2006. január 22.

Tehetetlen hatalom
A hatalom vagy nem akarja, vagy képtelen érvényesíteni a nemzeti kisebbségi jogokat

A tartományi oktatási és művelődésügyi titkár minapi bánsági (tordai, magyarcsernyei, tóbai és magyarittabéi) általános iskolákban tett látogatása után nyilvánvalóvá vált: a tordai és a magyarittabéi elemi iskola nem önállósul. Hogy a többéves huzavona után az önállósulásra egyáltalán sor kerül-e és mikor, az teljesen bizonytalan.
Pontosabban: Bunyik Zoltán titkár, aki egyúttal a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) alelnöke is, aki Dobai János, a VMSZ másik alelnöke társaságában (talán pártpolitikai vagy propaganda célokból?) látogatta meg a bánsági iskolákat, úgy fogalmazott, hogy „míg a tordai iskola esetében van kilátás az önállósulás elnyerésére, addig Magyarittabén a helyzet sokkal bonyolultabb”.
A 170 diákot számláló tordai Ady Endre Általános Iskolában adottak a feltételek az önálló működésre: saját iskolaépületük és elegendő diákjuk van. Az önállósulásnak számos előnye lenne: külön számlájuk lenne, egyedül gazdálkodhatnának, megalakíthatnák a saját iskolaszéküket a helybeli tanárok és szülők részvételével, s ami nem mellékes: a végzős diákok a saját iskolájukban felvételizhetnének.
Magyarittabé akkor veszítette el a magyar iskolát, amikor felépült a közös iskola Szerbittabével. Az addig önálló iskola ugyanis „elment a faluból”. Önálló iskola létrehozására lenne szükség, de a helybeliek kezdeményezése nem talált támogatásra a begaszentgyörgyi községnél és a tartományi oktatási titkárságnál.
– Az önállósulás gyakorlatilag lehetetlen, mivel a törvényszabályok szerint egy épületben nem működhet két iskola” – olvasható az oktatási titkár látogatásáról szóló tudósításban (K. I.: Az önállósulás lehetetlen, Magyar Szó, 2006. január 18., 1. o.).
Az egyetlen eredmény az lett, hogy a szerbittabéi iskola „utasítást kapott (a tartományi titkárságtól – a szerző megj.) a magyar nyelven előadó pedagógusok aktívájának a megalakítására”. Tanácsadó jellegű testületről lévén szó, a magyar pedagógusok nem lesznek döntéshozók és nem sokat tehetnek majd a konkrét problémák megoldásáért, mert a végső szó továbbra is a szerb nemzetiségű igazgatóé lesz.
Üres ígéretek
– A tordai általános iskola önállósulása befejezett tényként kezelhető, hisz itt mind a begaszentgyörgyi községi képviselő-testület, mind a Tartományi Végrehajtó Tanács meghozta a saját határozatát. Mi megkértük a minisztert (Slobodan Vuksanović köztársasági oktatási minisztert – a szerző megjegyzése), hogy minél gyorsabban intézkedjen, hogy elháruljon mindenféle jogi akadály, és mielőbb megszülessenek a működési engedélyek – nyilatkozta Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke 2005 június 8-án.
A jó hírt, hogy a három éves küzdelem után végre bekövetkezett a kedvező fordulat még a tanévzárás előtt közölte Bunyik Zoltán tartományi oktatási titkár a helyi közösség és az iskola vezetőivel. A faluban egy pillanat alatt szétterjedt a hír, hogy „megvan az önállósodás, mindenki nagyon örül neki”. Azt is eldöntötték, hogy a tordai iskola ismét Ady Endre nevét veszi majd fel – nyilatkozta Vajda János, a tordai kihelyezett tagozat akkori (segéd)igazgatója tavaly június 23-án.
Az álom azonban – a jelekből ítélve – továbbra is csak álom marad. Ezen nem változtat/enyhít a könyvcsomag és az iskolák felújításáról (amit ugyan a tartományi kormány vagy a titkárság „támogatott”, de az adófizetők pénzéből) tájékoztató tábla sem.
A tordai iskola önállósulására a jelek szerint azért nem kerülhet sor, mert a begaszentgyörgyi község „nem hajtotta végre” a tartományi oktatásügyi titkárság és a köztársasági oktatási minisztérium döntését. „Az önállósulást az előző összetételű képviselőtestület támogatta, a mostani (radiális-szocialista) vezetőség viszont megkérdőjelezte”.
A kör bezárult: Az önállósulás – három évi ígérgetés után – tehát, visszajutott a kiindulópontra. A tartományi és szerbiai hatalom vagy nem akarja vagy képtelen érvényesíteni a magyar nemzeti közösség oktatási jogait. Annak ellenére, hogy a nemzetközi egyezmények és a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény is biztosítják és védelmezik „a kisebbségek külön jogát az önkormányzathoz az oktatás ... területén”.
Milyen hatalom az ...?
Milyen hatalom az, legyen az tartományi vagy köztársasági, amelyik nem tud érvényt szerezni a saját döntéseinek? Semmilyen. Nem érdemli meg az adófizetők bizalmát.
A közigazgatás és a hatalomgyakorlás egyik elve a szubordináció (függő viszony, alárendeltség), vagyis a községi hatalom alá van rendelve a tartományi és a köztársasági hatalomnak. Annak a közigazgatási tisztségviselőnek, aki ezt az elvet nem ismeri, vagy nem alkalmazza, nincs mit keresnie a hatalomban. Ebben az esetben még az sem szolgál mentségül, hogy az oktatás terén a tartománynak nincs önálló hatásköre.
A nemzeti kisebbségi jogok terén nem először történik meg, hogy a községi hatalom nem alkalmazza a hatályos törvényeket, vagy a tartományi utasításokat. Íme néhány kirívó példa:
A Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi Titkárság egy 2003-ban meghozott határozatában arra kötelezte a szenttamási önkormányzatot, hogy a hivatalos feliratok magyar szövegrészében a Srbobran (vagy Szrbobrán) elnevezés helyett a hagyományos magyar helységnevet, a Szenttamást használja. A községi vagyonjogi ügyész közigazgatási pert is indított az ügyben.
A közel két évig tartó pereskedés után az újvidéki Kerületi Bíróság jogerős ítéletével is megerősítette a hagyományos magyar helységnevek jogos hivatalos használatát.
Több vajdasági községhez hasonlóan Törökbecsén is nehezen megy a magyar helységnevek gyakorlati alkalmazása. A községi hatóság a hivatalos és nem hivatalos ellenvetések egész sorát hozta fel a Törökbecse község Törökbecse város, valamint Beodra települések magyar nevei ellen. Így aztán Törökbecsén továbbra is a Novi Bečej, illetve a Novo Miloševo nevek kvázi magyar formájú használatát tartják elfogadhatónak.
Mi a teendő?
Az említett esetekben a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) és nevezett elnöke (e sorok írójának ismeretei szerint) egyetlen lépést sem tett – mint a vajdasági magyarságot érintő más fontos kérdésben sem – a szerb hatalomnál. Talán azért, nehogy Petar Lađević (a Vojislav Koštunica köztársasági miniszterelnök által létrehozott) a Köztársasági Nemzeti Kisebbségügyi Tanács titkára megváltoztassa véleményét az MNT-vel való „kiváló együttműködésről?
Mi a teendő?
Minden törvényes eszközt be kell vetni a két elemi iskola önállósulása érdekében, mert ez nélkül a két iskola és a két falu is teljes elsorvadásra van ítélve. Első lépésnek a begaszentgyörgyi községi képviselő-testületből ki kellene vonulni minden magyar nemzetiségű képviselőnek. Az MNT-elnökének és a VMSZ vezető tisztségviselőinek pedig határozott követelést intézni a szerbiai hatalom féle, beleértve a hatalmat gyakorló tartományi koalícióból való kivonulást is. Képes-e erre az MNT és a VMSZ? Aligha. Ezért a vezetőiket és képviselőiket a kisebbségi jogok megvalósulásához való viszonyulásuk és az elért eredmények alapján kell megítélni a következő választásokon!
BOZÓKI Antal
Újvidék, 2006. január 22.
Vajdaság Ma: http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vezer&id=581