November 5.
„Teljes egyetértés”
A november 2-i Koštunica – Kasza találkozó margójára

Több irányból is jelzések érkeztek, hogy Szerbiában – a politikusok kijelentései ellenére – a nemzeti kisebbségi jogokkal azért még sincs minden rendben.
Szeptember 29-én az Európai Parlament Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában – mivel évek óta a szerb központi és helyi szerveknek nem sikerült javítaniuk az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának helyzetén és bíróság elé állítani az erőszakos cselekmények és zaklatások elkövetőit – „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt”.
Október 24-én a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségének elnöksége határozatot fogadott el a horvát nép helyzetéről Vajdaságban, amelyben kimondja, hogy „a horvát nemzeti közösség helyzete Vajdaság területén igen összetett, a horvátok egyenlőtlen helyzetben vannak a többségi és egyes kisebbségi népekkel szemben, a Szerb Köztársaság pedig nem biztosítja a nemzetközi szabványok szerinti védelmet a kisebbségek részére”.
Julijan Tamaš, a Vajdasági Tudományos és Művészeti Akadémia elnöke ugyanezen a napon úgy értékelte: „a vajdasági nemzeti kisebbségek rosszabb helyzetben vannak, mint ahogyan azt az állami tisztségviselők feltüntetik”. Az újvidéki sajtótájékoztatón elmondta, vannak ugyan az európai jogszabályokkal egybehangolt, a kisebbségi jogokat biztosító jogszabályok, de hangsúlyozta, a helyzet más, a nemzeti kisebbségek tagjainak „minden okuk megvan arra, hogy rosszul érezzék magukat”. A köztársasági hatalom tisztában van azzal, hogy igenis van probléma, de szőnyeg alá söpri, jóllehet sok lehetőség van a megoldására – mondta Tamaš.
Lázadozó szervezetek
A Vajdasági Magyar Szövetség dél-bácskai és szerémségi körzeti szervezete október 27-én – reagálva a legújabb falfirkákra – lemondásra szólította fel Rasim Ljajić kisebbségi minisztert. „Vajdaságban a nemzetek közötti viszonyok mérgezése tovább folyik, a nyomásgyakorlás, megfélemlítés, az elköltözködésre való felszólítás nem szűnik – olvasható a közleményben. (A krónikások felfigyeltek, hogy a VMSZ említett körzeti szervezete az itteni magyarságot illető kérdésekben – nem először – a párt központjától eltérő álláspontokat fogalmaz meg. Hogy az ilyen „partizán” akciókat a szabadkai pártvezetőség meddig tűri meg az majd elválik, de az is lehetséges, hogy valamiféle „munkamegosztásról” van szó.)
Az Árgus Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Egyesület és a szerbiai román közösség október 28-án közleményében támogatta Rasim Ljajićnak, az Államközösség emberi jogi és kisebbségügyi miniszterének a lemondására irányuló követeléseket. Ljajić szerint azonban „a vajdasági nemzetiségi viszonyokért inkább Korhecz Tamás, a VMSZ tartományi kisebbségi minisztere felelős, mert nagyobb a hatásköre”.
– A nacionalista és soviniszta megnyilvánulások sokasodása, amelyek legdurvább megnyilvánulása a kisebbségek zaklatása azt igazolja, hogy a jelenlegi hatalom nem hajlandó beismerni: az utóbbi öt évben folytatott kisebbségi politika, amelytől a kisebbségek a helyzetük javítását várták, nem járult hozzá a nyílt és megoldatlan problémák rendezéséhez – olvasható az Árgus közleményében.
Ugyanazon a napon a Tanjug belgrádi hírügynökség idézte a Szerbiai Román Közösségek Tanácsa nevű, kevéssé ismert szervezet közleményét, amely szerint Ljajićnak részint ama kijelentése miatt kell lemondani, miszerint Románia és Magyarország ki fogja használni a Brüsszelhez való közelségét, hogy napirendre tűzze a Szerbiában élő kisebbségeik helyzetét. A másik ok az, hogy Ljajić nem foganatosított intézkedéseket a román közösség helyzetének javítása végett.
Koštunica – Kasza egyetértés
A kisebbségi politikával elégedetlenkedő külföldiek és belföldiek számának növekedése, valamint a Szerbia és Montenegró és Magyarország közötti megállapodással összhangban megalakított kisebbségügyi vegyes bizottság és a bizottság november 10-én esedékes szabadkai második ülésének vészes közeledése valamiféle kisebbségpolitikai eredmény felmutatásra sürgette Vojislav Koštunica szerbiai kormányfőt. Így került / kerülhetett sor a Kasza Józseffel, a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) elnökével való (a nyilvánosság kizárásával, de „többszemközti”) találkozóra, amely – mint a Magyar Szó tudtul adta – „teljes egyetértéssel” fejeződött be (november 3., 1. o.) és amelynek „máris van eredménye” (november 5–6., 1. és 5. o.)
Miben is értettek egyet Koštunica és Kasza?
A találkozóról kiadott kormányközlemény szerint a két tisztségviselő „teljes egyetértésre jutott a kölcsönös tiszteletnek a jelentőségéről a nemzetek közötti viszonyokban”. Vagyis, abban ami már régen nem képezi / képezheti vita tárgyát, ami teljesen természetes: az egymás tiszteletben tartása.
A közlemény szerint „a megbeszélésen kiemelték annak szükségességét, hogy közösen vegyenek részt a nemzeti kisebbségek helyzetének javításában és megállapodtak, hogy megbeszéléseket szerveznek a köztársasági igazságügyi, belügyi és oktatásügyi miniszterekkel, amelyeken az üggyel kapcsolatos konkrét megoldásokról tárgyalnak. Hangsúlyozták, lehetővé kell tenni a kisebbségek részarányos jelenlétét az igazságügyi szervekben, nyelvtanfolyamokat kell szervezni a rendőrök számára a többnemzetiségű környezetekben, az oktatásügy terén pedig az oktatásügyi programokban és tervekben külön figyelmet kell szentelni a nemzetek közötti tolerancia fejlesztésének”.
Ezek a megfogalmazások csupa olyan ígéreteket tartalmaznak, amelyeket már régen meg kellet volna a gyakorlatban valósítani, s amelyeket a szerb kormány mindeddig halogatott. Ezek közé tartozik a nemzetek közötti incidenseket vizsgáló bizottság megalakítása is, amire Koštunica még 2004 nyarán ígéretet tett. Mindez valójában annak a beismerését is tartalmazza, hogy a szerb kormány(ok) az utóbbi öt évben úgyszólván semmit sem tettek a belföldi jogszabályok és a nemzetközi kötelezettségek teljesítése terén.
Ezt a megállapítást igazolja a közleménynek az a része is, mely szerint Koštunica és Kasza
„megállapodtak arról, hogy programot dolgoznak ki a kisebbségi jogok ismertetéséről és védelméről a köztársasági kisebbségi tanács, az államközösségi kisebbségi és emberi jogi minisztérium és a vajdasági kormány koordinált részvételével”. Más szóval: Még csak most akarják ismertetni a kisebbségi jogokat és azok védelmét ...
A konkrét megoldatlan kérdések közül – a közlemény szerint – egyedül a szabadkai magyar nyelvű tanítóképző megnyitása került szóba, amellyel kapcsolatban megvitatták az „eddigi tevékenységeket”. Ismét semmi konkrétum. Ezért túlságosan optimistának tűnik a Magyar Szó címoldalán a találkozóról szóló írás címe, hogy „Még az idén beindulhat a szabadkai tanítóképző kar”. A tordai és a magyarittabéi magyar nyelvű elemi iskolák önállósulásáról pedig – a sajtó szerint – még csak említés sem történt.
A találkozón elhangzott az is, hogy „minél rövidebb időn belül” a szerb kormány elé kell terjeszteni a nemzeti tanácsok hatásköréről és megválasztásának módjáról szóló törvénytervezetet”. Hogy ez a „minél rövidebb időn belül” mit jelent és milyen lesz a törvénytervezetet az majd csak később derül ki. Már csak azért is, mert mindkét félnek megfelel a jelenlegi egypárti (VMSZ-es) Magyar Nemzeti Tanács.
Van-e készség?
Koštunica kormányfőnek és Kasza Józsefnek is, aki – miután kibukott a szerb kormány alelnöki tisztségéből s nem tud látványosabb eredményt felmutatni – szüksége volt erre a találkozóra. A találkozó jelentősége ebben ki is merül. Konkrét eredmények – de nem ennek a találkozónak köszöntetően – csak akkor lesznek, ha a szerb hatalomnak ezek felmutatására (elsősorban az ország nemzetközi megítélése miatt) szüksége lesz. A szerb fél továbbra sem mutat kellő készséget a vajdasági magyarság általános helyzetének rendezésére és a nyílt kérdések megoldására.
A VMSZ elnöke ismét a vajdasági magyarság egészének képviseletében tetszelgett, holott erre nincsen semmilyen jogosítványa. Nem vonható kétségbe, hogy a VMSZ a vajdasági magyarság legtömegesebb pártja, de ez még nem jogosítja fel az elnökét, hogy az egész kisebbségi magyar közösséget képviselje.
Nem először történik meg, hogy valamelyik vajdasági magyar párt képviselője a szerbiai hatalommal a nyilvánosság kizárásával az egész kisebbségi közösségünket érintő kérdésekről tárgyal. Ezt megtiltani ugyan nem lehet, de alapvető követelmény – ha valaki az egész közösséget kívánja képviselni –, hogy a tárgyalások előtt illik közösen megfogalmazni a nyílt kérdéseket és a szerbiai hatalom iránti elvárásokat.
Ugyancsak elengedhetetlen követelmény a tárgyalások eredményéről és azokról a kérdésekről szóló ködösítés nélküli beszámoló, amelyekben nem született egyetértés. De hát, hol vagyunk mi még a demokráciától ...

BOZÓKI Antal