Ombudsman-jelentés*

A tartományi ombudsman 2005. évi jelentése a nemzeti kisebbségek jogvédelméről

Ismét aktuális a Tartományi Ombudsman jelentésének megvitatása a Tartományi Képviselőházban. Az ombudsmannak ugyanis „évente egyszer, legkésőbb november végéig, jelentést kell tennie a Képviselőháznak a tevékenységéről”.
Az ombudsman 2005. évi jelentését a Tartományi Képviselőház 2006. szeptember 27-i ülésén, vagyis kilenc hónapi késéssel, érdemi vita és záradék(ok) nélkül fogadta el, a jegyzőkönyv megfogalmazása szerint „ismerkedett meg” vele. A 2006. évi jelentésnek a nyilvánosság elé tárása ismét késik. Munkájáról is eltérőek a vélemények: Az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) belgrádi missziója tavaly az Év embere díjat Petar Teofilović tartományi ombudsmannak ítélte „az emberi jogok megvalósítása terén kifejtett hároméves tevékenységéért”, ami miatt az újvidéki székhelyű magyar civil szervezetek tiltakoztak.
A 2005. évi jelentés kapcsán több észrevétel és javaslat is felmerült, hogyan lehetne előremozdítani ennek a (hatalmi) szervnek a munkáját. Ez azért is fontos, mert az ombudsman, mint független önálló szerv, gondoskodik valamennyi személy „törvénybe és jogszabályokba foglalt emberi és szabadságjogainak védelméről és fejlesztéséről”.
Az ombudman 2005. évi jelentésének a vajdasági magyarok nemzeti kisebbségi jogainak megvalósításával kapcsolatos részeivel kapcsolatos adatok, megállapítások és javaslatok összehasonlításul és a képviselőházi vita alapjául is szolgálhatnak, a 2006. évi jelentés – remélhetőleg rövidesen sorra kerülő – megvitatáskor.

Kisebbségek 15 oldalon
A Tartományi Ombudsman 2005. évi jelentése egy 190 oldalas A4-es formátumú (21 x 29,5 cm) sűrűn (10 pontos betűkkel) szedett, 15 fejezetre tagozódó, könyv formájában közreadott szövegből áll. (A 2004. évi, ugyan ilyen formátumú jelentés 138 oldalas volt.) Milyen a szerkezete és mit tartalmaz az ombudsman jelentés?
A jelentésben „A nemzeti kisebbségek jogvédelme” című fejezet (a 22-től a 31. oldalig) a kiemelkedő harmadik helyre került, a „Bevezető” és az „Általános illetékességek” című rész után.
A terjedelmes jelentés mindössze 7,9%-a foglalkozik csak a kisebbségek helyzetével és problémáival, ami nincs összhangban a téma jelentőségével. (Összehasonlításként: Ez a rész kb. akkora helyet kapott a jelentésben, mint az ombudsmannak a más országokban tett utazásaival és látogatásaival foglalkozó 10. fejezet, de kevesebbet, mint a 11. fejezet, amely azokkal a szemináriumokkal foglalkozik, amelyeken a Tartományi Ombudsman személyzetéhez tartozó választott, illetve munkaviszonyban levő személyek vettek részt.)
A kisebbségi jogvédelemmel foglalkozó fejezet hét alfejezetből áll: az ombudsman kisebbségi jogvédelemmel foglakozó helyettes működésének jogi keretei, a nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a hatalmi szervekben, a nemzeti kisebbségek nyelvének hivatalos használata, a nemzeti kisebbségi nyelveken történő oktatás, a nemzeti kisebbségi médiumok, a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítása terén folytatott tevékenység és az ombudsman 2006. évi tevékenységi terve. A jelentés a 95–100. oldalon külön foglalkozik még az Újvidéki TV és Rádió nemzeti kisebbségi szerkesztőségeinek és műsorainak problémáival.
Mit tartalmaznak az egyes alfejezetek?
Az ombudsman kisebbségi jogvédelemmel foglakozó helyettes működésének jogi keretei című (3.1. számú) alfejezet (26 sor) – a közigazgatási jelentésekből jól ismert szokás szerint – megemlíti a tevékenységi alapul szolgáló új, 2005-től Szerbiára is hatályos nemzetközi egyezményeket és belföldi jogszabályokat.
Ezek között említi az Európa Tanácsban (ET) Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartáját, valamint a szerb és a montenegrói kisebbség helyzetét Horvátországban, illetve a horvát kisebbség Szerbiában, továbbá a Macedóniával az ottani szerb, illetve a szerbiai macedón kisebbség védelméről kötött kétoldalú egyezményt. A belső jogszabályok közül a szerbiai egészségvédelmi törvényt (?) és a romáknak integrálódásával foglalkozó vajdasági tanács létrehozásáról szóló határozatról tesz említést.
Az alfejezetben azonban nem esik szó arról, hogy milyen intézkedések történtek elsősorban a nemzetközi egyezményekből eredő szerbiai kötelezettségek teljesítéséről, illetve hogy hol tartunk ezen a téren, és hogy milyen elképzelések vagy tervek vannak azoknak a gyakorlati életbe való átültetésére.

Hatékony részvétel?
A nemzeti kisebbségek hatékony részvétele a hatalmi szervekben címet viselő (3.1. számú) alfejezet a közigazgatási szervek összetételével (3.2.1. – 53 sor) és a nemzetiségügyi tanácsokkal (3.2.2. – 25 sor) foglalkozik.
A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek a közigazgatásban való részvételével kapcsolatban a jelentés szerint, „a vajdasági községek, illetve Újvidék város rendkívül eltérő nemzeti összetétele miatt, nem lehet általános következtetéseket levonni az egyes nemzet közösségeknek a helyi önkormányzatokban való részvételéről”.
Az alfejezet e része megismétli a helyi önkormányzatokhoz intézett – már sokszor elhangzott „ajánlást” –, hogy az új foglalkoztatottak felvételekor, a saját szükségleteikből kiindulva, legyenek különösen tekintettel a kisebbségiek felvételére, hogy biztosítsák „a nemzeti kisebbségi közösségek tagjainak a közigazgatási foglalkoztatottak közötti relatív megfelelő foglalkoztatását, a helyi önkormányzat területének összlakosságban való számarányukban való részvételükkel összhangban”. hogy ennek mi lett az eredménye az azonban a jelentésből már nem látszik.
A továbbiakban (27 sorban) idézi ugyan a nemzetközi egyezményekből eredő, a kisebbségeknek a hatalom hatékony gyakorlásában való részvételére vonatkozó elveket és szabályokat, arra viszont már nem terjed ki, hogy ezeknek az elveknek a gyakorlati alkalmazása évről-évre elmarad, és hogy milyen konkrét intézkedéseket kellene tenni a mostani (a kisebbségekre kedvezőtlen) helyzet megváltoztatása érdekében.
A nemzetiségügyi tanácsokra vonatkozó szövegrészből megtudjuk, hogy Vajdaság Autonóm Tartomány (VAT) 45 községében, amelyek közül 40-nek a lakossága többnemzetiségű, a helyi Önkormányzatról szóló törvény 63. cikke alapján, 2005 októberéig (amikor valószínűleg a jelentés készült) mindössze 13-ban alakult meg az ilyen ügyekkel foglalkozó tanács. Hogy a 27 vegyes lakosú községben erre miért nem került sor, arra a jelentés már nem tér ki.
A nemzeti kisebbségek nyelvének hivatalos használatáról szóló (3.3.) részben (74 sor) az olvasható, hogy a Tartományi Ombudsman kisebbségügyi helyettese két alkalommal „hivatalból” eljárt, éspedig Šid község alapszabályának módosítása alkalmával, amikor megszüntették a latin betűs írásmód, valamint a szlovák és a ruszin nyelv hivatalos használatát. (Az intézkedés után a határozatot hatályon kívül helyezték.)
A második esetben a Tartományi Ombudsman azon községek képviselő-testületeinek, amely községek területén olyan települések vannak, amelyekben – A nemzeti kisebbségek nyelvének és írásának VAT területén való hivatalos használatával kapcsolatos egyes kérdések részletezéséről szóló határozattal összhangban – az adott nemzeti kisebbségnek a teljes népességben való részaránya a legutóbbi népszámlálási adatok szerint eléri a 25%-ot, ajánlotta az illető nemzeti kisebbség nyelve és írásmódja hivatalos használatát, mivel alapszabályaikat nem hozták összhangba ezzel a határozattal (Apatin, Zombor, Ingyija, Ürög, Mitrovica, Sid és Pancsova).
A jelentésből – Pancsova község kivételével – azonban nem szerezhetünk tudomást arról, hogy milyen foganatja volt az ajánlásoknak, illetve hogy a hivatalos nyelvhasználat szabályzásában és gyakorlatában történt-e változás.

Oktatási problémák
A nemzeti kisebbségek oktatásával foglalkozó (3.4. számozású) alfejezet egy bevezetőnek szánt részből (18 sor) és az elemi- (3.4.1 – 91 sor), valamint a középiskolai oktatással foglalkozó alcímből (37 sor) áll.
A jelentésnek ez a része – a tartományi oktatásügyi és művelődési titkárság adataira hivatkozva – általánosságban bemutatja az egyes nemzeti kisebbségek helyzetét. Megtudjuk, hogy a futaki mezőgazdasági iskolában magyar nyelvű osztály nyílt, és hogy a 2005/06-os évtől két magyar nyelvű középiskola számára engedélyezték a 15-ös létszámnál kevesebb tanulóval való működést. Ugyancsak ettől az oktatási évtől az újvidéki Természettudományi–matematikai karon elkezdődött „az általános tantárgyak magyar nyelven való oktatása”, de hogy mely tantárgyak és hány hallgató számára, az a jelentésből már nem derül ki.
A jelentés szerint 138 magyar nyelvű első osztályban 2004 diák van. Ez a szám az előző iskolaévhez viszonyítva 311-gyel, illetve 13,43%-kal csökkent, az osztályok száma pedig 8-cal, illetve 5,47%-kal. 423 első osztályos magyar diák (18,18%) szerb, kettő (0,08%) pedig ruszin nyelvű osztályba jár. A magyar nyelv és a nemzeti kultúra alapjait 19 községben, illetve 40 iskolában heti két órával tanítják az elemi iskola magyar nyelvű első osztályaiban (Adán, Ingyiján, Kúlán, Magyarkanizsán, Nagybecskereken, Óbecsén, Pancsován, Szabadkán, Szécsányban, Titelen, Topolyán, Törökbecsén, Újvidéken, Ürögön, Verbászon, Versecen, Zentán, Zichyfalván és Zomborban).
Az általános iskolák magyar nyelvű nyolcadik osztályában 2.145 tanuló volt, akik közül 2.047, vagyis a diákok 95,30%-a magyar nyelven folytatta tanulmányait, ami 5,24%-kal több, mint az előző iskolai évben.
A középiskolák magyar nyelvű osztályaiba való iratkozás terve 79,77%-ban valósult meg, ami az előző évhez viszonyítva 6,62%-os csökkenést jelent. A tervezett 89 osztály 2.566 diákja helyett 87 osztályba 2.047 diák jelentkezett. Ez a szám mégis 8-cal meghaladja azok számát, akik az előző évben magyar nyelvű középiskolákba iratkoztak.
A jelentés olyan oktatási kérdést, mint pl. a magyarittabéi és a tordai általános iskolák önállósulásának kérdését, magyar tannyelvű általános és középiskolák egyre égetőbb szakkáder-hiányát, az oktatási programok fogyatékosságait stb., meg sem említ.

Súlyos helyzetben a sajtó
Az ombudsman-jelentés előbb – a 3.5. számú alfejezet 19 sorában – csak utal a kisebbségi tájékoztatás „súlyos helyzetére”, majd a témával a 95–100. oldalon bővebben foglalkozik.
Az Újvidéki TV nemzeti kisebbségi szerkesztőségeiben tett látogatása ideje alatt hallottak alapján (a 9. Külön jelentések és kommentárok című fejezet 9.3.5. részében) az ombudsman azt az „általános benyomást szerezte, hogy a szerkesztőségben dolgozók elégedetlenek a jelenlegi helyzettel, és hogy az RTV vezetőségének eddigi viszonyulása a kisebbségi szerkesztőségeket károsította”.
– Nem ritkán hallható, hogy a kisebbségi programokat folklór jellegű műsorokra csökkentették és sajátos gettóba helyezték. Annak ellenére, hogy a második csatornát kizárólag a kisebbségi műsoroknak szánták, mégis ezen a csatornán ismétlik a szerb programot, mivel a kisebbségi műsorokat 5 órán át egymás után sugározzák, 18-től 23 óráig. A rossz anyagi helyzet arra is kihatott, hogy a nemzeti kulturális örökséget, amelyet már megörökítettek, vagy amelyet az újonnan készített műsorokban örökítenek meg, nem őrzik, mert erre nincsenek meg a feltételek. Ezért nincsenek autentikus feljegyzések azokról az emberekről és időről, amelyet meg kell őrizni a feledéstől – olvasható ennek a résznek (a 13 soros) bevezetőjében.
A magyar nyelvű TV műsorral kapcsolatban a jelentés (a 9.6.6. pont 70 sorában) megismétli az úgyszintén korábbról ismert (és jórészt elavult, a 2004. évre vonatkozó) adatokat, miszerint az újvidéki TV-nek 1990-ben 49.309 perc magyar nyelvű műsora volt, vagyis az összes produkció (277.033 perc) 20,06 %-a, ami csaknem megfelelt a magyarok (akkori) részvételének a tartomány összlakosságban. 2004-ben 35.010 perc magyar nyelvű műsor volt, vagyis az teljes produkció (1.070.104 perc) mindössze 3,7%-a, habár a magyarok (a 2002-es népszámlás szerinti) a lakosságban 14.92%-ban vannak jelen.
A magyar műsor szerkesztőségi tagjainak száma is, a 90-es évekhez viszonyítva, amikor a szerkesztőségben mintegy 100-an voltak, drasztikusan lecsökkent: a műsorokat (a jelentés évében – B. A. megjegyzése) mintegy 30-an készítik.
A beszélgetés részvevői az ombudsmannak azt is elmondták, hogy az Újvidéki RTV vezetésében a magyarok részvétele nem felel meg a foglalkoztatottak összetételében való jelenlétüknek.
Az Újvidéki Rádióban tett látogatással a jelentés (9.3.8. számú alfejezet) csaknem két oldalon (99 sor) foglalkozik.
A Rádióra vonatkozó általános adatok (műsoridő, foglalkoztatottak száma, frekvenciák, stb.) felsorolása után, megállapítja, hogy „a helyzet hasonló, mint a Televízióban”, mivel „a pénztelenség kihatott a műsor minőségére és terjedelmére is”.
– A magyar műsor szerkesztősége a 24 órás műsor fenntartására törekszik, függetlenül attól, hogy annak a minősége nem mindig kielégítő. Ebben a szerkesztőségben 1990-ben 104 foglalkoztatott volt, most pedig 43 (a jelentés évében – B. A. megjegyzése). A külmunkatársak száma jelentősen lecsökkent és a tudósítok tiszteletdíj nélkül dolgoznak. Az anyagi és a műszaki feltételek rosszak, a szerkesztőségeknek leginkább nincsen internet csatlakozásuk, magnetofonjuk, se alapvető munkafeltételük – olvasható a jelentés e részében.
A magyar nyelvű nyomtatott sajtó helyzetéről azonban a jelentés nem tesz említést. Például arról hogyan alakult a Magyar Szó sorsa miután az Tartományi Képviselőház az alapítói jogokat a Magyar Nemzeti Tanácsra ruházta, milyen anyagi és egyéb nehézségekkel küzdenek a gyermeklapok, a Mézeskalács és a Jó Pajtás.

„Tevékenységi terv”
A nemzeti kisebbségi jogok megvalósítása terén folytatott (3.6. számú) tevékenységi táblázatból megtudjuk, hogy az ombudsman összesen 20, a nemzeti kisebbségi témákkal kapcsolatos ülésen, szemináriumom, tanácskozáson, előadáson, illetve külföldi küldöttség fogadásán vett részt.
Ezeket a „tevékenységi” formákat leginkább általános iskolák (4 alkalommal) az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ – 3), a Helsinki Bizottság (2), a Vajdasági Pedagógiai Intézet (1), stb. szervezte. A Tartományi Ombudsman is tartott egy előadást az „Ombudsman a multietnikus társadalomban” című 2005 októberében Újvidéken rendezett nemzetközi tanácskozáson.
Az ombudsmannak a nemzeti kisebbségi jogok megvalósítása terén 2006-ra tervezett tevékenységi terve (3.7. számú, 34 soros alfejezet) a következő három pontot tartalmazza:
3.7.1. A nemzeti kisebbségek jogaira vonatkozó nemzetközi szabványok, és törvények
alkalmazásának figyelemmel kísérése
3.7.2. Afirmatív akciók a nemzeti kisebbségi jogok teljesebb megvalósítása érdekében és
3.7.3. A nemzeti kisebbségi jogok védelmével megbízott ombudsman helyettes más
ombudsmanokkal való együttműködése, a helyettes munkájának fejlesztése érdekében, a
beadványok kivizsgálása terén
A „tevékenységi terv” az általános megfogalmazásokon túl konkrét feladatok vagy tevékenységek meghatározását és ezekhez kötődő határidőket nem tartalmaz. Ilyen feladat lehetett volna például az ET regionális vagy kisebbségi nyelvek európai Kartájából eredő kötelezettségek gyakorlati megvalósítási tervének elkészítése, mivel a dokumentum Szerbia számára 2006. június 1-jén kötelezővé vált.
A jelentés pénzügyi részéből megtudjuk, hogy az ombudsman 2005. évi tevékenysége a tartományi adófizetőknek 17.701.000,00 dinárba került.

Észrevételek
A Tartományi Ombudsman 2005. évi jelentése túlságosan terjedelmes és általános. Bizonyára a tartományi adófizetők nem kis költségébe kerülhetett a 400 példányban megjelent cirill betűs kiadvány nyomdai előállítása és angol nyelvre való fordítása. (Magyar nyelven a jelentésből csak a címoldalon és ott is csak ez olvasható: Vajdaság Autonóm Tartomány Tartományi Ombudsman.)
A Tartományi Képviselőháznak – a következő ombudsman jelentések költségeinek racionalizálása érdekében – meg kellene határozni, mintegy útmutatót hozni annak érdekében is, hogy mekkora oldalszámú, milyen formátumú és példányszámú lehet a jelentés (tekintettel arra, hogy
a jelentést közzé kell tenni VAT Hivatalos Lapjában és a tömegtájékoztatási eszközökben is).
A Képviselőháznak követelnie kellene továbbá, hogy a közigazgatási jelentéskészítők – és az ez nem csak az ombudsman jelentésére vonatkozik – tartsák magukat a jelentéstételnek a (jog)szabályokban meghatározott szerkezetéhez. Ez esetben megállapítható, hogy az ombudsman nem tartotta magát a Tartományi Ombudsmanról szóló Határozat** 37. szakaszában előírtakhoz.
Ez a szakasz ugyanis előírja, hogy az ombudsman évente egyszer, legkésőbb (a folyó év) november végéig jelentést tesz a Képviselőháznak a tevékenységéről. Az ombudsman a 2005. évi jelentést nem terjesztette be határidőre (mint ahogy a 2006. évi jelentés sem került még a nyilvánosság elé), a megvitatására pedig csak 2006. szeptember 27-én került, amikor már jószerivel idejét múlta.
Ezen a formális követelményen túl, az ombudsman jelentése tartalmilag sem tesz eleget a követelményeknek, mert nem tér ki pl. a nemzeti kisebbségi jogok megsértésének „részletes feldolgozására”, ahogyan azt a határozat 15. szakasza 1. bekezdésének 6. fordulata előlátja.
Az ombudsman-jelentésben valóságban szó sem esik a kisebbségek ellen 2005-ben elkövetett támadásokról és a kisebbségi jogok sérelméről. A 76. oldalon van ugyan egy táblázat (7.2.3. A kisebbségi jogok védelme) amelyből az világlik ki, hogy a kisebbségi jogok sérelme miatt mindössze 4 alkalommal fordultak panasszal az ombudsmanhoz (2 esetben a hivatalos nyelvhasználati,1 esetben a közéletben való hatékony részvételi jog sérelme és 1 esetben a nemzeti alapon való megkülönböztetés miatt).
Ennek alapján ezt a következtetés lehet levonni: az ombusman úgy látszik elfelejtette, hogy hivatalból kell „gondoskodnia valamennyi személy alkotmányban szavatolt, nemzetközi emberjogi szerződésekben megerősített és közzétett, a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályaiban, Vajdaság Autonóm Tartomány törvényében és jogszabályaiban foglalt emberi és szabadságjogainak védelméről és fejlesztéséről” (az ombudsmanról szóló határozat 1. szakaszának 1. bekezdése). Jobbára adós maradt a jogszabályok módosítására vagy meghozatalára tett kezdeményezésekkel is, amelyek az észlelt hiányosságok elhárítására és a közigazgatási szervek munkájának hatékonyabbá tételére irányultak volna.

Hat éves mandátum?
A fentiek alapján nem véletlen, hogy az újvidéki székhelyű civil szervezetek, az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségügyi Civil Szervezet, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület, az Újvidéki Diáksegélyező Egyesület, az Újvidéki Magyar Olvasókör és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete 2007. január 6-án tiltakoztak az EBESZ belgrádi missziójánál, mert az Év embere 2006 díjat Petar Teofilović tartományi ombudsmannak ítélte „az emberi jogok megvalósítása terén kifejtett hároméves tevékenységéért”. Annak ellenére, hogy pl. Ana Tomanova-Makanova, a vajdasági kisebbségi nemzeti tanácsok koordinátora szerint is, a szerbiai (és a vajdasági) kisebbségi jogok védelmét „a törvénytelenség és a káosz jellemzi”***.
Az említett határozat (5. szakasza) szerint az ombudsman megbízatási ideje hat évig tart. Ugyanezen tisztségre az ombudsman egymásután legfeljebb kétszer választható meg. (Teofilovićot 2003. szeptember 24-én nevezte ki a képviselőház.) A tartományi Képviselőházban, a 2006. évi jelentés megvitatásakor, ezt a szakaszt felül kellene vizsgálni és az ombudsman mandátumát legtöbb kétszer hároméves időszakra korlátozni.
Társadalmilag ugyanis nem indokolt, hogy bárki folyamatosan 12 évig ugyanazt a tisztséget töltse be, még akkor sem, ha a munkáját nem érte különösebb kifogás. Például még az Egyesült Nemzetek (ENSZ) főtitkárát és a francia köztársasági elnököt is csak öt éves időszakra választják.
Vitát kellene továbbá nyitni – a 2004. és a 2005. évi jelentések alapján – Tartományi Ombudsman és helyetteseinek eddigi munkájáról és felvetni az irántuk való bizalom kérdését is.
Elvárjuk, hogy a Tartományi Képviselőház a 2006. évi jelentés megvitatásakor kellő figyelmet és viszonyulást tanúsítson, valamint érdemi vitát nyisson az emberi és nemzeti kisebbségi jogok e fontos intézményéről.
BOZÓKI Antal

__________
* Izveštaj pokrajinskog ombudsmana za 2005. godinu, Novi Sad, 2006, Pokrajinski ombudsman AP Vojvodine, ISSN 1452-6247, vagy http://www.ombudsman-apv.org.yu/srpski/dokumenti/izvestaji/2005/index.htm
** A határozatot lásd: Vajdaság Autonóm Tartomány Hivatalos Lapja, 2002. december 31., LVIII. évfolyam, 23. szám, 389-393. o.
A Tartományi Ombudsman 2004. évi jelentésével kapcsolatos írásom a Vajdaság Ma 2005. április 9-én közölte, a Magyar Szó Kilátó rovata pedig a 2005. április 16. 17. szám VIII–IX. oldalán.
*** Lásd: http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=4459, vagy
Magyar Szó, 2007. január 8. 4. o.