ÍRÁSOK

Hivatalos magyar helységnevek?*
Hozzászólás egy olvasói levélhez

Ozorocki Gábor Törökkannizsáról a Magyar Szó Közös Íróasztalunk rovatában arról ír, hogy a helyi önkormányzat nem alkalmazza a helységneveket szabályzó jogszabályokat, így „mind a mai napig a Törökkanizsa név alkalmazása sehol sem fordul elő”. A helység magyar neve még a község alapszabályában és a helyi újság fejlécében sem szerepel. A község napi rendezvény szervezőbizottsága „még annyi tiszteletet sem tanúsított magyarságunk iránt, hogy a művelődési műsort két nyelven vezesse”1 – írja levelében Ozorocki.

Bővebben

Ombudsman-jelentés*

A tartományi ombudsman 2005. évi jelentése a nemzeti kisebbségek jogvédelméről

Ismét aktuális a Tartományi Ombudsman jelentésének megvitatása a Tartományi Képviselőházban. Az ombudsmannak ugyanis „évente egyszer, legkésőbb november végéig, jelentést kell tennie a Képviselőháznak a tevékenységéről”.
Az ombudsman 2005. évi jelentését a Tartományi Képviselőház 2006. szeptember 27-i ülésén, vagyis kilenc hónapi késéssel, érdemi vita és záradék(ok) nélkül fogadta el, a jegyzőkönyv megfogalmazása szerint „ismerkedett meg” vele. A 2006. évi jelentésnek a nyilvánosság elé tárása ismét késik. Munkájáról is eltérőek a vélemények: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) belgrádi missziója tavaly az Év embere díjat Petar Teofilović tartományi ombudsmannak ítélte „az emberi jogok megvalósítása terén kifejtett hároméves tevékenységéért”, ami miatt az újvidéki székhelyű magyar civil szervezetek tiltakoztak.

Bővebben

Csökkennek a nemzeti incidensek?
Kosovo végleges státusának kihirdetése után újabb erőszakhullám jelentkezhet
a kisebbségekkel szemben

A nemzeti alapú incidensek száma és intenzitása 2006-ban csökkenő irányzatot mutat, olvasható a nagybecskereki Civil Társadalom Fejlesztési Központ (CDCS) legújabb, Nemzetek közötti incidensek Szerbiában 2006-ban című elemzésében1. A szakértők erre a kedvező irányzatra már 2005-ben felfigyeltek, mivel az incidensek száma az ezt megelőző (2004-es) évhez viszonyítva csökkent2.
Az elemzés szerint csökkenést mutat a nemzeti színezetű támadások száma is. A 2006. évi incidensek legtöbbje Vajdaságban (33, ezek közül 9 Újvidéken, 6 pedig Szabadkán) történt. A sértettek között továbbra is a legtöbb a magyar és a horvát (12–12), majd az albánok és a bosnyákok (5–5), zsidók (3), szlovákok (2), ruszinok (1) és a montenegróiak (1) következnek.
Az esetek között a legtöbb a gyűlöletbeszéd (17 eset), a nacionalista tartalmú falfirka (15), a temetőrongálás (6) és a vagyonrongálás (6), de volt a halálos fenyegetés (2) is.

Bővebben

Leépítés és egyszólamúság
Sanyarú helyzetben a vajdasági magyar sajtó

A sajtónak társadalom- és közvélemény-formáló szerepe van. Régi igazság, hogy a szabad, demokratikus sajtó a társadalom fejlődésének a motorja. Nem hiába nevezik a sajtót „hetedik hatalomnak”. A mai vajdasági magyar nyomtatott és elektronikus sajtó – amelynek rendkívül fontos szerepe lehetne a kisebbségi jogok megvalósításában és nemzeti közösségünk fejlődésében – azonban se nem szabad se nem demokratikus.
Mi jellemzi manapság a vajdasági magyar média helyzetét? Az intézményi és a személyzeti leépítés, továbbá a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) monopolhelyzete. Ez azt is jelenti, hogy a vajdasági magyaroktól fokozatosan megvonják a tárgyilagos tájékoztatásra való jogot is.

Bővebben

Átok
Lesz-e szabad vajdasági magyar sajtó?

Átok szállt a vajdasági magyar nyomtatot sajtóra. Az egyszólamúság és a pártfüggőség átka.
Olyan súlyos helyzetbe került a Magyar Szó és a Hét Nap, hogy Fehér István, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tájékoztatási bizottságának elnöke az NMT Intéző Bizottságának 2006. augusztus 1-jén Szabadkán megtartott ülésén „a két magyar lap sorsa iránti aggodalmát fejezte ki. Véleménye szerint annyira alacsony az eladott példányszám, hogy hamarosan kérdésessé válik a vajdasági magyarság tájékoztatása. Szerinte egy olyan tervet kellene kidolgozni, amely el tudná hárítani azt az ‘átkot’, amely a magyar lapokon ül, illetve minél jobban népszerűsíteni őket” (Miklós Hajnalka: Jó újság kell!, Hét Nap, 2006. augusztus 2, 10. o.).

Bővebben

Jogi vákuum
Veszélyben a nemzeti kisebbségek jogbiztonsága

Az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségügyi Civil Szervezet, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület, az Újvidéki Diáksegélyző Egyesület, az Újvidéki Magyar Olvasókör és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete augusztus 18-án kiáltvánnyal fordult a belföldi és a külföldi közvéleményhez a nemzeti tanácsról (http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=812).
Az újvidéki székhelyű civil szervezetek egyebek között rámutattak, hogy Szerbia Köztársaság nem törődik a nemzeti kisebbségekkel, a kisebbségeknek a belső jogszabályokból és a nemzetközi egyezményekből eredő jogainak és szabadságainak a megvalósításával. Ezt azzal is alátámasztották, hogy Szerbia több évi tétlenkedés után még mindig nem hozta meg a saját kisebbségvédelmi törvényét, és hogy a szerb kormány nem kezdeményezte idejében a nemzeti tanácsok választásáról szóló törvény meghozatalát.

Bővebben

Minisztérium helyett (szak)szolgálat
Petar Lađević lett az emberjogi és kisebbségügyi szolgálat igazgatója

Szerbia és Montenegró államszövetségének felbomlásával a Rasim Ljajić által irányított emberjogi és kisebbségügyi minisztérium is megszűnt (június 8-án).
A minisztérium tevékenységének – amely különösen az utóbbi időben a háborús bűnösök önkéntes feladásával volt leginkább elfoglalva – az értékelése külön tanulmány tárgya lehetne.
– Ljajić idejében hozták meg az autonómiát mellőző kisebbségi törvényt, aminek alapján létre jöhetett a VMSZ legális, ámde nem legitim egypárti nemzeti tanácsa. Meg a Koštunica vezette köztársasági kisebbségi tanács is, amely a gyakorlatban – szárnya alá véve a kisebbségi nemzeti tanácsok elnökeit – a politikai kézivezérlés legfőbb intézményévé vált. Ez az intézményrendszer csak arra alkalmas, hogy az anyagilag érdekelt kisebbségi vezetők készséges segítségével elvégezze a szerb nemzeti érdek minél puhább érvényesítését a kisebbségi közösségek körében – olvasható a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak (VMDP) a minisztérium megszűnése kapcsán kiadott közleményében1.

Bővebben

„Képtelen ítélet”?
Szerbia-Montenegró jogi képviselői tagadják a bosznia-hercegovinai népirtás – Történelmi jelentőségű döntés előtt a Nemzetközi Bíróság

„A népirtással elítélendők közé fognak tartozni Hágában a vajdasági magyarok? Bosznia-Hercegovina 1993-ban indított pert a Nemzetközi Bíróságon az akkori Kis-Jugoszlávia ellen. A decemberben várható ítélet páratlan lesz a politikai és jogtörténetben. Először nyilvánítanák ki egy állam felelősségét népirtás miatt, benne a vajdasági magyarokkal. A tényleges elkövetők – a boszniai szerbek – áldozatnak minősülnek – írja az ÉS legfrissebb számában”, közli a 2006. június 2-i Reggeli Sajtófigyelő1.
A „képtelen ítéletről” Várady Tiborral, a Közép-európai Egyetem tanárával – aki a hágai perben a most felbomlott államszövetség, Szerbia és Montenegró egyik jogi képviselője volt – Széky János beszélgetett.
A per kilenchetes záró szakasza a Nemzetközi Bíróság (NB) előtt 2006. május 9–én ért véget. Most az ítélethozatal van soron. Hogy meddig tart a taláros testület tanácskozása és mikor kerül sor az ítélet kihirdetésére azt egyelőre csak találgatni lehet. Vélhetően azonban csak hónapok múlva kerül sor rá. (Az NB az államok közötti vitás kérdésekben illetékes és nem azonos a délszláv ügyekben ítélkező nemzetközi törvényszékkel, amely úgyszintén az Egyesült Nemzetek Szervezetének ugyancsak Hágában székelő testülete.)
Mi is a Bosznia-Hercegovina és Szerbia-Montenegró közötti per(es eljárás) lényege és mi közük ehhez a vajdasági magyaroknak?

Bővebben

A magyarok helyzete Vajdaságban*
– Helyzetkép a 2006. év elején –

1. A 2000. október 5-ei fordulat után nem került sor a társadalom várt demokratizálására és előrehaladásra, és ennek keretében a nemzeti kisebbségek helyzetének, jogainak és szabadságainak nagyobb fokú megvalósítására. Egyes területeken (mint például a kisebbségekhez tartozók biztonsága, az egyes törvényes rendelkezések alkalmazása a nyelv- és íráshasználat területén, a helységnevek kiírása stb.) a helyzet még rosszabbodott is, különösen az utóbbi két évben. A községekben az anyakönyvi kivonatokat, személyi igazolványokat továbbra sem adják ki két nyelven, a magyar helyesírás szabályai szerint és táviratot sem lehet feladni magyar nyelven. A helységnévtáblák kiírására vonatkozó szabályokat is csak ott alkalmazzák, ahol a magyarok vannak többségben. Itt is leginkább átfestik vagy nacionalista parolákat írnak rájuk, stb.

Bővebben

2006. január 22.

Tehetetlen hatalom
A hatalom vagy nem akarja, vagy képtelen érvényesíteni a nemzeti kisebbségi jogokat

A tartományi oktatási és művelődésügyi titkár minapi bánsági (tordai, magyarcsernyei, tóbai és magyarittabéi) általános iskolákban tett látogatása után nyilvánvalóvá vált: a tordai és a magyarittabéi elemi iskola nem önállósul. Hogy a többéves huzavona után az önállósulásra egyáltalán sor kerül-e és mikor, az teljesen bizonytalan.
Pontosabban: Bunyik Zoltán titkár, aki egyúttal a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke is, aki Dobai János, a VMSZ másik alelnöke társaságában (talán pártpolitikai vagy propaganda célokból?) látogatta meg a bánsági iskolákat, úgy fogalmazott, hogy „míg a tordai iskola esetében van kilátás az önállósulás elnyerésére, addig Magyarittabén a helyzet sokkal bonyolultabb”.

Bővebben

2005. december 18.

Rehabilitálást és kárpótlást
Javaslat a rehabilitálásról (erkölcsi, politikai, jogi és vagyoni jóvátételről) szóló törvény
javaslatának módosítására

1. Általános megjegyzések
A szerb kormány 2005. november 24-én jóváhagyta a rehabilitálásról (erkölcsi, politikai, jogi és vagyoni jóvátételről) szóló törvény javaslatát. A vajdasági magyarság szempontjából is fontos törvényjavaslat került a törvényhozás elé, amely a második világháború alatt és utána, a különböző megkülönböztetéseken alapuló jogsérelmek miatt életüktől, szabadságuktól vagy vagyonuktól megfosztott polgárok rehabilitálását és vagyoni kártalanítását hivatott rendezni.
A sajtóban közzétett (Magyar Szó, 2005. december 3., 4., 9. o. – lásd az írás után), mindössze nyolc cikkből álló törvényjavaslat az olvasóban azt az érzést kelti – azon kívül, hogy Szerbia ennek a kérdésnek a rendezésével, mint számos más téren is, alapos késésben van –, hogy szövege nincs kellően előkészítve sem kidolgozva.

Bővebben

November 25.

A vajdasági magyarok helyzetének időszerű kérdései és problémái1

Adalék a nemzeti kisebbségek helyzetének tanulmányozásához a Szerb Köztársaságban

A 2000. október 5-ei fordulat után nem került sor a társadalom demokratizálásában várt előrehaladásra, és ennek keretében a nemzeti kisebbségek helyzetének, jogainak és szabadságainak fellendítésére. Egyes területeken, mint például a kisebbségekhez tartozó személyek biztonsága, az egyes törvényes rendelkezések alkalmazása a nyelv- és íráshasználat területén, a helységnevek kiírása stb. – különösen az utóbbi két évben – a helyzet még rosszabbodott is. Így, Szabadkán például az anyakönyvi kivonatokat továbbra sem adják ki két nyelven, a magyar helyesírás szabályai szerint, számos példa van a magyar nyelvű helységnévtáblák átfestésére stb.

Bővebben

2005. november 25.

Neka aktuelna pitanja i problemi položaja Mađara u Vojvodini1
Prilog proučavanju položaja nacionalnih manjina u Republici Srbiji

Nakon 5. oktobra 2000. godine u Srbiji nije ostvaren očekivani napredak u vezi sa demokratizacijom društva i, okviru toga, unapređenja položaja, prava i sloboda nacionalnih manjina. U nekim oblastima, kao što je npr. bezbednost pripadnika nacionalnih manjina, sprovođenja nekih zakonskih odredbi u oblasti upotrebe jezika, označavanja naziva naseljenih mesta i dr. – naročito u zadnje dve godine – došlo je čak i do pogoršanja stanja. Tako, u Subotici se izvodi iz matičnih knjiga i dalje ne izdaju dvojezično, prema pravopisnim pravilima mađarskog jezika, brojni su primeri prefarbavanja tabli sa nazivima naseljenih mesta na mađarskom jeziku itd.
Ugledne međunarodne organizacije za ljudska i manjinska prava, kao i najnoviji podaci ukazuju da Srbija nema aktivnu politiku prema nacionalnim manjinama, čak se i ne bavi problemima manjina. Takvu ocenu potvrđuju činjenice da Srbija nema svoj zakon o pravima i slobodama nacionalnih manjina, niti ima ministarstvo za nacionalne manjine i da u Srbiji institucionalno nije rešeno čak ni pitanje političkog predstavljanja manjina u parlamentima.

Bővebben

„Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti kisebbségről”
Avagy: Hogyan (nem)látja az emberjogi és kisebbségügyi minisztérium a vajdasági magyarok helyzetét?

Az Államközösség emberijogi és kisebbségügyi minisztériuma nyolc és fél oldalas (a címekkel és alcímekkel együtt 337 soros) információt készített a „szerbiai magyar nemzeti kisebbségről”, amelyet a minisztertanács – a Beta hírügynökség jelentése szerint (Magyar Szó, 2005. november 3., 1. o.) november 2-i ülésén el is fogadott. (Feltehetően ugyanarról az információról van szó, amelyet a minisztérium a civil szervezetek képviselőivel október 21-én tartott találkozón a részvevőknek átadott és amelyet ebben az írásban bemutatunk.)
Az ülésen az Államközösség minisztertanácsa (másfél éves késéssel – B. A. megjegyzése) bizottságot alakított a Vajdaságban történt nemzetek közötti incidensek kivizsgálására, amely kivizsgál a tartományban tavaly óta történt minden egyes incidenst. A minisztertanács tájékoztatási igazgatóságának közleménye szerint e bizottság a lehető legrövidebb időn belül elkészíti a jelentést és intézkedéseket javasol a nemzetek közötti incidensek megakadályozására és a nemzetek közötti feszültségek lecsillapítására. A közleményben azonban arról nem esik szó, hogy a minisztertanácsnak esetleg valamilyen megjegyzése lett volna az információra.

Bővebben

November 5.
„Teljes egyetértés”
A november 2-i Koštunica – Kasza találkozó margójára

Több irányból is jelzések érkeztek, hogy Szerbiában – a politikusok kijelentései ellenére – a nemzeti kisebbségi jogokkal azért még sincs minden rendben.
Szeptember 29-én az Európai Parlament Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában – mivel évek óta a szerb központi és helyi szerveknek nem sikerült javítaniuk az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának helyzetén és bíróság elé állítani az erőszakos cselekmények és zaklatások elkövetőit – „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt”.
Október 24-én a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöksége határozatot fogadott el a horvát nép helyzetéről Vajdaságban, amelyben kimondja, hogy „a horvát nemzeti közösség helyzete Vajdaság területén igen összetett, a horvátok egyenlőtlen helyzetben vannak a többségi és egyes kisebbségi népekkel szemben, a Szerb Köztársaság pedig nem biztosítja a nemzetközi szabványok szerinti védelmet a kisebbségek részére”.

Bővebben

Október 21.
Eltérő meglátások
Jegyzet a kisebbségi miniszter és a civil szervezetek képviselőinek találkozójáról

Rasim Ljajić, az államközösség emberi jogi és kisebbségi minisztere, „az időszerű vajdasági helyzet kapcsán” október 21-én beszélgetésre hívta a civil szervezetek képviselőit. A beszélgetés célja – a meghívó levél szerint – a nemzetek közötti viszonyok, és külön a vajdasági magyarság helyzetének a megvitatása, az információ cseréje, „mert különbözőek az értékelések és különböző adatokkal manipulálnak”, valamint, hogy a részvevőknek bemutassák azokat az intézkedéseket, amelyeket az állam tesz a kisebbségek jogainak védelmében”.
Az Árgus újvidéki kisebbségjogi egyesületet olyan elismert szervezetekkel együtt hívták meg a beszélgetésre, mint a New York-i Human Right Watch (HRW) szervezet, a szerbiai Helsinki-bizottság, a nagybecskereki Civil Fejlesztési Központ (CRCD) és az újvidéki Regionális Központ (RC). Az október 15-i szabadkai tiltakozó megmozdulását szervező Civil Mozgalom (CM) képviselői megköszönték a meghívást és levélben értesítették a minisztert, hogy „képviseletük nem tud részt venni a tanácskozáson”.
E sorok írójának ismeretei szerint ez volt a civil szervezetek és a kisebbségügyi miniszter első találkozója ilyen összetételben, ami a civil szféra növekvő elismerésére és befolyásának erősödésére utal.

Bővebben

2005. szeptember 17.

Új érdekképviselet
A kisebbségi politizálás újragondolására és hatékony érdekképviseletre van szükség

Az Újvidéki Civil Szervezetek Fóruma, amelyhez az Árgus – Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete tartoznak, szeptember 12-én nyilvános vitára bocsátotta a Polgári Együttműködés (PE) nevű új civil érdekképviseleti testület megalakítására tett javaslatot.
A kezdeményezők szerint a Polgári Együttműködés (PE) nevű civil testület megalakítását „a kisebbségi közösségünket veszélyeztető, kedvezőtlen irányzatok lelassítása és megfordítása, a kisebbségi politizálás újragondolása és a hatékony érdekképviselet megvalósítása” teszi indokolttá.
Milyen folyamatok jellemzik a vajdasági magyarok jelenlegi helyzetét?
1. A vajdasági magyarok száma az 1948. évi 428.750-ről, illetve a tartomány összlakosságának 26,13%-áról 2002-re 290.207-re, vagyis 14,28%-ra csökkent.
2. A többségi lakossághoz képest „a magyarok aránytalanul többen váltak munkanélkülivé, mégpedig a nemzetiségre való tekintettel történő munkahelyi felmondások és munkahelyre való felvétel következtében”.
3. A vajdasági magyarság „meredeken kimaradt a privatizálásból”, vagyis „az állami privatizációból a 14,28%-nyi vajdasági magyarság 2%-ban vett részt.
4. Szerbia Köztársaságnak nincs kisebbségvédelmi törvénye, kisebbségügyi minisztériuma, és a kisebbségek parlamenti képviselete sincs intézményesen megoldva.
5. Az illetékes hatóság nem hozta létre a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló törvény 20. szakaszában előlátott Szövetségi Nemzeti Kisebbségi Alapot a nemzeti kisebbségek társadalmi, gazdasági, kulturális és általános fejlődésének serkentésére.
6. A közigazgatási és igazságügyi szervekben és a közvállalatokban a lakosságbeli arányhoz mérten „kifejezetten kevés a magyar”.
7. Az óvodai, általános iskolai és középiskolai oktatásban a magyar tagozatoknak „nincs önálló tanmenete és programja, nincs iskolai (tantestületi) önkormányzata, csupán államilag előírt tanmenet és tanprogram, egy és ugyanazon hivatalos tankönyv alapján lehet tanulni magyarul, a hivatalosan fordított és államilag jóváhagyott tankönyvek révén. A magyarországi tankönyvbehozatal korlátozott, az itthon, délvidéki magyar szerzők által írt póttankönyvek szabadon nem ajánlhatók ... Nincs önálló vajdasági magyar, közszolgálati egyetem. Az állami alapítású egyetemen (Újvidéki Egyetem) csupán szórványosan fordul elő a magyar tannyelvű és szellemiségű felsőoktatás ... A szórványterületeken (Közép-Bánátban és Dél-Bánátban, Dél-Bácskában, Szerémségben) az óvodától a középiskolákig fokozatosan megszűnik a magyar tannyelvű oktatás. A magyar tannyelvű általános és középiskolák tantárgyelőadókban szűkölködnek.
8. Jóllehet 14,28% magyar él a Vajdaságban, „az újvidéki egyetemre nem egész négy százalék jutott be. Ennek is több mint fele csak önköltséges hallgatóként. Az újvidéki egyetemista otthonokban a magyar ritka mint a fehér holló”.
9. „Folyik a vajdasági magyar tájékoztatás leépítése, s ebben a szándékosság elemei is jelen vannak. Műsorok szűnnek meg, neves újságírók hagyják / hagyták el a szerkesztőségeket, semmi sem történt az elavult műszaki felszerelés felújítására. A gyermek- és ifjúsági lapok zavartalan megjelenésének anyagi alapja továbbra is bizonytalan. Megoldatlan az anyaországi sajtó- és könyvbehozatal, megszűnt a magyar sajtó- és könyvterjesztés hálózata ...” A Magyar Szó Kft. igazgató bizottsága 2005. augusztus 12-i ülése előrevetíti egyetlen napilapunk további leépítését és az egyszólamúság erősítését.
10. Felelős (magyar) tisztségviselők, kisebbségi ügyekkel megbízott kormányhivatalnokok és párvezetők beismerték: „Az utóbbi időben több kisebbségellenes provokáció történt, mint az elmúlt 10 évben összesen”. A Magyar Emberi Jogok Alapítvány (HHRF) legutóbbi vajdasági jelentése szerint 2003 óta összesen 122, ebben az évben pedig 28 konkrét etnikai jellegű incidens körülményeit dokumentálja fényképekkel és személyes tanúvallomásokkal alátámasztva. A jogsértések pontos számát azonban senki sem tudja. Az emberek nem szívesen beszélnek erről a témáról, mert félnek. Az incidensek miatt fokozódott a nemzeti türelmetlenség, a nacionalizmus, megromlottak a nemzetek közötti viszonyok ... Mindennek ellenére a szerbiai kormány nem alakította meg azt a két bizottságot, amelyre 2004. július 13-án ígéretet tett: az egyik a kisebbségellenes támadások teljes kivizsgálására alakult volna, a másik pedig cselekvési programot dolgozott volna ki a további erőszak megelőzésére.
11. A vajdasági magyarságot az utóbbi évtizedben (egyesek szerint még ennél is hosszabb ideje) a „politikai elitet” (és egyúttal oligarchiát) képező egyazon személyek eredménytelenül vezetik, a belső hatalom, valamint a külföld felé érdekeinket megfogalmazzák és képviselik.
12. A vízumkényszer 2003. november 1-jei bevezetése óta és a kettős állampolgárság, illetve az állampolgárság letelepedés nélkül történő megszerzésének a 2004. december 5-i népszavazáson való elutasítása óta szűkültek az anyaországgal való kapcsolatok;
A vajdasági magyarok helyzetében a 2000. október 5-i hatalomváltás óta nem történt semmilyen lényegi előrelépés, az égető problémák megoldása, vagy akár enyhítése érdekében, s az elvárás sem valósult meg, hogy a kisebbségi jogok egyre jobban kiteljesednek, a kisebbségi közösségek tagjai egyenjogú (és
-rangú) polgárokká válnak.
Kisebbségi közösségünknek, mint őshonos lakosságnak, alapvető érdeke, az országnak viszont kötelezettsége a nemzetközi egyezményekből és a belső jogszabályokból eredő jogok megvalósítása, illetve biztosítása. A vajdasági magyarságnak joga van a fennmaradásra és a fejlődésre, nemzeti önazonosságának megtartására és az anyaországgal való kapcsolatok zavartalan fenntartására és fejlesztésére.
Az egypárti és nem legitim Magyar Nemzeti Tanács 2002. szeptember 21-ei megválasztása óta nem képviselte eredményesen a vajdasági magyarságot, s helyzetének javítását sem segítette elő, sőt közösségünkre nézve egyenesen káros álláspontokat is képviselt (nosztrifikálási botrány, a Forum kiadóház felszámolása, a Magyar Szó napilap leépítése, a tordai és a magyrittabéi iskolák önállósulásának – az ígéretek ellenére – való elmaradása, a szabadkai tanítóképző főiskola megnyitásának halasztása, stb.).
Éppen ezért a kisebbségi politizálás újragondolására és egy hatékony, demokratikus érdekképviseleti testület mielőbbi létrehozása van szükség, amely – a megfelelő támogatottság esetén – akár az eredménytelen Magyar Nemzeti Tanács alternatívája is lehetne.
BOZÓKI Antal

 

Szeptember 9.

Az ígéret szép szó...

Egy politikus súlya, magyarán tekintélye, függetlenül a pozíciójától melyet betölt, gyakran azokkal az eseményekkel mérhető, melyeken hivatásból megjelenik, melyre meghívják, önszántából felszólal, vagy pedig arra felkérik.
Ebből kiindulva, minden politikus réme, vagy gyönyöre eligazodni az események gyorsan változó ranglistáján és feltétlenül megjelenni ott, ahol az előnyös, vagy kerülni, ahol nem. A két lehetőségtől eltérően, számtalan más megoldás is felmerül. Talán épp az utóbbiak között kellene keresni a Vajdasági Képviselőház elnöke és alelnöke kimaradását arról az eseményről, melynek alapvető indítékait, ahogy tudjuk, mind a ketten szívvel-lélekkel támogatják.
Múlt pénteken (szeptember 9-én – a szerk. megj.), Óbecsén jó néhány száz 1945-ben falujukból deportált csúrogi, zsablyai és mozsori jött össze azzal a céllal, hogy szüntessék azt az igazságtalanságot, amely 60 évvel ezelőtt érte őket. Vegyék le róluk a háborús bűnösök bélyegét, kártérítsék őket elkobzott vagyonukért és rehabilitálják kivégzett hozzátartozóikat. Sajnos hiába várták az óbecsei községháza dísztermében, hogy Bojan Kostreš és Egeresi Sándor ottlétükkel felkarolják a meghurcolt emberek igazságáért küzdő tevékenységét.
Ez még inkább kiábrándító volt, mert a zsúfolt teremben köszönthették Magyarország európai parlamenti képviselőjét, Becsey Zsoltot. Személyéből és elhangzott szavaiból az összejövetel résztvevői úgy érezték, hogy Európa felfigyel nemcsak a három falu népének tragikus sorsára, hanem az 1944-es, 1945-ös vajdasági magyar fátumra is.
Mennyire lehet ez igazán hatékony és gyümölcsöző, ha az itteni jóindulatúnak bizonyult politikai tényezők, beleszámítva a szövetségi parlament Óbecsén élő képviselőjét, Zoran Udovičkit is, ígéretük ellenére az események ranglistájáról lecsúszni hagyták a károsultak összejövetelét, melyen Vajdaságon kívül, több más országban élő csúrogi, zsablyai és mozsori jelen volt.
A választ másik címen kell keresni.
TÓTH László
(Magyar Szó, 2005. szeptember 13., 5. o.)

Szeptember 9.

Erkölcsi kárpótlásra vágyunk

A második világháború éveiről viszonylag pontos és hozzáférhető adatok vannak a történelmi levéltárakban, de nagyon hiányosak azok, amelyek a háború után, a katonai közigazgatás időszakában, 1944 őszétől 1945 szeptemberéig, a gyűjtőtáborok megnyílásáig történtekre vonatkoznak. Teleki Júlia – aki egyéves volt, amikor édesanyjával és nővérével Csúrogról a Járekon, a Szépligeten, majd Wekerlefalván lévő táborba került – 60 év után megpróbálta a régi anyakönyvekben megtalálni a lágerban elhunytak neveit, és azt is: hol lettek eltemetve. Megbízhatóan pontos adatokat nem talált a korabeli szépligeti anyakönyvekben, mert a bejegyzések hiányosak. A gyűjtőtáborok megszűnésének 60. évfordulóján Óbecsén megemlékező összejövetelt tartottak pénteken. A csúrogi, a zsablyai, a mozsori meghurcolt magyarok, a túlélők, a hozzátartozók vallomásait gyűjtő Teleki asszony a szervezők nevében a következőket mondta a megemlékezés előtt:
– Az erkölcsi kárpótlásra vágyunk a leginkább, mert papírra van írva: „Alkalmazni kell a csúrogi, a mozsori, a zsablyai magyarok felett a kollektív bűnösséget”. Ennek alapján fosztottak meg bennünket a vagyonunktól. Hitvallásom, életcélom, hogy valami módon kártalanítsák a három falu egykori magyar lakosságát, s hogy maradandó emlékművet állíthassunk a megtorlások ártatlan áldozatainak.
– A megemlékező konferenciát a haláltáborok megnyílásának 60. évfordulóján tartjuk. A résztvevőkkel együtt fogalmazzuk meg álláspontjainkat. Ezen az összejövetelen nyíltan szeretnénk szólni mindazokról a kérdésekről, amelyek több mint hat évtizede várnak a társadalmunk, az illetékesek válaszára. Nem téveszthetjük szem elől, hogy a lágerokat, a munkaszolgálatokat túléltek egy olyan papírt kaptak szabadulásuk pillanatában, amelyen az állt: bárhova mehetnek, csak haza, a falujukba, az otthonukba soha. Ezt a pecsétes levelet az akkori vajdasági képviselőház, a belügyi titkárság hagyta jóvá. Ezek az emberek odamentek, ahol befogadták őket. Gyerekeik „gyorsan felnőttek”, mert béresként kellett dolgozniuk, nem járhattak iskolába. Soha semmiért sem lettek kárpótolva. Viszont 1943-ban a magyar hatóság kártalalanította azokat a szerb családokat, amelyeket atrocitás ért. Jugoszlávia, az Államközösség ezt mindmáig nem tette meg.
• Kérik az ártatlanul kivégzettek rehabilitálását is?
– Követelni fogjuk az 1944-ben bíróság nélkül, ártatlanul kivégzettek rehabilitálását, és azokét is, akiket meghurcoltak, csak azért, mert magyarok voltak. Bár semmi nem pótolhatja apáink elvesztését, mégis egy nyilvános beismerés (ha nem is bocsánatkérés) megnyugtatna valamelyest bennünket. Nagyon kevesen vannak még életben a munkaszolgálatot, a lágert túlélt idősek közül. Legalább az erkölcsi támogatást és a rehabilitácót érjék meg mielőbb. Természetesen, az anyagi kárpótlást is szorgalmazzuk. Ha valaki ebben az országban valaha is visszakapja elkobzott vagyonát, akkor ennek a három falu magyar lakosságának is vissza kell kapnia.
• Kik a találkozó meghívott vendégei?
– Várjuk az egykori mozsori, zsablyai és csúrogi magyarokat. Reméljük, hogy vendégünk lesz többek között dr. Becsey Zsolt, az Európai Parlament képviselője, dr. Sajti Enikő történész, Bojan Kostreš, a Tartományi Képviselőház elnöke, Egeresi Sándor alelnök, Kasza József, a VMSZ elnöke. Át szeretnénk adni az erkölcsi és anyagi kárpótlást igénylők névsorát. Szeretnénk, ha Becsey képviselő úr az Európai Parlamentben is szóvá tenné kérésünket. Ha nem találunk meghallgatásra, kénytelenek leszünk az illetékes nemzetközi szervekhez fordulni. Kérésünket eljuttatjuk az Államközösség, a köztársaság és a tartomány képviselőházába is. Szeretnénk, ha pozitívan bírálnák el, mert a vagyonunkat nem önként adtuk oda, hanem erőszakkal vették el.
- Nemcsak Beneš-dekrétum volt, hanem Tito-dekrétum is. Ezt tudatosítani kell a közvéleményben, itthon és külföldön is. Tito-dekrétummal hajtottak ki bennünket a falunkból, a házainkból, és zártak koncentrációs táborba, ahol sokan meghaltak, főleg gyerekek és idősek.
• Milyen a megemlékezés visszhangja?
– Az egykori csúrogi, zsablyai és mozsori magyarok közül sokan köszöntik az elgondolást. A legtöbben Vajdaságból, Magyarországról és Ausztriából jelezték részvételüket. György Sándornak és feleségének sajnos vissza kellett utazniuk Ausztráliába, de nővére, Rozika néni jelentkezett Szabadkáról, hogy jön.

Teleki Júlia
S.T.G.
(Magyar Szó, 2005. szeptember 10., 11., 7. o.)

Szenttamás pedig Szenttamás

Lehet-e Srbobranból Szenttamás? Az 1848-49 folyamán oly komoly harcok voltak a délvidéki falu környékén, hogy még népdalunk is szól róla. Úgy tűnik, a település határában hamarosan magyarul is szerepelni fog a falu neve. A szerbiai kisebbségvédelmi törvény értelmében eddig is így kellett volna lennie, viszont nem így volt. A vajdasági kormány közben jogerősen pert nyert a szerb elnevezéséhez ragaszkodó szerb többségű szenttamási önkormányzattal szemben.
– A tartományi titkárság felügyeleti tevékenysége során számon kéri az állami szervektol, hatóságoktól, hivataloktól, hogy következetesen használják a hagyományos magyar történelmi neveket, mint amilyen Szenttamás esetében. A legtöbb helység esetében ez zökkenőmentesen zajlik. Sajnos egy-két esetben történtek visszaélések, ilyen eset a szenttamási eset, amikor a felügyelők felszólítása ellenére a helyi hatóságok nem hajtották végre a közigazgatási rendeletet – mondta Korhecz Tamás, a vajdasági kormány alelnöke, a tartomány kisebbségügyi titkára. Miután a fellebbezésünket a tartományi kormány elutasította, közigazgatási pert indítottak a tartomány ellen, hogy ok bizony nem hajlandóak a Szenttamás névváltozatot magyarul sem használni, és hogy következetesen jogilag próbálták védeni azt az álláspontot, hogy igenis magyarul Szenttamás az Srbobran. Ennek a pörösködésnek az epilógusa ez a jogerős bírósági ítélet, amelyik megszületett és amelyik igazat adott úgymond a tartományi titkárságnak, hogy igenis törvény szentesítette és kötelezte a hatóságokat a hagyományos történelmi hivatalos magyar helységnevek használatára, és hogy a helyi önkormányzatnak nincs igaza, amikor megpróbál kibújni ezen kötelezettsége alól. Az én számomra egy pillanatig sem volt vitás az, hogy magyarul Szenttamás az Szenttamás, a tartományi szervek is következetesen így viseltek, de van néhány helyi politikus, aki szeretné a múltat vissza-visszaidézve megmondani a magyaroknak azt, hogy hogyan nevezzék saját városaikat, falvaikat, amelyeket ezer éve laknak ezen a területen.
• Még mindig a régi helységnévtábla van kint, mikorra lehet számítani arra, hogy az új majd kikerül?
– Mi folyamatosan kapcsolatban vagyunk azokkal a hatóságokkal, amelyeknek kötelessége ezeket a táblákat lecserélni, természetesen ez nem a tartományi titkárságnak a hatáskörébe tartozik, már elkészültek az új névtáblák, ezek az új névtáblák ott vannak valahol a földhivatal raktáraiban és várják azt, hogy a földhivatalnak a munkásai felrakják őket. Mi megsürgettük az ügyet, jelenleg arra hivatkoztak, hogy az évi szabadságok ideje még nem telt el, de hogy természetesen az újonnan elkészített, immár szabályos táblákat el fogják helyezni záros határidőn belül. (Ternovácz István, http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=315)

Szeptember 6.
Hogyan kezdik az idei tanévet a Vajdaságban?

Kevesebb gyerek és kistelepülések. Két olyan, jobb szó híján kihívás, amivel bárhol legyen is, szembenézni kényszerül a magyar iskolarendszer. S persze nemcsak a magyar. De kisebbségben még az egyébként mindenkit visszahúzó hátrány is, súlyosabb teher. Összefogás és áldozatos munka segít, hogy a jövő nemzedékének nevezett generáció valóban a jelené, és így a jövőé lehessen.
• Milyen starthelyzetből kezdik az idei tanévet a vajdasági magyar diákok és pedagógusok?
– Kissé felkészületlenül, úgy jellemezném, hogy hegy alatti abrakolásról van szó. Az oktatási miniszter bejelentette, hogy az általános iskolai tananyagot 30 százalékkal csökkentik, és ezt a iskolakezdés előtti utolsó pillanatban, tehát fel sem lehet készülni rá. A miniszteri nyilatkozatból értesülhettek a tanítók arról, hogy új tantárgy lesz természeti és társadalmi ismeretek néven a 3. osztályban, aztán még az is érdekes, hogy szeptember folyamán készítik fel a polgári nevelés oktatóit, miközben már megkezdődött az oktatás – mondta a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke. Jó hír az, hogy kötelező lesz a 3 tornaóra, ez jó a gyerekeknek. Két idegen nyelv tanítása kezdődik, ezt különbözőképpen értékelik a pedagógusok, egyesek szerint ez jó, hogy már első osztályban kezdik a gyerekek az egyik idegen nyelvet, mások szerint nem jó, mert túlterheltek lesznek. De kimaradt az a tantárgy is, amely az együttélésre, a türelemre nevelné a fiatalokat, és az is érdekes, hogy iskolarendőrök fognak működni több városban is.
• A magyar gyerekek létszáma hogyan alakul?
– A Vajdaságban összesen ezer elsőssel kevesebb lesz, mint tavaly volt. Tehát fogy a lakosság, nemcsak a magyar, a többi nemzetiség körében is, és az iskolákban általában kevesebb osztály nyílik meg, vagy pedig ugyanannyi, de kevesebb gyerekkel. Például az óbecsei községben iskolánként egy-egy osztálynyi tanulóval kevesebb van összesen, Bánátban, Magyarcsernyén például 14 elsős van a megszokott 20 helyett. Mindenütt megindul az első osztály a kis létszám mellett is, és a miniszter kijelentette, hogy senkit sem bocsátanak el. Jó hír az, hogy Futakon, a mezőgazdasági középiskolában magyar tagozat indult, a szülők fóruma harcolta ki. A többi középiskolában, a gimnáziumban, az egészségügyi és a villamossági középiskolában egy-egy osztály indul. A mezőgazdasági iskolában még nem lehet tudni, hogy lesz-e első osztály, mert kevés jelentkező van, ugyanis a tantárgyaknak csak 21 százalékát tanulják magyarul. És azok a gyerekek, akik Bácskából is ide jönnének, traktoristákat képeznek, azok rövid idő alatt elhagyják, mert zömében szerbül tanulnak az úgynevezett magyar tagozaton.
• Két olyan krónikus problémával áll szemben a vajdasági magyarság, amelyet eddig nem sikerült megoldani. Az egyik a magyaritabéi iskola ügye. Itt arról van szó, hogy annak idején egybeolvadt a magyar és a szerb iskola, ez az iskola most Szerbitabén működik, és a másik történet Tordához kapcsolódik. Tehát lesz itt magyar iskola vagy nem?
– Sajnos idén már nem egész biztosan. Hogy jövőre lesz-e, azt csak remélhetjük. A begaszentgyörgyi község vezetősége a radikális párt tagjaiból tevődik össze, ok ellenzik ezt a szétválást, ráadásul a község iskoláit a szünidőben nem tatarozták, nem is festették ki, a fűtés nincs biztosítva erre a tanévre, úgyhogy nagy a felháborodás a községben, most kérik a szocialista községi elnök leváltását. Egyébként Zentán sem sikerült az iskolák szétválása.
• Szolgálhat-e új hírrel az ösztöndíjazással kapcsolatban?
– A vajdasági magyar ösztöndíjtanács ülése elég gyászos hangulatban zajlott le, ugyanis 93 kérvény érkezett az ösztöndíjtanácshoz a teljes képzésre, de ebből csak 20-an részesülhettek ösztöndíjban, 73-at elutasítottak.
• Ezek a magyarországi ösztöndíjak?
– Ezek a magyarországi ösztöndíjak. Ezeknek az egyetemistáknak egy része most Újvidékre jön. Nagyon csalódottak ezek a szülők és gyermekek, mert olyan költségekkel jár a magyarországi oktatás, hogy önerőből egy átlagkeresetű ember ezt nem képes fedezni.
• Az elmúlt években rendre problémát jelentett a magyarul tanulni szándékozók számára az anyanyelven írott tankönyveket kísérő kiadványok biztosítása. Idén mi a helyzet?
– Az újvidéki tankönyvkiadónál 6 címszó jelent meg magyarul. Ez a hivatalos csomag. A vajdasági magyar tankönyvtanács kiadásában 25 új címszó jelent meg, és 15 újra kiadott tankönyvpótló kiadványt osztottunk szét a diákoknak. A tanárok időről időre megjelennek, és felpakolják a könyveket, és szétviszik a Vajdaságban. Ingyen osztjuk ezeket a könyveket. Fontosak a diákszótárok, a fizika diákszótár, a kémia diákszótár. Folyamatban van még a többi diákszótárnak a kiadása, de van matematika kézikönyv, pszichológia, kémia, földrajzolvasó könyv hetedikeseknek és így tovább.
• A korábbiakban volt lehetőség magyarországi tankönyvek behozatalára is.
– Akadozik, és késve adják meg az engedélyt, és a tankönyvek nem is felelnek meg egy az egyben az itteni tantervnek. Tehát én ugyan hasznosnak tartom a magyarországi tankönyvek használatát kiegészítő segédeszközként, de az a véleményem, hogy az itteni tanterv és tanmenet szerint megírt tankönyvek használhatók igazán akár az általános iskolai oktatásban, akár a középszintű oktatásban. Az egyetemi oktatás számára is jelentet meg egyébként a tankönyvtanács könyveket. (Ternovácz István, http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=313)

Öröm (vagy üröm) ?
Önállósul-e végre a tordai általános iskola?

- A tordai általános iskola önállósulása befejezett tényként kezelhető, hisz itt mind a begaszentgyörgyi községi képviselő-testület, mind a Tartományi Végrehajtó Tanács meghozta a saját határozatát. Mi megkértük a minisztert (Slobodan Vuksanović köztársasági oktatási minisztert - a szerző megjegyzése), hogy minél gyorsabban intézkedjen, hogy elháruljon mindenféle jogi akadály, és mielőbb megszülessenek a működési engedélyek - nyilatkozta Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke június 8-án (MIHÁLYI Katalin: Megnyílik-e őszre a szabadkai tanítóképző?, Magyar Szó, 2005. június 18., 19., Hétvége, II. o.).
A tordaiak három évig kilincseltek azért, hogy végre önálló iskolájuk legyen, ne pedig a szomszédos szerb település kihelyezett tagozataként működjön a falu oktatási intézménye, ahol 182 magyar diák tanul.
A jó hírt, hogy a három éves küzdelem után végre bekövetkezett a kedvező fordulat még a tanévzárás előtt közölte Bunyik Zoltán tartományi oktatási titkár a helyi közösség és az iskola vezetőivel. A faluban egy pillanat alatt szétterjedt a hír, hogy "megvan az önállósodás, mindenki nagyon örül neki". Azt is eldöntötték, hogy a tordai iskola ismét Ady Endre nevét veszi majd fel - nyilatkozta Vajda János, a tordai kihelyezett tagozat (segéd)igazgatója június 23-án (MIHÁLYI Katalin, Teljesült a tordaiak álma Magyar Szó, 2005. június 23., 11. o.).
Az önállósulásról szóló hír nagy teret kapott a belföldi és a magyarországi sajtóban és az elektronikus médiában is.
Önállósulás - igen vagy nem?
Hogyan is állunk most, augusztus elején, egy hónappal az új tanév kezdete előtt az önállósulással? Megkapja-e végre az önálló jogi státust a tordai általános iskola, vagy marad minden a régiben?
A kérdések annál is inkább jogosak, mert Begaszentgyörgy községben az új összetételű (radikális-szocialista) önkormányzat megkérdőjelezi a toráki, párdányi (Međa) és tordai általános iskola önállósulását és kéri az erről szóló döntés felülvizsgálását. Indoklásuk szerint helyben erre nincs elegendő pénz (külön pedagógus vagy pszichológus, iskolatitkár, könyvelő stb. kellene - a szerző megjegyzése). A szerb- és magyarittabéi közös iskola tantestületének a különválása a két érintett helyi közösségben megértésre talált, de az oktatási intézményben egyelőre nem hajlandóak szembenézni a problémával (R. P.: Várható-e a tagozatok összevonása?, Hét Nap, 2005. július 20., 25. o.)
Volt-e fedezete a politikusok ígéretének? Örülhetnek-e végre a tordaiak a saját iskolájuknak?
E sorok írójának ismeretei szerint eddig (egy hónappal a tanév kezdete előtt) semmilyen konkrét jogi sem gyakorlati lépés nem történt a önállósulás megvalósítása terén. Ezért - enyhén szólva - szkeptikusak vagyunk a beígért önállósulás iránt.
Azért is, mert ebben az estben nem csak a tordai iskola egyszerű önállósulásáról van szó, ami lehetővé tenné az önálló(bb) ügyintézést és gazdálkodást is, hanem elvi kérdésről: a szerb hatalom viszonyulásának megváltoztatásáról a kisebbségi oktatás iránt. Ha a tordai és a magyarittabéi (magyar nyelvű), valamint a toráki (román nyelvű) iskolák önállósulnak, akkor a kisebbségiek esetleg újabb ilyen irányú követeléseket támaszthatnak és felborul az eddigi, központosított és "vegyes" (az asszimilációt is gerjesztő) iskolák hálózata. (A međai szerb iskola önállósulását sem engedélyezik, hát akkor hogyan engedélyeznék a magyar iskolákét?)
A szerb hatalom, abbeli félelmében, hogy valamiféle nemzeti kisebbségi iskolahálózatok jönnek létre, viszolyog ezeknek iskoláknak az önállósulási törekvéseitől. (Legalább úgy, mint a Milošević-rendszer által létrehozott körzetesítés megszüntetésétől, amelynek hatására a Tisza-menti bácskai községek közül a Kanizsai, Zentai és Adai községet az észak-bánáti körzethez csatolták.)
Ha ilyen szemszögből vizsgáljuk a problémát, akkor nem csoda, hogy az egyik hatalmi szerv a másik kezébe adja "a forró gesztenyét". A község a köztársaságra, a tartomány a köztársaságra és a községre hivatkozik és attól várja a döntést és viszont, a köztársaság pedig egyáltalán nem nyilatkozik.
- A szerbiai kormány, jóllehet továbbra is az általános iskolák alapítója, máig nem hozott semmilyen döntést egyes általános iskolák státusbeli módosításáról, következésképpen egy helyi önkormányzat sem módosíthatja községében az általános iskolák hálózatát, a Vajdasági Végrehajtó Tanácsnak pedig nem áll módjában jóváhagyni az általános iskola hálózatáról az önkormányzatok által hozott rendeletet - közölte a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság (Mi lesz a tordai iskolával?, (Magyar Szó, 2005. február 17., 6. o.).
Üres ígéretek
A tartomány képtelen érvényesíteni - úgy a községek, mint a köztársaság felé -még az ún. omnibusz törvény adta illetékességét is az oktatás terén.
A törvény 12. szakasza 1. bekezdésének 1. pontja ugyanis határozottan kimondja, hogy az autonóm tartomány szervei révén "meghatározza az általános iskolai hálózatot". Habár "a törvényes rendelkezések szerint a tartománynak is joga van megadni a jóváhagyást az önállósodáshoz, ennek feltétele, hogy a községtől meglegyen a beleegyezés" - közölte a tordaiakkal Bunyik Zoltán tartományi oktatási titkár.
A tartományi szervek tehetetlenségét igazolja az a tény is, hogy - a Tartományi Oktatási és Művelődési Titkárság beismerése szerint - "a Vajdasági Végrehajtó Tanács háromszor is kérte a szerbiai kormánytól: tegye lehetővé az általános iskolák számára, hogy a 2003/2004-es, 2004/2005-ös és a 2005/2006-os tanévet az átszervezett hálózatban kezdjék" - és egyszer sem kapta meg (a jóváhagyást). Ezzel bezárult az ördögi kör.
Érvényt tud-e szerezni a tartományi hatalom, rá tudja-e kényszeríteni a begaszentgyörgyi mostani fekete-vörös hatalomtartókat a 2004. június 21-i (az iskolák önállósulásról szóló) határozat tiszteletben tartására vagy sem? Képesek-e egyáltalán a vajdasági magyar politikusok biztosítani a kisebbségi jogok érvényesítését és ígéreteik megvalósítását vagy sem?
Nem véletlen, hogy öt tekintélyes vajdasági magyar civil szervezet május 4-én a Magyar Nemzeti Tanácshoz (MNT) intézett nyílt levelében ismételten felhívta a testület figyelmét arra, hogy "ha hamarosan nem történik semmi sem, akkor a következő év is a délvidéki magyar oktatás leépülésével telik majd el. Ha az MNT képtelen a legalapvetőbb kisebbségi és emberi jogok kiharcolására, akkor nincs értelme, hogy a szerbiai kormány kisebbségpolitikájának csak a kirakattárgya legyen a külföld számára, ezért talán eredményesebb lenne, ha demonstratívan lemondana vagy hatásosabb módszerekhez folyamodna". A Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete pedig - az említett iskolák ügyében - május 30-án egyenesen panasszal fordult az Európai Parlament két magyar képviselőjéhez.
Végső soron a szórványban a magyar nyelvű oktatás elsorvasztásáról, a kis magyar közösségek fokozatos és folyamatos megszűnéséről van szó, hisz az oktatás a megmaradás egyik fő pillére. Engedélyezi-e a hatalom a kisebbségek számára az önálló magyar iskolák (hálózatának) működését?
Hogy a tordaiak (korai) öröme jogos volt-e vagy sem, hamarosan eldől.
Ha a tordai iskola önállósulásából szeptemberig mégsem lesz semmi, mint ahogyan arra a dolgok jelenlegi állásából következtetni lehet, akkor igazuk lesz azoknak akik úgy tartják, hogy az MNT is "a szerb hatalom által ellenőrzött" testület, de azoknak is, akik azt állítják, hogy az MNT egyszerű "sóhivatal".
BOZÓKI Antal

A tordai Ady Endre általános iskola krónikája

1803 - Az iskola mostani épületével szemben, a jelenlegi piactéren felépült a falu első,
nádfedeles iskolája.
1859 - A falu központjában (a mai iskola helyén) új iskola épült, mert a tanulók száma 190-re
emelkedett.
1871 - A tordai iskola miniszteri rendelettel megkapja a Tordai Községi Elemi Népiskola
elnevezést.
1871. május 29. - Megalakult az első tordai iskolaszék.
1874 - Felépült a az úgynevezett nyugati és keleti iskola. Három iskolája volt ekkor a falunak.
1938 - Az 1859-ben épült iskola helyén elkészült az új, egyemeletes, 4 tanteremmel és négy tanítói
lakással ellátott központi iskola, amely a II. világháború után Ady Endre nevét vette fel.
1972-ben ,,mamutiskolává" kapcsolták össze a Begaszentgyörgy község összes oktatási
intézményét.
1988-1889 - A keleti és a nyugati iskola épületét a helyi közösség elárverezte és mindkettőt le is
bontották. Ezzel egy időben a központi iskolát teljes egészében felújították, bővítették és
korszerűsítették.
Az 1990-es évek elején a Begaszentgyörgyi községi iskolaközpontot három részre szakították. A tordai
iskolát a mintegy hét kilométerre levő karađorđevói szerb nyelvű általános iskolához csatolták. Azóta nem önálló jogi személy.

és önállósulási kálváriája

2002. május 29. - Bunyik Zoltán aktuális tartományi oktatási és művelődési titkár bejelentette:
" Folyamatban van néhány új magyar általános iskola alapítása. Zentán úgy, hogy egy hatalmas iskola szétválik, Tordán pedig oly módon, hogy a helyi iskola (amely egy szerb iskola kihelyezett tagozata volt) önállósul".
2004. június 21. - A begaszentgyörgyi képviselő-testület ülésén - a Szerbiai Szocialista Párt
tanácstagjainak ellenkezése ellenére - nagy többséggel megszavazták a tordai Ady Endre, a toráki Đorđe Kožbuk és a párdányi-međai Đura Jakšić iskola önállósulását, amelyek eddig kihelyezett tagozatokként működtek. E három iskola önállósulási törekvése több mint két évvel korábban kezdődött. Az iskolák, a helyi közösségek és (most) a község is meghozta a szükséges beleegyezést.
2004 nyarán tartományi eszközökből nagyjavítást végeztek a tordai iskolán, amelynek keretében
felújították a tetőt és a (régi községháza épületében lévő) tornatermet, beépítették a tetőteret és
új kéményt kapott a fűtőközpont is.
2005. február 12. - Jogosult a tordai iskola kiválása a Banatsko Karadorđevo-i Nikola Tesla Általános
Iskolából, amely szerb nyelvű, és csak hátrányt jelent a munkájukban, a támogatások elnyerésében, foglalt állást a Vajdasági Magyar Pedagógus Egyesület (VMPE).
• Bozóki Antal, az Árgus Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület Intézőbizottságának az elnöke a Magyar Értelmiségi Fórumhoz tartozó 65 értelmiséginek a Magyar Nemzeti Tanácshoz intézett, a magyarittabéi önálló magyar tantestület létrehozását szorgalmazó nyílt levéléhez való hozzászólásában, a levél aláírását attól tette függővé, hogy az aláírók követeljék a tordai Ady Endre általános iskola önállósulást is.
2005. február 16. - A magyarittabéi, illetve a tordai iskolával kapcsolatos kezdeményezésekről annyi
információval rendelkezem, amennyi a sajtóban megjelent - nyilatkozta Pásztor Bálint, az MNT intézőbizottságának elnöke a Magyar Szónak.
2005. február 19. - Vajda János, a tordai kihelyezett tagozat segédigazgatója és Dobai János, a tordai
helyi közösség tanácsának elnöke közleményt írtak alá, amelyben kifejtik, hogy a tordai iskola önállósulási törekvésében nagy támogatásra talált a tordai helyi közösség vezetőségétől, de az önállósulásra a beleegyezését adta a Nikola Tesla Általános Iskola iskolaszéke, a begaszentgyörgyi község akkor még demokratikus hatalma, a községi végrehajtó tanács és a községi képviselő-testület is.
2005. március 1. - Jámbor István, magyarittabéi nyugdíjas fizika-kémiatanár nyílt levelet intézett
Pásztor Bálinthoz, az MNT intézőbizottsága elnökéhez, amelyben segítségét kéri a magyarittabéi és a tordai magyar tannyelvű oktatás megmentéséért.
2005. március 15. - Pásztor Bálint és Böröc József Magyarittabén tanúk előtt ígéretet tett, hogy a
Magyar Nemzeti Tanács ez év április 30-áig feltérképezi a tartomány magyar oktatásának és a magyar tantestületeknek a problémáit, erről jelentést készít, és elintézi a magyarittabéi és a tordai két magyar tantestület különválását.
2005. május 4. - Öt civil szervezet - az Aracs Társadalmi Szervezet, a Pax Romana, az Árgus
Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének (VMPE) és a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság (VMTT) - elnöke nyílt levélben ismételten felszólította az MNT oktatási bizottságának felelőseit, valamint Pásztor Bálint urat, hogy ígéretükhöz híven eszközöljék ki a magyarittabéi és a tordai magyar tantestületek, illetve az iskolák függetlenné válását.
2005. május 30. - A VMPE panasszal fordult az Európai Parlament két képviselőjéhez, Dr. Becsey
Zsolt László és Dr. Gál Kinga képviselőhöz a magyarittabéi iskola ügyében.
2005. június 18. - A tordai általános iskola önállósulása befejezett tényként kezelhető, hisz itt mind a
begaszentgyörgyi községi képviselő-testület, mind a Tartományi Végrehajtó Tanács meghozta a saját határozatát - nyilatkozta Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke a Magyar Szóban.
2005. július 20. - Begaszentgyörgy községben az új összetételű (radikális-szocialista) önkormányzat
megkérdőjelezi a toráki, párdányi és tordai általános iskola önállósulását és kéri az erről szóló döntés felülvizsgálását, írja a Hét Nap (Bánáti Újság).
(http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=287,
2005. augusztus 5.)

Tudják-e a politikusok, hogy mikor kell távozni?
Politika és erkölcs

A politika és a politikusok ezen az égtájon nem igazán arról ismertek, hogy magatartásból és erkölcsi viselkedésből példát mutattak / mutatnak.
A fejlett demokráciákban a politikusnak, legyen az párt- vagy állami vezető, ha munkájában nem tud eredményt felmutatni, ha valamilyen törvényszegést követ el, vagy éppen a magánéletében találnak valamiféle kifogást, akkor a közfunkcióról távoznia kell. Ha ezt nem teszi meg, akkor erre rákényszeríti a közvélemény vagy a sajtó.
Nyugati és keleti példák
A felelősségre vonás alól még az egykori amerikai elnökök Richard Nixon és Bill Clinton sem képeztek kivételt. Nixonnak a Watergate lehallgatási ügy miatt 1974-ben le kellett mondania az elnökségről. Clinton ellen a Monica Lewinskyvel folytatott viszony, illetve az ezzel kapcsolatos hazugságba keveredés miatt 1998-ban "hamis tanúzás és az igazságszolgáltatás akadályozása miatt" kongresszusi eljárást (impeachement) is indítottak.
Úgyszintén emlékezetes a John Profumo egykori brit háborúért felelős miniszter nevéhez fűződő 1962. évi politikai botrány, akinek a Christine Keeler nevű táncosnővel folytatott viszonya miatt kellet megválnia a bársonyszéktől. A hölgy - mint kitudódott - azonban a brit miniszter mellett egy szovjet diplomatát, Jevgenyij Ivanovot, a(z abban az időben még) szovjet nagykövetség hajózási attasét is rendszeresen fogadta, így biztonsági szempontból kényesnek találták az ügyet és ez Profumo lemondását eredményezte.
A japánok ilyen szempontból - a mi szemléletünkhöz képest - talán túloznak is. Emlékszünk még annak a közlekedési miniszternek az esetére, aki azért hajtott végre harakirit, mert az egyik vonat a menetrendhez viszonyítva néhány percet késett.
A legújabb, minden tiszteletet kiérdemlő tett - feltéve, ha nincs valami más természetű háttere - Mona Musca, a román kormány művelődési miniszterének július 28-i lemondása a miniszterségéről és a Calin Popescu Tariceanu kormányfő által vezetett Nemzeti Liberális Párt (PNL) alelnöki tisztségéről.
A román sajtó által a Tariceanu-kabinet "legjobb, legnépszerűbb miniszterének" mondott Mona Musca elhatározását azzal indokolta, hogy erkölcsi kötelességének tartja a kormányból és a pártalelnöki tisztségéből való távozást, hogy nem tud egyetérteni az olyan politikussal, nevezetesen Tariceanuval, "aki egyet mond és mást tesz".
A kormányfő-pártelnök ugyanis egy fontos törvénycsomag alkotmánybírósági "megvétózását" követően bejelentette a maga és kormánya lemondási szándékát, amit - többszöri megerősítés ellenére - a moldvai árvíz nyomán előállt helyzetre való hivatkozással végül is visszavont.
Tisztes kivételek
A NIN belgrádi hetilap szerint "Szerbiában a politikai botrányok úgy fejeződnek be, hogy egy újabb váltja fel őket". A Szerbiai Demokratikus Ellenzék 60 hónapos uralkodása alatt a sajtóban legalább 35 különböző affér szellőztetésére került sor. Volt ezek között pénzmosási-, korrupciós-, csúszópénz-, kémkedési-, fegyverszállítási-, szexuális zaklatási-, érdekütközési-, közlekedési szerencsétlenségi-, cukorkiszállítási stb. botrány, amelyek miatt több magas rangú állami tisztségviselőnek, kényszeredetten ugyan, de távoznia kellet a közéletből.
Ezek között volt Momčilo Perišić, a szerb kormány alelnöke, Vuk Obradović, a Szociáldemokrata Párt vezetője, Zoran Janjušević, a néhai Zoran Đinđić miniszterelnök biztonsági tanácsosa, Nemanja Kolesar, az egykori kormányfő kabinetfőnöke és a bankok szanálásával megbízott ügynökség vezetője, Marija Rašeta Vukosavljević, a szerb kormány közlekedési és telekommunikációs minisztere és Dragan Veselinov, a szerb kormány mezőgazdasági minisztere is, hogy csak az ismertebbeket említsük.
Vannak azonban tisztes kivételek is, olyan tisztségviselők, akik a közéleti tevékenységük végzése közben az erkölcsi normákról sem feledkeznek meg.
A napokban mondott le például tisztségéről Dujo Runje, a Horvát Nemzeti Tanács tagja, a szabadkai körzet elnökhelyettese. Runje, aki egyben a Horvát Akadémiai Társaság elnöke, már az ötödik horvát értelmiségi, aki nem vállal többé szerepet e testületben. Az írásban benyújtott lemondásában, amelyet a nemzeti tanács elnökének címezett, azzal indokolta meg döntését, hogy felelősnek tartja magát is azért, hogy "a nemzeti tanács nem mutat fel eredményeket". Mint kiemelte, "a horvát közösség legrangosabb testületétől joggal várják el az emberek, hogy reprezentálás helyett eredményeket mutasson fel.
Dujo Runje egyebek között azért illette komoly kritikával a nemzeti tanácsot, mert az nem tett semmit annak érdekében, hogy horvát nyelven is folyjon tanítóképzés, hogy alakuljon ismét horvát társulat a Népszínházban, továbbá, hogy rendeződjön a Szabadkai Rádió horvát szerkesztőségének státusa. Nehezményezte, hogy nincs válasz arra a kezdeményezésre sem, hogy bevezessék a bunyevác nyelvet az iskolákba".
Rašid Kurtić, a Roma Nemzeti Tanács alelnöke és a testület még 15 tagja július 27-i sajtókonferenciájukon kezdeményezték Vitomir Mihajlović elnök leváltását. Követelték, hogy az elnök, akit célszerűtlen költekezéssel és önkényességgel, valamint eredménytelen munkával vádolnak "erkölcsi okokból" mondjon le. Úgyszintén követelték Ljuan Koka "felfuvalkodott viselkedésének megakadályozását", aki szerintük "önmagát nevezte ki a tanács végrehajtó bizottsága elnökévé".
És a magyar vezetők?
Hogyan állnak a vajdasági magyar politikusok és állami tisztségviselők a köztisztséghez tartozó és a kisebbségi közösségünk iránti erkölcsi viszonyulással?
Nem éppen a legjobban ... Az utóbbi évekből csak két pozitív és (sajnos) több negatív példát említhetünk:
2003-ban és 2004 elején nagy vihart váltott ki a vajdasági magyarság körében az újvidéki Magyar
Tanszék botrányossá híresült diplomahonosítási gyakorlata, miszerint a Szegeden, az ottani egyetemen öt tanulmányi év után elnyert magyar szakos diplomát az újvidéki Tanszéken négy tanulmányi év után csak abban az esetben ismerik el, ha 7 illetve 9 különbözeti vizsgát tesznek le a jelöltek, ahogy ezt megkövetelték két fiataltól. Közel 1300 értelmiségi írta alá a memorandumot, akik követelték, hogy az újvidéki Magyar Tanszék módosítsa az álláspontját.
A közvélemény nyíltan elvárta a Kari Tanács által kijelölt tanszéki bizottság tagjainak - köztük a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tagjának - és a tanszékvezető tanár úrnak a lemondását is. Nemcsak erre nem került sor, de a Magyar Nemzeti Tanács és elnöke is (nem első és nem is utolsó alkalommal) kitért az erkölcsi felelősségvállalás elől.
Dr. Ribár Béla akadémikus a Magyar Nemzeti Tanács elnökéhez és tagjaihoz intézett 2004. február 5-i nyílt levélében - valószínűleg az ún. nosztrifikálási botrány miatt - lemondott az MNT-beli tiszteletbeli tagságáról. Mivel "nemzetellenes elemek is tagjai a Tanácsnak, nem óhajtok annak tiszteletbeli tagja lenni, és arról ezennel lemondok" - közölte a nyilvánossággal a köztiszteletnek örvendő akadémikus.
Ez év június végén Kis Pál Lídia vezetésével huszonhárom párttag kilépett a Demokrata Párt adai szervezetéből.
- Nem alkuszunk meg és nem is adjuk el magunkat, az igazságot és a népet szolgáljuk, harcolunk a korrupció ellen, 2000 óta ezért küzdünk, a párszervezet viszont nem ezek az elvek szerint működik. Ezért úgy döntöttem, hogy véget vetek ennek az egésznek, kiléptem a pártból. Nem akarok sem a helyi, sem a tartományi, illetve a köztársasági politikai erők bábja lenni - közölte Kis Pál Lídia.
Erkölcsből elégtelen
Kasza József, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnöke a 2005. március 5-i nagybecskereki sajtóértekezletén "a sajtó nyilvánossága előtt" bejelentette, hogy ez az utolsó mandátuma a párt élén, s utalást tett rá, hogy tisztségében esetleg Dudás Károly követheti. Nos, köztudott, hogy a VMSZ nagybecskereki közgyűlésén a régi elnököt (aki csaknem egy évtizede áll a legnagyobb vajdasági magyar párt élén) újraválasztották. De akarva sem tehettek volna mást, hiszen ő volt az egyetlen jelölt ... Kasza - személyes politikai érdekeit követve - elhárította azt a lehetőséget is, hogy a magyarverésekről beszéljen Amerikában. (Ez alkalommal eltekintünk azoknak az ügyeknek az említésétől, amelyekkel a pártelnököt már hosszabb ideje gyanúsítják.)
A Tartományi Végrehajtó Tanács egyik magyar tagja 1999-ben közúti balesetet okozott. A balesetben a helyszínen életét vesztette a gépkocsi vezetője, a mellette ülő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. A tisztségviselőt a közlekedésbiztonság ellen elkövetett bűncselekmény vádjával, a bíróság első fokon, felfüggesztett tíz hónapos szabadságvesztésre, majd a fellebbezést követően, másodfokon egy évre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte.
A bírósági kézbesítő csaknem két évig "nem tudta megtalálni" a balesetet előidéző tisztségviselő címét, ezért körözvényt adtak ki utána, amelyet utóbb visszavontak. Csak akkor tudták meg, hogy hol tartózkodik, amikor a választások után 2001-ben a neve a funkciójával együtt megjelent a Hivatalos Közlönyben.*
A Magyar Nemzeti Tanács (pontosabban: a VMSZ nemzeti tanácsa) elnökének és tagjainak erkölcsi felelőssége is már jó ideje aktuális.
A Tanács az eredménytelenségben semmivel sem különbözik a Horvát Nemzeti Tanácstól. Elegendő csak megemlíteni a magyarittabéi és a tordai általános iskolák önállósulásának elakadását, az önálló szabadkai tanítóképző működési engedélyének megadása körüli huzavonát, az újvidéki Forum kiadóház tönkretételét és a Magyar Szó szerkesztőségének leépítését, hogy mást ne említsünk.
Józsa Lászlónak, a Tanács elnökének, akinek esze ágában sincs lemondani, már csak azért is távoznia kellett volna politikából, mert - saját bevallása szerint - "nem ért rá" Kaszát helyettesíteni az amerikai meghallgatáson. Az MNT azon tagjainak, akik a lemondást fontolgatják, nincs mikor és hol elmondani a véleményüket, mert a Tanács március óta nem ült össze.
A kisebbségi közösségünk helyzetének alakulásával járó erkölcsi felelősség kérdése ugyanúgy felvetődik a tartományi oktatási és művelődésügyi valamint a kisebbségügyi titkár vonatkozásban is, akik már ötödik éve vannak vezető pozícióban, hogy csak a fontosabb tartományi tisztséget betöltőket említsük. De a tordai általános iskola igazgatója tekintetében is, aki nem jelent meg azon a legutóbbi begaszentgyörgyi ülésen, amelyen az iskola sorsáról volt szó, mert állítólag sürgősen Magyarországra kellett utaznia.
Erkölcs és felelősség? A politika és az erkölcs nálunk még külön utakon járnak. Ezt segíti a "legnagyobb párt" által meglovagolt sajtó is.
Kisebbségi ügyeinkben is csak akkor léphetünk előbbre, ha nem a pozíció féltése, a karrier és az anyagi javak megszerzése, hanem az erkölcsi viszonyulás és a közösségi érdekek kerülnek előtérbe. Van még mit tanulnunk az "erkölcstelen" Nyugattól (és Kelettől), de az említett vajdasági példákból is ...
BOZÓKI Antal
(http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=281, 2005. augusztus 1.;
Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, III. évf. 85. szám, 2005. augusztus 9.; Kisebbségi és közerkölcsök, KAPU, 2005. szeptember 2., http://members.chello.hu/kapu/vmdp.htm és HTMH, REGGELI SAJTÓFIGYELŐ, 2005. szeptember 2.)
_________
* 2005. március 15-én magyarországi kitüntetésben részesült.
P. S.
Jovan Vujičić tartományi gazdasági titkár 2005. augusztus 8-án lemondott tisztségéről, mert augusztus 6-án, gépkocsijával halálra gázolt egy gyalogost Kúlán, írja a Beta. A Tartományi Tájékoztatási Titkárság augusztus 8-i közleménye szerint Bojan Pajtić, a végrehajtó tanács elnöke elfogadta Vujičić lemondását. A közlemény szerint Vujičić augusztus 8-án szolgálati kocsijával elütötte a kúlai Ilija Brkovićot (78).
Mindent megtettem, hogy kikerüljem Brkovićot, aki a kijelölt gyalogátjárón kívül indult el az út másik oldalára, és már majdnem átjutott a sávon, amelyen haladtam, de akkor, ismeretlen okból, egy lépést tett hátrafelé, a gépkocsim bal oldalának ütközött, majd halálos fejsérülést szenvedett - áll a közleményben. Vujičić hozzátette, azért mond le tisztségéről, mert mint a tartományi kormány tagja, rendkívüli felelősséggel viszonyul tisztségéhez. Egyértelműen és következetesen szeretném megőrizni a saját és a tartományi hatalmi szerv - amelyben dolgoztam - integritását, és semmilyen módon nem kívánom befolyásolni az intézményeket és az igazságügyi szerveket - hangsúlyozta Vujičić. (Lemondott a tartományi gazdasági titkár, http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=1667 és Magyar Szó, 2005. augusztus 9., 1. o.)

Ombudsman-jelentés1
A tartományi ombudsman 2004. évi jelentése a nemzeti kisebbségek jogállásáról

Petar Teofilović tartományi ombudsman a Tartományi Képviselőház 2005. február 25-i ülésén tartotta meg első, 2004. évi - túlságosan terjedelmes és hiányosságoktól sem mentes - beszámolóját. A képviselők írásban is megkapták az ombudsman jelentését, amely 138 oldal A4-es formátumú sűrűn (10 pontos betűkkel) gépelt szövegből áll.
A tartomány első ombudsmanát 2003 szeptember 24-én nevezte ki a képviselőház2. A feladatköre elsősorban az emberi jogok védelmére terjed ki, a tartományi szervek, valamint a tartomány hatáskörébe tartozó intézmények döntéseit és cselekedeteit vizsgálja felül, ha azt a polgárok kérték.
Összesen 71 eset
Jelenleg 5 helyettese van az ombudsmannak3 és nemcsak Újvidéken, hanem Szabadkán (2004. január 10-én) és Pancsován (2004. augusztus 25-én) is nyitott helyi irodát.
A jelentés készítésekor (2004. decemberében) az ombudsman szakszolgálatában a 28 előlátott munkahely közül 13 volt betöltve. (Topolyának 2003 augusztusától községi polgárjogi biztosa, Nagybecskereknek pedig 2004. április 2-ától községi ombudsmana van.)
Fennállásának 17 hónapja alatt 265 esetben kérték az ombudsman közbenjárását. A jelentés 62. és 121. oldalán az olvasható, hogy az ombudsman "71 esetben tartotta magát illetékesnek", illetve járt el", további 194 ügyben (121. oldal) pedig "nem volt illetékes". Ez azt jelenti, hogy az ombudsman az esetek mindössze 26,79%-ával foglalkozott, ami havonta 4,17, illetve helyettesenként - a 17 hónap alatt - összesen 14,2 ügyet jelent.
A legtöbb folyamodvány a bíróságok munkájára vonatkozott (29,81%), ez követik a területtervezési, városrendezési, legalizálási és környezetvédelmi ügyek (15,47%), majd a közigazgatás és a közszolgálatok munkájával kapcsolatos panaszok (13,21%). (A szövegben még csak utalás sem található arra, hogy a kisebbségi jogok sérelmével kapcsolatban tett-e valaki panaszt az ombudsmannál.)
A képviselőházi beszámolót hosszú, de nem érdemi vita követte. Előbb Nikola Ćirović, a SZEM nevében, röviden köszönetet mondott Teofilović tevékenységéért, és dicsérte az új intézmény létrejöttét, majd Egeresi Sándor, a parlament (VMSZ-es) alelnöke4 is (szerb nyelvű felszólalásában) "elismerően szólt az ombudsman munkájáról, utalva rá, hogy naprakészen, határozottan, és mindenkitől függetlenül, önállóan működik, valóban a szabad és demokratikus társadalom fejlődését serkenti elő ennek az intézménynek a működése, és a tolerancia erősítése a szerepe. Ezt követően a Szerb Radikális Párt képviselői szinte egymást váltották a szószéken, és mindegyikük azt kifogásolta, hogy az ombudsman tevékenysége csak a kisebbségi jogok védelmében merül ki, a nyelvhasználat érvényesülésére koncentrál, ezzel már-már megkülönböztetett és kiváltságos helyzetbe hozza a vajdasági kisebbségeket, különösen a magyarokat. Azt is nehezményezték, hogy tartományi eszközökből finanszírozzák az ombudsmant."5
Az ombudsman-jelentéssel a sajtó sem foglalkozott részletesebben, ami nem egészen érthető és indokolt. Vagy azt jelenti ez, hogy az ombudsman munkájával és az emberi valamint a kisebbségi jogok állásával teljes egészében meg vagyunk elégedve?
Különösen fontos lett volna a jelentés elemzése olyan szempontból, hogy megtett-e mindent az ombudsman a feladatkörének ellátása érdekében, tekintettel a Vajdaságban elterjedt nacionalista és soviniszta (különösen magyarellenes) kilengésekre, amelyek kivizsgálására az Európai Palament 2005. január végén külön bizottságot küldött a Vajdaságba. Ez a tény már önmagában is arra utal, hogy itt bizony nincs minden rendben.
Mit tartalmaz a jelentés?
A jelentés 12 fejezetre tagozódik: 1. Bevezetés (5-12. oldal), 2. A nemzeti kisebbségek védelme (13-28 o.), 3. A nemek egyenrangúsága (29-47 o.), 4. Jelentés a gyermekjogok állásáról Vajdaság AT-ban (48-61 o.), 5. Folyamodványok - szerkezet, statisztika, záradékok (62-64), 6. Együttműködés az ombudsmanokkal (65-76 o.), 7. A tartományi ombudsman együttműködése a nemzetközi és a nemkormányzati szervezetekkel (77-79 o.), 8. Szemináriumok, értekezletek, projektumok (80-85 o.), 9. A tartományi ombudsman és a médiák (56-88 o.), 10. Jelentés az ombudsmannak a vajdasági börtönökben tett látogatásáról (2004. május - június, 89-107 o.) 11. Különleges esetek (108-116 o.) és 12. Mellékletek (Vajdaság lakosságának vallási összetétele, a nemzeti kisebbségek elleni támadások grafikonja, a foglalkoztatottak nemzeti összetétele a vajdasági községekben, a folyamodványok és a válaszok szerkezete, valamint a jelentés összefoglalója - 117-138 o.).
A jelentés a nemzeti kisebbségek jogainak megvalósításával mindössze 16 oldalon foglalkozik. A bevezető tartalmazza a nemzeti kisebbségek jogaival megbízott ombudsmannak a határozat 15. szakaszában 16 tételben felsorolt feladatait. A következő rész azoknak a belföldi és nemzetközi dokumentumoknak a felsorolását tartalmazza, amelyeknek alapján az intézmény tevékenykedik. Következik Vajdaság lakossága nemzeti majd vallási összetételének táblázata. Ezt követi a nemzeti kisebbségeknek az elemi és középiskolai oktatásban való helyzetével foglalkozó rész, amely valójában annak a felsorolása, hogy hány iskola van a tartományban és ezekben milyen nyelven folyik az oktatás.
A tartományi közigazgatásban dolgozók nemzeti összetételét bemutató táblázat 2003 januári adatokat tartalmaz (!!). Ebből megtudjuk, hogy közöttük mindössze 46 illetve 6,73% magyar van, vagyis jelentősen elmarad a lakosságban való részvételnél (ami 14,28%).
A községi közigazgatási szervekben dolgozók nemzeti összetételére vonatkozó táblázatból megtudjuk, hogy pl. Csókán 65,5%, Kanizsán 92,3%, Kishegyesen 67,4%, Magyarcsernyén 21,7%, Nagybecskereken 11,1%, Nagykikindán 7,09, Óbecsén 52,8, Szabadkán 48,1%, Temerinben 33,3%, Topolyán 59,5%, Törökbecsén 15,1%, Újvidéken 5,76%, Zentán 82,3%, Zomborban 14,5% stb. a magyar. Nincs feltüntetve viszont, hogy mikori adatokról van szó és a községek lakosságának nemzeti összetétele sincsen kimutatva.
A tartományi és a községi "végrehajtó hatalomban" az 5158 foglalkoztatott között (2003. évi adat) 33 magyar van (0,64%), amihez nem szükséges külön kommentár (125. o.).
A következő táblázat (minden kommentár nélkül) a nemzeti kisebbségek nyelvén is működő tartományi és községi jellegű médiákat sorolja fel. Ebben még szerepel a Szécsányi Rádió, amelynek magyar nyelvű adását február 20-án az igazgató rendeletére betiltották.
Nemzetek közötti incidensek
A jelentés e részének hetedik oldalán kezdődik "a nemzeti kisebbségek jogainak védelmével kapcsolatos tevékenységek" címet viselő (al)fejezet. Az első három pontja leírja a nemzeti tanácsok és a civil szervezetek képviselőivel tartott találkozókat, valamint a Szerbia és Crna Gora-i kisebbségügyi minisztériumban tett látogatást.
" A saját kezdeményezésű eljárás" című szövegrészből megtudjuk, hogy melyik községekben teljesültek a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának "az elkövetkező időben való" hivatalos használatának feltételei. Itt olvasható az is, hogy a tartományi ombudsman volt a vendéglátója az "Európa nyelvi kihívásai" elnevezésű konferenciának, amelynek egyik záradéka, hogy "külön hivatásos intézményt kell alakítani a nemzeti kisebbségi oktatás kutatására".
" A tájékoztatás a nemzeti kisebbségek nyelvén" cím alatt a jelentés felsorolja azokat a jogszabályokat, amelyek az ombudsman szerint indokolttá teszik a kisebbségi médiák alapítói jogainak a Tartományi Képviselőházról a nemzeti tanácsokra való átruházását.
A jelentés legterjedelmesebb része (7,5 oldalon) a nemzetek közötti incidensekkel (1 o.) és a nemzeti kisebbségek elleni támadásokkal (6,5 o.) foglalkozik.
A jelentés elismeri, hogy 2004 folyamán "nagyobb számú nemzetek közötti összetűzés" volt. Az ombudsman "több alkalommal erélyesen elítélte a nemzetek közötti összetűzéseket és incidenseket", valamint a "vandál viselkedést" és a polgárokat arra hívta fel, hogy "az indokolt tiltakozásokat békésen és méltóságteljesen nyilvánítsák ki".
Az ombudsman "a legenergikusabban követelte az összes illetékes állami szervtől, hogy mindegyik a saját hatáskörében sürgős és a helyzetnek megfelelő intézkedéseket tegyen, az elkövetők megtalálása, vád alá helyezése és megbüntetése érdekében", olvasható a jelentésben. A nemzetek közötti incidensek növekvő száma miatt "az ombudsman általános közleményt adott ki, hangoztatva, hogy a tartományban, mint soknemzetiségű környezetben, az együttélés a lakosság életmódját képezi".
A nemzeti kisebbségek elleni támadások című részben, amely a 2003 decemberi választásoktól és a 2004 szeptember végéig terjedő időszakot öleli fel, az ombudsman 56 nemzeti vagy vallási motiválású támadásról számol be (de tételesen 59-et sorol fel), hozzátéve, hogy "ezzel nem merül ki az ebben az időszakban történt incidensek száma".
" A többnemzetiségű környezetekben az emberi jogok állapotának megvizsgálása érdekében a tartományi ombudsman "határozatot hozott, hogy hivatalból vizsgálatot indít a nemzetek közötti viszonyok állapotáról a Vajdaságban". Ennek kivizsgálására látogatást tett Törökkanizsán (2004. augusztus 31-én), Óbecsén 2004. szeptember 7-én), Szabadkán (204. szeptember 14-én és Temerinben (2004. szeptember 16-án).
Öt megállapítás
A látogatások utáni megállapításait az ombudsman öt pontba foglalta.
Az első pontban kifejti, hogy a nemzetek közötti incidensek száma 2004 kezdetétől növekedett, és hogy márciusban érte el tetőfokát, amit "a kosovói szerbek elleni támadások sajátságos reakciójaként" magyaráz. Ezek után az incidensek száma, "különösen a választások után lecsökkent". 2004 októberben és novemberben az ilyen incidensek száma "kifejezetten lecsökkent".
A második pont szerint az egyes incidensek, "amint az megállapítást nyert, nem nacionalista/soviniszta indíttatásúak voltak, ahogyan azok az egyes médiákban és az politikusok nyilatkozataiban tévesen ilyen motiválású összetűzésekként lettek bemutatva".
Az összegyűjtött tények alapján a tartományi ombudsman - a megállapítások 3. pontjában úgy véli, hogy a magyar nemzeti kisebbség tagjai elleni támadásokkal kapcsolatos egyes értékelések és állítások, mint "pl., hogy atrocitásokról és mindennapos támadásokról van szó, hogy a helyzet rosszabb, mint a 90-es években, és hogy az állam hallgatólagosan támogatja ezeket a támadásokat stb., nem felelnek meg a valóságnak és fel vannak nagyítva".
Ugyanennek a pontnak a második bekezdésében az ombudsman rámutat, hogy úgy az államközösségnek, mint a köztársasági és tartományi szerveknek - a belső és a nemzetközi jogszabályok és egyezmények alapján - "kötelezettségük nem csak az emberi és a kisebbségi jogok sértésétől való tartózkodás, hanem az is, hogy megtegyenek minden szükséges és megfelelő intézkedést az emberi és kisebbségi jogok valamint szabadságok védelmére, és hogy megakadályozzák azok megsértését, bárki részéről történjen is az". "Ilyen értelemben az illetékes szervek passzivitása vagy nem kellő időben történő reagálása ezekre a jelenségekre hozzájárul a bizonytalanság légkörének kialakításához, ezért az ilyen esetekben gyorsan és naprakészen kell fellépni és a nyilvánosságot a megtett intézkedésekről és az elkövetők felderítésében, elfogásában és megbüntetésében elért eredményekről megfelelő módon tájékoztatni" - olvasható tovább a megállapításokban. Ez a pont a következő megállapítással fejeződik be: "A tartományi és a helyi szervek illetékessége ilyen szempontból relatív kicsiny és korlátozott".
A következő, negyedik pontban az ombudsman megállapítja, hogy "az illetékesek, különösen a legfőbb állami szervek részéről elmaradt az etnikumok közötti incidensek világos és egyértelmű elítélése. Ezeknek a szerveknek a tartózkodása, rosszakarattal vagy a nélkül, a polgárok által az ilyen bűncselekmények és szabálysértések elkövetőinek hallgatólagos támogatásaként értelmezhető".
Az utolsó (5) pont szerint "a nemzetek közötti viszonyok megromlása számos tényező következménye. Ezeknek a viszonyoknak az előmozdítása és az incidensek megszüntetése érdekében, az esemény utáni megtorláson kívül, szükséges megelőző módon tevékenykedni, éspedig különböző téren és a különböző alanyok összehangolt részvételével".
Nyolc tevékenységi irány
A nemzetek közötti incidensek megszüntetése érdekében - a tartományi ombudsman jelentése szerint - a következő tevékenységeket kell kifejteni:
- a tolerancia affirmálása, különösen a médiák által, valamint a XX. század utolsó évtizedében történt eseményekkel kapcsolatos igazság megállapítása, a meglévő oktatási programok korszerűsítése irányában, hogy a többségi nemzet tagjai megismerkedjenek a polgártársaik - a nemzeti kisebbségi közösségek tagjainak történelmével, kultúrájával, és hagyományaival; ezen a területen olyan külön programokat kell fejleszteni, amelyek a különböző nemzeti közösségek közötti toleranciát fejlesztik;
- a kultúra területén a kultúra pluralizmusa felé való nyitás politikájának folytatása, hogy a nemzeti kisebbségek kultúrája csoportosuljon és a szerb kultúra részeként (sic!) kerüljön bemutatásra; ilyen tekintetben a nemzeti kisebbségek kultúrintézményeinek szánt programtámogatásnak jelentősebbnek kell lenni az eddiginél;
- költségvetési eszközök biztosítása azoknak a tájékoztatási eszközöknek a káderbeli és műszaki-anyagai felszereléséhez, amelyek kisebbségi nyelveken sugároznak műsorokat, illetve kiadványokat jelentetnek meg. A szerkesztőségek felszerelésébe és kádereibe való befektetés nem csak javítaná a munkafeltételeket, hanem a minőségre is kihatással lenne és javítaná a kisebbségi nyelveken sugározott műsorok hallhatóságát;
- az illetékes szervek, elsősorban a rendőrség kommunikálásának fejlesztése a nyilvánossággal; időben kiadott közlemény olyan eseményekről, amelyek nyugtalanságot és a védtelenség érzését váltják ki különösen a nemzeti kisebbségek körében, az elkövetők felderítése érdekében tett intézkedésekről, és végül az ilyen esetekkel kapcsolatban indított eljárásokról valamint azok kimeneteléről, hozzá kellene hogy járuljon a polgárok illetékes szervek iránti bizalmának a növeléséhez és annak a meggyőződésnek az enyhüléséhez, hogy ezeknek a szerveknek a nem hatékony munkájával szándékosan kerülik az ilyen cselekmények elkövetőinek a felderítését és példás megbüntetését;
- a kisebbségvédelmi mechanizmusok fejlesztése, a büntetőjogi normák következetes alkalmazásával, de a közigazgatás decentralizálásával is, mindenekelőtt a helyi belügyi szervek illetékességének a növelésével, valamint a kisebbségeknek a belügyi szervek rendes állományába való nagyobb bekapcsolásával;
- jogi és intézményes keretek teremtése a nemzeti kisebbségek megfelelő részvételére a közigazgatatási szervekben;
- a helyi önkormányzatok azon erőfeszítéseinek támogatása, hogy a fontos társadalmi alrendszerekben, mint amilyenek az oktatás, a kultúra és a politika, útját állják az etnikai különválásnak;
- a nemzetek közötti incidensek és a nyilvános életben valamint az egyes médiákban használatos gyűlöletbeszéd világos és egyértelmű elítélése az illetékesek, különösen a legfontosabb állami szervek által (miközben nem mindig a médiák a felelősek azért amit valaki kimondott, különösen az elektronikus médiák "élő" műsoraiban).
A kisebbségek védelmével foglalkozó fejezetrész az Európa Tanáccsal (ET) való együttműködéssel fejeződik be. A mindössze tíz soros szövegből megtudjuk, hogy az ET megfigyelő bizottsága 2004. november 13-án - az ET tagságból eredő kötelezettségek áttekintése érdekében - beszélgetést folytatott az ombudsman egyik helyettesével, " amelyen szó volt" az emberi jogok állásról, különösen pedig a magyar nemzeti kisebbség helyzetéről.
Észrevételek
Az ombudsman 2004. évi jelentése egyrészt szokatlanul terjedelmes, másrészt túl sok oldalt foglalnak el benne azok a részek, amelyek nem az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok állapotával, illetve az ezeken a területeken kifejtett munkával foglalkoznak, mint például az ombudsmannak a más biztosokkal való együttműködése és a külföldi útjai (14). A jelentésnek a börtönökben uralkodó állapotokat taglaló része 2004 május-júniusi, vagyis a (megvitatása idején) hét hónappal korábbi időszakra vonatkozik, az adatok egy része pedig jórészt 2003-ból és 2004 szeptemberéből származik, ami kérdésessé teszi az időszerűségét is.
A jelentést záró összefoglalóban az ombudsman (feleslegesen) ismétli az egyes feladatkörökben tapasztalt állapotokat, miközben több-kevesebb eltérés tapasztalható magában a jelentésben és az összefoglalóban található megállapítások és a kitűzött tevékenységi feladatok között. Ezért felvetődik a kérdés: megfelelő-e a jelentés szerkezete? Vagyis: a jelentésnek csak tényeket és az állapotok leírásokat kellene tartalmazni, amelyek alapján aztán (egy helyen) következtek volna az értékelések és a további feladatok. Ezáltal egységesebb szerkezetű, terjedelemben pedig (az ismétlések kihagyásával) rövidebb is le(het)ett volna.
A formai hiányosságoknál fontosabb megjegyzés az, hogy a jelentés alapján, az ügyek számát tekintve, amelyekben eljárt (71), olyan benyomás szerezhető, hogy az ombudsman és a munkatársai nem voltak a munkával túlterhelve (a 13 foglalkoztatottra a 17 hónap alatt egyenként 5,46 ügy jut).
A jelentésből hiányzik az emberi jogok állásáról szóló részletesebb beszámoló (amiről - szinte távirati stílusban - az összefoglalóban esik szó), holott éppen ezeknek a jogoknak a védelme és a fejlesztése miatt hozták létre ezt az intézményt (az ombudsman-határozat 1. szakaszának 1. bekezdése).
A kisebbségi jogok terén hiányoljuk, hogy az ombudsman jelentése nem tartalmazza a nemzetközi sokoldalú és kétoldalú egyezményekből, valamint a szövetségi kisebbségvédelmi törvényből a szerbiai hatalomra és a vajdasági szervekre háruló kötelezettségek teljesítéséről szóló részt. A nemzetközi kötelezettségek teljesítéséről és a standardoknak az alkalmazásáról készült alapos elemzés nélkül pedig - ami ezúttal csaknem teljes egészében elmaradt - lehetetlen megállapítani, hogy hol is tartunk mi jelenleg az európai követelmények és elvárások megvalósítása terén.
A jelentésből nem kapunk választ arra a kérdésre sem, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak megsértésekor az ombudsman miért nem indított egyetlen büntető, fegyelmi vagy egyéb eljárást sem, amikor arra a megalakításról szóló határozat (a 13. szakasz 7. és a 15. szakasz 10. bekezdése) kimondottan felhatalmazza. Azt sem tudjuk meg, hogy hivatalból indítványozta-e az emberi jogok megsértésének kivizsgálását (13 szakasz 5. bekezdés), amire szintén feljogosítja a feladatköre. A vajdasági magyarokat ért sorozatos jogsérelmek idején az ombudsmannak külön jelentést kellett volna tennie a Képviselőháznak (38 szakasz).
Érdemi vita nélkül
Az értékelések és a megállapítások nagy része - főként az általános megfogalmazás miatt - inkább az egykori pártdokumentumokra emlékeztetnek, mintsem egy elfogulatlan, független és igazságos emberi és kisebbségi jogvédő szerv határozott állásfoglalására. A témakörben nem eléggé tájékozottságra utal pl. az is, hogy az ombudsman szerint a nemzeti kisebbségek kultúrája "a szerb kultúra részeként" kell, hogy bemutatásra kerüljön (28. o.).
Az ombusman első jelentéséről a képviselőházban érdemi vita úgyszólván nem is volt. A témában legjobban érintett kisebbségi képviselők (egy kivételével) nem szólaltak fel, a Szerb Radikális Párt képviselői pedig inkább a kisebbségek, különösen a magyarok "kiváltságos helyzetbe" hozása ellen szólaltak fel.
A jelentésből hiányzik az ombudsman munkájával kapcsolatos pénzügyi kimutatás is, vagyis, hogy mennyibe kerültek eddig a vajdasági polgároknak az ombudsman és munkatársai. (A képviselőházi vita során 32 millió dinárt említettek, ami az eredményekhez viszonyítva aránytalanul nagy összeg.)
Az ombudsman egyik feladata, hogy a Képviselőháznak és a Végrehajtó Tanácsnak "új jogszabályok és a hatáskörébe tartozó egyéb aktusok meghozatalát, valamint a meglévők módosítást javasolja". A nemzeti kisebbségi jogokkal kapcsolatos "tevékenységi irányokban" ilyen javaslatokat viszont nem találtunk és a jelentés megfogalmazásai - a konkrét kötelezettségek és feladatok hiányában - valójában senkit semmire nem kötelezetnek.
Alakuló demokráciánk egyik fontos intézménye az ombudsman, ezért - valamiféle vízió kialakítása érdekében - szükséges lenne a jelentésből levonni a pozitív és a negatív tapasztalatokat is. Igaz, hogy a határozat szerint a megbízatása hat évig tart, de ez távolról sem jelenti azt, hogy a megbízatási idő letelte előtt nem menthető fel.
BOZÓKI Antal
__________
1. Godišnji izveštaj pokrajinskog ombudsmana za 2004. godinu, Novi Sad, decembar 2004.
2. A tartományi képviselőháza a tartományi ombudsmanról szóló határozatot 2002. december 23-i ülésén fogadta
el (Vajdaság Hivatalos Lapjának 2002. december 31-i 23. száma) és 2003. január 8-án lépett hatályba.
3. A határozat az emberi jogokkal, a nemzeti kisebbségek jogaival, a gyermekek jogainak védelmével, a nemek
egyenjogúságával megbízott helyetteseket látja elő. Az ötödik ombudsman helyettes tevékenységi területét a
határozat nem részletezi.
4. Teofilović kinevezését "30 képviselő kezdeményezte, legtöbben a Vajdasági Magyar Szövetség soraiból (Varga
Attila: Nyelvvizsgán a hivatalnokok, Magyar Szó, 2003. szeptember 21., 4. o.).
5. Varga Attila, Varjú Márta: Kádercserék napja, Magyar Szó, 2005. február 26., 27., 1. és 4. o.
(http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=189, 2005. április 9. és Magyar Szó, 2005. április 17., Kilátó, VIII. és IX. o.)

VISSZA