alapja továbbra is bizonytalan. Megoldatlan a magyarországi sajtó- és könyvbehozatal, megszűnt a magyar sajtó- és könyvterjesztés hálózata.

6. KISEBBSÉGI JOGOK, TÖRVÉNYI HÁTTÉR

Szerbia és Montenegró államszövetségének megszűnésével az emberi- és kisebbségi jogok terén Szerbiában jogi vákuum alakult ki, ugyanis az államszövetség felbomlásával már nem érvényes a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló 2002. február 27. szövetségi törvény és a törvény alapján meghozott a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsát megválasztó elektori közgyűlés munkájáról szóló 2005. június 5. szabályzat. Ebből kifolyólag a 2006. októberében megszűnő Magyar Nemzeti Tanács új összetételét ennek a szabályzatnak az alapján nem lehet megválasztani, de meghosszabbítani sem. Amíg a szerb kormány meg nem hozza a nemzeti tanácsok megválasztásáról szóló új törvényt, addig a Nemzeti Tanács a régi összetételben ügyvezetői jogkörökkel látja el munkáját. Szerbia területén élő nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsait egy, a szerb kormányfő vezetésével működő, kisebbségügyi tanács irányítja, amely a jellegénél fogva sem fejtett ki különösebb tevékenységet a kisebbségek helyzetének javításának érdekében (egy 2004. szeptember 14. kormányrendelet szabályozza a kérdést). Szerbia Köztársaságnak tehát nincsen kisebbségvédelmi törvénye, azonban 2006. júniusától Kisebbségügyi Minisztériuma sem, ugyanis a minisztérium megszűntetésével az Emberi- és Kisebbségjogi Szolgálat (elnöke, Petar Lađević) látja el a Kisebbségügyi Minisztérium munkafeladatait. A Szolgálat közvetlenül a kormány alá rendelten működik és a Szolgálat vezetésének nemzeti összetétele sem tükrözi a szerbiai nemzetiségi viszonyokat.Itt érdemes még megemlíteni, hogy a szerb kormány egy régi adósságát törlesztette a 2006. április 25-én elfogadott rehabilitációról szóló törvénnyel. A vajdasági magyarság szempontjából is nagyon fontos ez a törvény, hiszen a II. világháború alatt ’44-’45-ben – többek között, Csurogon, Zsablyán és Mozsoron – kollektív bűnösségi alapon kivégzett több tízezer magyar és más kisebbségiek, illetve a különböző megkülönböztetéseken alapuló jogsértések miatt életüktől, szabadságuktól vagy vagyonuktól megfosztott személyek rehabilitáció és kárpótlás hiányában hiába várták elszenvedett sérelmeik orvoslását. Erre gyógyírt jelenthetett volna ez a törvény, azonban a meghozott törvény messze elmarad az elvárásoktól, ugyanis több tekintetben sem felel meg a politikai és a szakmai követelményeknek (mindössze nyolc általános szakaszból áll). A törvény nem biztosítja az alanyi jogon való rehabilitációt, hanem csak külön kérelemre folytatják le a rehabilitációs eljárást és egyetlen szakasz sem rendelkezik a jogsérelmeket szenvedett személyek és leszármazottaik vagyoni jóvátételéről és erkölcsi kárpótlásáról. Ezen felül a három magyar település – Csurog, Zsablya és Mozsor – lakosságának kollektív bűnösségét feloldó deklaráció is hiányzik.A kisebbségek parlamenti képvisele nincs intézményesen megoldva és a Parlament által 2006. szeptember 30-án egyhangúlag elfogadott új szerb alkotmánytervezet sem biztosítja a kisebbségi közösségek számarányos képviseletét a Szerb Parlamentben. Ez ellentétben áll azokkal a követelésekkel, amelyeket a szerb hatalom támaszt a koszovói szerbek képviselete érdekében. Ebből is látszik, hogy a szerb hatalom kettős mércét alkalmaz, továbbá az új szerb alkotmánytervezet (alkotmánytervezet II. fejezet 3. pont) a részleges kulturális autonómián túl nem teszi lehetővé a nemzeti kisebbségek számára a nemzeti autonómia egyéb megnyilvánulási formáit, holott a koszovói szerbek számára széles körű nemzeti autonómiajogokat követel.

7. NEMZETI ALAPÚ ATROCITÁSOK ÉS JOGSÉRTÉSEK

Vajdaság területén 2003-tól drasztikusan megnőtt magyarellenes és más kisebbségek elleni atrocitások miatt 2005. januárjában az Európai Parlament tényfeltáró bizottságot küldött a Vajdaságba az esetek kivizsgálására. A helyszíni szemle és vizsgálódás óta eltelt időszakban a helyzet nem rendeződött megnyugtatóan. Továbbra is jelen van az atrocitások szinte minden formája, beleértve a fizikai bántalmazásokat, a magyar és más kisebbségek elleni falfirkákat és újságcikkeket, nemzeti alapon történő gyalázkodásokat, magyar nyelvű helységnévtáblák megrongálását, magyarok és magyar politikai vezetők elleni fenyegetések – így például Kasza József, a Vajdasági Magyarok Szövetsége elnöke ellen elkövetett kézigránátos robbantás.Az esetek többségében a hatóságok egyszerűen nem hajlandóak eljárni, rendszerint csak a közvélemény és a kisebbségi politikusok nyomására teszik ezt. Intézkedéseik rendszerint időlegesek, eredmények nélkül maradnak. A hatóságok eredménytelenségére példa a 2006. év elején a vajdasági magyarság legnagyobb kulturális központjában, Szabadkán történt sorozatos erőszakos rablótámadások idős magyarok és magyar értelmiségiek sérelmére. 2006. februárja és márciusa során több, mint 150 ilyen támadás történt. A város magyarsága rettegésben él, míg a város rendőrkapitánya megpróbálja eltussolni az ügyet, és a polgármester valamint a magyar nemzetiségű honatyák kérését, hogy a rendőrség vizsgálja ki az ügyeket és tájékoztassa a lakosságot az eredményekről, uszításnak és felesleges pánikkeltésnek nevezi.A hatóságok indifferens hozzáállása és eredménytelensége további bűncselekményekre és kisebbségi intoleranciára serkenthetik az elkövetőket, valamint félelmet és a jogbiztonság elvesztésének érzését keltik a kisebbségi közösségek tagjaiban. Ebből kifolyólag számos eset nem kerül nyilvánosságra, amint azt néhány, emberi- és kisebbségjogi védő civil szervezetek által feltárt olyan eset is bizonyít, melyek csak hónapokkal az eset megtörténte után és akkor is csak ezen szervezetek munkájának köszönhetően kerültek napvilágra.Külön problémát jelent az úgynevezett kettős mércék alkalmazása a bíróságok gyakorlatában (hosszabb és súlyosabb büntetések kimondása azonos vagy hasonló bűncselekmények elkövetése esetén a nemzeti kisebbségek feletti ítélkezések alkalmával). Jól szemlélteti ezt a kettős mércét a tárgyalt időszakban hozott alábbi bírósági ítéletek összehasonlítása. 2004. júniusában Temerinben öt magyar nemzetiségű fiatalember súlyosan és kegyetlenül bántalmazott egy drogkereskedő szerb fiatalembert a példanélküli gyors – 2005. április 11-én – és a nyilvánosság teljes kizárása mellett lefolytatott büntetőeljárás során a vádlottak összesen 61 év börtönbüntetést kaptak emberölési kísérletért, az eljárás során tapasztalható visszásságok aggályra adnak okot, mert a fogvatartásuk kezdetén a fiúkat brutális fizikai bántalmazásoknak és pszichikai inzultusoknak tették ki. (Például nem beszélhettek anyanyelvükön, magyarul a hozzátartozóikkal.)2004. szeptemberében Újvidéken hat szerb nemzetiségű fiatalember elrabolt egy magyar nemzetiségű fiatalt, súlyosan és kegyetlenül bántalmazták, vasrúddal megverték a Duna partjára hurcolták és meztelenre vetköztették, levizelték, a Dunába kényszerítették, egy csónakból fojtogatták majd a vérző mezítelen fiatalembert magára hagyták. Többek között zsarolás, emberrablás és engedély nélküli fegyvertartás büncselekménye miatt kaptak első fokon hatan összesen 14 év börtönbüntetést – a bíróság nem ítélte emberölési kísérletnek az esetet. Míg a temerini-eset magyar vádlottjai az első naptól kezdve letartóztatás alatt voltak, az újvidéki szerb fiatalok szabadlábról védekezhettek és az első fokú, kirívóan enyhe ítélet csak 2006. februárjában született meg. 2004. májusában Törökkanizsán 8-10 szerb fiatalember hivatlanul betört egy zártkörű születésnapi ünnepségre és ott magyar nemzetiségű fiatalokra támadt. Szemtanúk állítása szerint 8 magyar fiatalt eszméletlen állapotban szállítottak kórházba. A támadókat bíróság könnyű testi sértés elkövetése miatt feltételes szabadságvesztésre ítélte.2005. júniusában a Zentai Laktanyában két szerb kiskatona súlyosan bántalmazott egy magyar nemzetiségű kiskatonát. A magyar katonát az újvidéki kórházba szállították, ahol el kellett távolítani a lépét. A média szigorú kizárása mellett folyó büntetőeljárás során az egyik elkövető egy év tíz hónapos, a másik elkövetőt 6 hónapos börtönbüntetésre ítélték.Szerbia és Montenegró Minisztertanácsa 2005. november 2-án másfél éves késedelemmel létrehozta ugyan a Vajdaságban történt nemzetiségek közötti incidensek kivizsgálásával és az incidensek megelőzésére vonatkozó javaslatok megtételével foglalkozó bizottságot. De a bizottság munkájáról eddig semmi érdemlegeset nem hoztak nyilvánosságra és teljesen feledésbe merült.A Vajdaságban működő Emberi Jogi Központ (Human Rights Center) feltárása szerint 2005-2006-ban folytatódtak a különböző, nemzeti alapú incidensek. A nyilvánosságra került esetek során (melyeket az alábbiakban tételesen felsorolunk) több tucat személy és intézmény elleni incidens történt, melyek során számos magyar nemzetiségű személy szenvedett súlyos vagy könnyebb testi sérülést.Esetleírások(Az esetek dátuma nem a történések dátumát jelöli, hanem a sajtóban való megjelenését.)- 2005. 03. 28.: Támadás az Óbecsei katolikus templom ellen (ablakbetörés, szemeteskuka-behajítás); a rendőrség szerint aznap elég sok garázda eset volt.- 2005. 05. 12.: Bácskossuthfalván vasrúddal bántalmaztak egy magyar nemzetiségű fiút és társát, az elkövető, aki többször hangoztatta magyarellenességét elmenekült; a rendőrség feljelentést tett súlyos testi sértés miatt.- 2005. 05. 26.: Újvidéken öt fős csoport súlyosan bántalmazott 2 magyar nemzetiségű egyetemistát; a rendőrség jegyzőkönyvet vett fel és kifejtette, hogy nem lát nemzeti vonatkozást az ügyben.- 2005. 05. 30.: Palicson szerb gimnazisták bántalmaztak 2 magyar nemzetiségű fiatalt, azt üvöltözve, hogy „tünjetek el, ez Szerbia”; a rendőrségi vizsgálat szerint csak szabálysértés történt, nem nemzeti alapon és a magyarok provokálták a szerbeket.- 2005. 06. 03.: Az újvidéki Magyar Szó titkárát és családját fenyegették meg két alkalommal levélben, a rendőrségi vizsgálatról nincs további hír- 2005. 06. 12.: Temerinben ittas szerb fiatalok vertek meg három magyar nemzetiségű fiatalt, akik magyarul beszélgettek; a rendőrség szabálysértési eljárást kezdeményezett, miközben elismerte a nemzeti indíttatást.- 2005. 06. 14.: Horvátellenes, horvátgyalázó feliratok („Csetnikek: usztasák, lemészárolunk benneteket, nincs menekvés számotokra”) a Szabadkai Egészségügyi Középiskola falán, rendőrségi vizsgálat volt.- 2005. 07. 26.: Újvidéken két magyarul beszélő fiatalt vert meg négy szerb férfi; a rendőrség szerint nem etnikai indítattásból és a problémát azzal „kicsinyítette”, hogy az áldozatok ittasak voltak.- 2005. 08. 01.: Beodrán több helyi szerb fiatal megvert egy magyar nemzetiségű fiatalt, a rendőrségi vizsgálatról nincs hír.- 2005. 08. 01: „Halál a magyarokra” felirat Palicson egy családi ház falán, a rendőrség vizsgálatot indított.- 2005. 08. 13.: A Szabadkai községi bíróság hivatalos idézése, mely magyar nyelven, de ciril betükkel íródott, a vizsgálat eredményéről nincs hír.- 2005. 08. 31.: Szabadkán kézigránát robbant, Kasza József VMSZ-elnök háza előtt, a rendőrség csak egy óra múlva ért a helyszínre, a városban külön biztonsági intézkedést nem foganatosítottak.- 2005. 08. 31.: Bojan Kostreą a Vajdaság AT Parlament elnöke a kézigránátos támadásra nyilatkozva elmondta, mélyen elítéli, de különösebben nem lepődik meg, mikor a szerbiai parlament szószékéről nyilvánosan leszámolásra szólítottak fel a radikálisok.- 2005. 08. 31.: A kézigránátos támadásra reagálva Kasza József, a VMSZ elnöke elmondta, eddig több alkalommal is megfenyegették életveszélyesen levélben, de tettlegességre eddig még nem került sor.- 2006. 09. 16.: A zentai kaszárnyában két szerb fiú súlyosan megverte magyar társát, kinek a lépét is el kellett távolítani, vizsgálat indult.- 2006. 09. 16.: Két magyar diákot bántalmaztak a szabadkai gimnáziumban, az igazgató szerint nincs nemzeti vonatkozása az ügynek, az elkövetők ellen bűnvádi eljárás indult.- 2005. 09. 27.: Egy szabadkai gimnáziumban szerb támadók bántalmaztak és megaláztatásra kényszerítettek három magyar diákot, az elmondás szerint általános jelenségről van szó.- 2005. 10. 15.: Végetért egy padéi család tíz éven át tartó kálváriája, hogy visszaszerezzék lakásukat, melybe menekült szerbek költöztek, a lakást nagy nehezen visszakapták, de teljesen kiürítve, kifosztva.- 2005. 10. 25.: Magyarellenes, Miloąevićet éltető falfirkák az Újvidéki Petőfi Sándor Magyar Művelődési Egyesület székházának falán.- 2005. 10. 26.: Újabb magyarellenes falfirka Újvidéken, melyben „gyilkos megtorlással” fenyegetik a magyarokat.- 2005. 11. 03.: Miután Szenttamás polgármesterét bírósági határozat kötelezte arra, hogy Szenttamásként is jelenítse meg a település nevét, Szrbobránként írta ki, mondván, hogy a Szenttamás elnevezés őt és a szerbeket a fasiszta időkre emlékezteti.- 2005. 11. 22.: Egy több fős szerb csoport megvert két általános iskolás magyar nemzetiségű diákot Szabadkán, mert zavarta őket, hogy magyarul beszélnek, a helyszínre érkező rendőrök már csak az áldozatokat tudták kihallgatni.- 2005. 11. 22.: „Ó magyarok előbb-utóbb mély gödör vár benneteket” magyarellenes falfirka Újvidéken.- 2005. 11. 25.: Mindössze egy év tíz hónapnyi illetve fél évnyi ítélet a zentai kaszárnyában történt magyarverés ügyében, összehasonlíthatatlanul enyhe a temerini magyarok ítéletének tükrében.- 2005. 11. 27.: Elképesztően enyhe ítélet, csupán csak feltételes szabadságvesztésre ítélték azt a négy törökkanizsai szerb fiatalembert, akik nyolc magyar nemzetiségű fiatalt vertek eszméletlenre.- 2005. 12. 07.: Két szerb fiatal Temerini magyar nemzetiségű fiatalokat bántalmazott miközben magyarellenes kijelentéseket tett és késsel fenyegetőztek, a tetteseket mindössze egy hónap szabadságvesztésre ítélték.- 2005. 12. 20.: Szabadkai magyar szülők panaszkodnak, hogy gyermekeiket rendszeresen „csicskáztatják” és bántalmazzák a szerb diákok, esetenként súlyos sérüléseket okozva.- 2005. 12. 27.: Tordán Magyar Karácsonykor szerb fiatalok hangosan magyarellenes jelszavakat kiabálva randalíroztak egy magyar szórakozóhelyen, majd a magyar templom előtt, a rendőrség kiérkezett és elzavarta a szerb fiatalokat, de nincs hír arról, hogy bármilyen eljárás indult volna, a rendőrség szerint nem volt szó nemzeti alapról.- 2005. 12. 27.: Udvarnokon két szerb fiatal pofonok kíséretében arra kényszerített két magyar nemzetiségűt, hogy szerbnek vallják magukat, csak szabálysértési eljárás indult ellenük- 2005. 12. 29.: Törökbecsén a polgármester nem hajlandó kihelyezni a magyarnyelvű helységnévtáblákat, bár arra törvény kötelezi, sőt szeretné, ha Törökbecse új magyar neve Új Becse lenne, ami a szerb nevének lefordítása.- 2006. 01. 06.: Halálosan megfenyegették a Vajdasági Kormány tájékoztatási titkárhelyettesét, a Magyar Szó egykori főszerkesztőjét, a rendőrség miután megtalálta a fenyegetőt, arra hivatkozott, hogy a magyar provokálta őt.- 2006. 01. 30.: Betörték a nagybecskereki Petőfi Sándor Müvelődési Egyesület ablakait, miközben ott ülést tartottak, a rendőrség szerint nincs nemzeti alapja az ügynek.- 2006. 02. 01: A szerb hatóság nem engedte be Szerbiába az érvényes útlevéllel rendelkező Torockai Lászlót a magyarországi Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom elnökét, semmilyen indoklást nem adtak, majd közölték vele, hogy „felsőbb körökből érkezett utasítás érkezett” ezért nem engedhetik be és visszafordították.- 2006. 02. 04.: Egy iskolai nyelvtanköny címoldalán „elmehetnél” és „el fogtok süllyedni” példamondatok szerepeltek a magyarnyelvű könyvön, míg ugyanannak a szerb példányán pozitív, a gyermekeket motiváló példamondatok, a vizsgálat véletlen történést állapított meg.- 2006. 02. 04.: Többször is megfenyegették a Szabadkán megjelenő horvát hetilap szerkesztőségét, hasonló eset korábban is történt, de azóta sem tudnak semmit a vizsgálatról.- 2006. 02. 06.: „Halál a magyarokra” felirat Újvidéken, a rendőrség valószínűleg nem indít vizsgálatot az ügyben.- 2006. 02. 24.: Nagybecskereken két héttel kihelyezése után festékkel áthúzták a magyar feliratot a többnyelvű helységnévtáblán.- 2006. 02. 24.: Nagybecskereken a városi ünnepség egyik szónoka minden következmény nélkül becsmérlő és sértő módon nyilatkozott a magyarokról.- 2006. 02. 28.: Két teljesen hasonló eset (temerini szerbverés illetve az újvidéki magyarverés) teljesen eltérő bírósági megítélése, a szerbverő magyarok öten, összesen 61 évet kaptak, a magyarverő szerbek hatan összesen 14 évet.- 2006. 03. 11.: Tóbán nemzeti alapon bántalmaztak három magyar nemzetiségű fiatalembert, a rendőrség csak másnap jelent meg a helyszínen, arra hivatkozva, hogy nem kapták meg a hívást.- 2006. 03. 21.: A kikindai rendőrségen nagyon súlyosan bántalmaztak egy magyar fogvatartottat, aki élete végéig rokkant lesz, eljárás indult, több rendőrt felfüggesztettek, egyet le is tartóztattak.- 2006. 03. 31.: Szabadkán megtámadtak és összevagdostak egy magyar nemzetiségű fiatalembert, mert magyarul beszélt telefonon, a támadás közben magyarellenes jelszavakat skandáltak, az áldozat elmondta ez a harmadik ehhez hasonló esete, a rendőrség mindössze annyit mondott, hogy ha még egyszer meglátja támadóit, hívja a rendőrséget.- 2006. 04. 24.: „Halál a magyarokra” felirat Szentmihályon.- 2006. 04. 24.: „Halál a magyarokra” felirat Jankahídon.- 2006. 06. 08.: Temerinben két szerb fiatal bántalmazott egy magyar nemzetiségű fiatalt, a kiérkező rendőrség a magyar félt is eljárás alá vonta, és nem vélt felfedezni nemzeti alapot az ügyben.- 2006. 06. 21.: „Öld le, vágd le a szlovákot, hogy ne létezzen többé” rigmus skandálása egy focimeccset követően Petrőc utcáin. A rendőrség nem foganatosított intézkedést.- 2006. 06. 25.: Temerinben egy 15 fős szerb csoport bántalmazott egy ötfős magyar nemzetiségű csoportot, a rendőrség a sértett ellen is indított eljárást, nem kezeli az ügyet nemzeti alapon történt támadásként.- 2006. 06. 29.: Fekete festékkel átfestették Nagybecskereken a magyar feliratokat a helységnévtáblákon.- 2006. 07. 04.: Újvidéken egy négy fős magyar nemzetiségű társaságot bántalmazott egy szerb csoport miközben azt mondták nekik, hogy most beszéljenek magyarul. A rendőrség eljárást indított.- 2006. 07. 23.: Újvidéken „Halál a magyarokra” falfirka.

FORRÁSOK

Magyar Szó (www.magyar-szo.co.yu)

Vajdaságma (www.vajdasagma.info)Beta (www.beta.co.yu)

A Magyar Köztársaság Határon Túli Magyarok Hivatalának jelentései(www.htmh.hu)

Emberi Jogi Központ(www.humanrightscenter.net)

Árgus Vajdasági Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület tanulmányai(www.argus.co.yu)

Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) a Kárpát Medencei Magyar Képviselők Fórumára (KMKF) készült 2005 jelentése(www.vmsz.org.yu)

Készítette:Dr. Gyüre Izabella és Cseri Lászlóhttp://becseyzsolt.hu/print.php