Ozorocki Gábor Törökkannizsáról a Magyar Szó Közös Íróasztalunk rovatában arról ír, hogy a helyi önkormányzat nem alkalmazza a helységneveket szabályzó jogszabályokat, így „mind a mai napig a Törökkanizsa név alkalmazása sehol sem fordul elő”. A helység magyar neve még a község alapszabályában és a helyi újság fejlécében sem szerepel. A község napi rendezvény szervezőbizottsága „még annyi tiszteletet sem tanúsított magyarságunk iránt, hogy a művelődési műsort két nyelven vezesse”1 – írja levelében Ozorocki.

Kötelező érvényű határozatok?
Az időközben megszűnt mandátumú Magyar Nemzeti Tanács (MNT) a 8/2003 számú, 2003. augusztus 13-i határozatával létrehozta „azon helyi önkormányzatok területén elhelyezkedő települések hagyományos magyar elnevezéseinek lajstromát, ahol a magyar nyelv hivatalos használatban van”2.
A MNT 19/2004 számú határozatával 2004. december 29-én Újvidéken megtartott ülésén elfogadta „a magyar nyelvet hivatalos használatba be nem vezető községek és települések elnevezéseinek meghatározásáról szóló határozatot” is3. Mindkét határozat az elfogadásának napján lépett hatályba.
A MNT a 8/2003 számú határozatát a nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának
Vajdaság Autonóm Tartomány területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló tartományi határozat 7. szakasza alapján hozta meg. Ez a szakasz így hangzik: „A városok, községek és települések nemzeti kisebbségi nyelvű hagyományos nevét az adott nemzeti kisebbség nemzeti tanácsa állapítja meg és juttatja el közzététel végett a határozat hatálybalépését követő három hónapon belül”4.
A vajdasági magyar helységnevek mindennapi hivatalos használatával kapcsolatban – jogi szempontból és a teljes tárgyismeret érdekében –, azonban a következőket is figyelembe kell venni:
1. Abban a helyi önkormányzati egységben, ahol a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló (jelenleg vitatott hatályú) törvény meghozatalának idején (2002. február 27.) a nemzeti kisebbség nyelve hivatalosan használt, „a közhatalmi jogosítványokkal rendelkező szervek elnevezését, a helyi önkormányzat egységeinek, településeknek, tereknek és utcáknak neveit és egyéb földrajzi neveket az adott nemzeti kisebbség nyelvén, annak hagyománya és helyesírása szerint is ki kell írni”.
2. A MNT határozata megjelent ugyan VAT Hivatalos Lapjában5, de ennek ellenére nincsen kötelező érvénye és a határozatnak az önkormányzatok részéről való be nem tartása esetére semmilyen büntető rendelkezést sem lehet alkalmazni. Valójában senkit semmire nem kötelez!
3. A MNT által felállított helységnév listá(ka)t sem a tartományi kormány, sem a Tartományi Képviselőház nem tette magáévá. Egyedi esetnek, mondhatnánk jogi kuriózumnak számít, hogy a tartományi Hivatalos Lapban megjelent egy olyan határozat, amelyet nem közigazgatási, illetve hatalmi szerv fogadott el. Nonszensz!
Nagybecskereken a Kisebbségi jogok az új Alkotmányban címmel 2007. május 12-én és 13-án megtartott tanácskozáson a vendéglátó részéről olyan megállapítás is elhangzott, hogy „a szerbek azért nem ismerik el a MNT által meghatározott helységneveket, mivel magyar megnevezéseik vannak olyan helységeknek is, amelyekben jelenleg magyarok nem élnek”.

Önkényes hatalom
A nem megfelelő jogi szabályzás következménye az lett, hogy a községi hatóságok nem egyformán alkalmazzák a hatályos törvényeket, vagy a tartományi utasításokat. Több környezetben politikai önkényből ma sem írják ki a helyi önkormányzati egységek, települések, terek és utcák neveit és az egyéb történelmi és földrajzi neveket magyar nyelven, a hagyományaink és helyesírásunk szerint.
Számos példa bizonyítja, hogy ott, ahol a települések nevét magyar nyelven is kiírják, ezeket az elnevezéseket gyakran átfestik, vagy pedig, ami szintén gyakori, nacionalista jelszavakat írnak rá (Magyarkanizsa, Zenta, Bácskossuthfalva, Tiszaszentmiklós, Magyarittabé stb.). Ezzel nem csak a nemzetek közötti gyűlöletet szítják, de anyagi kár is keletkezik és rontják az ország (amúgy sem kimondottan nagy) tekintélyét.
A Tartományi Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségügyi Titkárság egy 2003-ban meghozott határozatában arra kötelezte a szenttamási önkormányzatot, hogy a hivatalos feliratok magyar szövegrészében a Srbobran (vagy Szrbobrán) elnevezés helyett a hagyományos magyar helységnevet, a Szenttamást használja. A községi vagyonjogi ügyész közigazgatási azonban pert is indított a tartományi határozat megsemmisítésért.
A közel két évig tartó pereskedés után az újvidéki Kerületi Bíróság (U.279/04 számú, 2005. április 15-i) jogerős ítéletével is megerősítette a hagyományos magyar helységnevek jogos hivatalos használatát, amit a szenttamási községi hatalom egészen mostanáig nem tartott tiszteletben. Vagyis: Csődöt mondott a tartományi szerveknek a hivatalos nyelv-és íráshasználatot felügyelő illetékessége is.

Törökbecsén is nehezen megy a magyar helységnevek gyakorlati alkalmazása. A Liberális Demokrata Párti (LDP) többségű községi hatóság a hivatalos és nem hivatalos ellenvetések egész sorát hozta fel a Törökbecse község Törökbecse város, valamint Beodra települések magyar nevei ellen. Így aztán Törökbecsén továbbra is a Novi Bečej, illetve a Novo Miloševo nevek kvázi magyar formájú használatát tartják elfogadhatónak. A községi okmányokban, közintézményekben még az önkormányzat hatáskörében tartozó rádióban is ez a gyakorlat.
A Vajdasági Magyar Demokrata Közösség (VMDK) még 2006. május 11-én kezdeményezte az Alkotmánybíróságtól Törökbecse Alapszabálya törvényességének felülvizsgálatát. Az országban uralkodó politikai állapotokat jól szemlélteti az is, hogy a szerbiai Alkotmánybíróság 2006 októbere óta működésképtelen, így ítéletet sem hozott.
A VMDK 2006. május 12-én a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak (TVT) javasolta, hogy Törökbecse községet 90 napos határidővel kötelezze az Alapszabályának a hatályos jogszabályokkal való összehangolására. A VMDK a TVT-nek ugyancsak javasolta, hogy készítsen e témában átfogó elemzést, a közigazgatási felügyelet végző hatósági szerv pedig foganatosítson intézkedéseket a vonatkozó jogszabályok gyakorlati alkalmazására a községekben és tartományi szinten. A Pajtić-kormán azonban – több mint egy év elteltével – sem tartotta érdemesnek, hogy válaszoljon a beadványra.
A nagybecskereki Civil Társadalom Fejlesztéséért Központ (CRCD) 2006. június 26-án
mély aggodalmát fejezte ki a hagyományos helységneveket tartalmazó útjelző táblák egyre gyakoribb rongálása elleni reagálások elmaradása miatt.
– Azzal, hogy sem a nyomtatott, sem az elektromos sajtó többé nem reagálnak az ilyen kilengésekre, ezek bizonyos értelemben normalizálódnak és a nemzeti kisebbségek jogai megvalósítása iránti elfogadható viselkedési módot képviselnek. Ez mindenki számára rossz – figyelmeztet a CRCD.

***
Az MNT Intézőbizottsága a 2004. évi tevékenységét bemutató beszámolóban a 2003. év „egyik legfontosabb eredményként a vajdasági települések hivatalos magyar neveinek meghatározását” emelte ki. Az Intézőbizottság 2005. évi (utolsó) jelentésében – az elvárások ellenére – viszont egy sor értékelés sem található a magyar helységnevek gyakorlati használatában felmerült problémákról.
Ez is azt mutatja, hogy a nem legális, nem legitim és időközben a mandátumát vesztett MNT nemigen foglalkozott a kisebbségi jogaink megvalósítását érintő problémákkal. A kisebbségvédelmi törvény ellenére – hogy ezúttal a nemzetközi jogi kötelezettséget ne is említsük – nem sikerült neki elismertetni a hatalmi szervekkel még a magyar helységnevek hivatalos használatát sem.