Leépítés és egyszólamúság
Sanyarú helyzetben a vajdasági magyar sajtó

A sajtónak társadalom- és közvélemény-formáló szerepe van. Régi igazság, hogy a szabad, demokratikus sajtó a társadalom fejlődésének a motorja. Nem hiába nevezik a sajtót „hetedik hatalomnak”. A mai vajdasági magyar nyomtatott és elektronikus sajtó – amelynek rendkívül fontos szerepe lehetne a kisebbségi jogok megvalósításában és nemzeti közösségünk fejlődésében – azonban se nem szabad se nem demokratikus.
Mi jellemzi manapság a vajdasági magyar média helyzetét? Az intézményi és a személyzeti leépítés, továbbá a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) monopolhelyzete. Ez azt is jelenti, hogy a vajdasági magyaroktól fokozatosan megvonják a tárgyilagos tájékoztatásra való jogot is.

Leépítés

A Tartományi Képviselőház 2004. június 29-i ülésén határozatot hozott a lapkiadó közvállalatok alapítói jogának a nemzeti tanácsokra való átruházásáról. Az elmúlt időszak alatt a Magyar Szó jóformán községközi közlöny szintjére süllyedt, az újvidéki szerkesztőségét leépítették és Szabadkára költöztették. Napilapunk a Hét Nappal együtt a VMSZ szócsövévé vált (amit a lapok alacsony példányszáma is igazol).
Több neves újságíró önként távozott a Magyar Szó szerkesztőségéből, így fejezve ki a szerkesztéspolitikával és a vállalat vezetésével való elégedetlenségét. „Ma, a nagy átszervezés után, lassan már lektorok sem lesznek egyetlen magyar nyelvű napilapunknál” – írja Németh Zoltán, a lap neves újságírója (Nyelvművelés vagy valami más, Magyar Szó, 2007. január 4., 18. o.).
A Jó Pajtás és Mézeskalács kilátástalan anyagi helyzetben van. A szerkesztőségben a valamikor tizennégy emberből négyen maradtak. Tavaly már nem sikerül biztosítani a zavartalan megjelenéshez szükséges pénzt és két hónapja a fizetést se tudják folyósítani. „Kilátástalan anyagi helyzetük miatt” levélben kérték a VMSZ elnökének közbenjárását, aki megígérte, hogy „a Jó Pajtás nem fog megszűnni”. De ennek bizony a függetlenség feladása lesz az ára, holott a tartományi kormány kötelezettsége, hogy anyagi támogatásban részesítse ezt két nagy hagyományú és elismert minőségű gyermeklapot.
Az Újvidéki RTV magyar szerkesztőségeiben az utóbbi évtizedben a foglalkoztatottak száma több mint megfeleződött és a szerkesztőségek csak nagy erőfeszítések árán tudták végezni feladatukat, tekintettel az elavult technikára is.

Csökkenő színvonal

1990 októberéig az Újvidéki TV magyar szerkesztőségében csaknem száz (kb. 70 újságíró és 30 műszaki) foglalkoztatott volt és még mintegy húsz külmunkatárs. A szerkesztőségnek, a munkahelyek mostani besorolása szerint, mindössze 26 munkahelyet (ebből 21 újságíróit és 5 kisegítő személyzetit) hagytak jóvá.
Az 1990-es évben a Újvidéki TV programjának a 20,06%-át a magyar műsorok képezték, most pedig alig 4%-át, ami drasztikus zsugorodást jelent, s ez magával vonta a műsorok színvonalának csökkenését is. Külön problémát jelent, hogy nincsenek oktatási, tudományos és gyermekműsorok, valamint, hogy nincsen műsorcsere az anyaországi TV házakkal. A székvárosi TV nemcsak, hogy a közszolgálatiság követelményeinek nem felel meg, de hozzájárul a vajdasági magyarok nyelvének és kultúrájának az elszegényedéséhez is.
Az Újvidéki Rádió magyar szerkesztőségében 1990-ben 101 foglalkoztatott volt, most pedig mindössze 43. A szerkesztőség értékelése szerint a minőséges program sugárzásához legalább 67 személyre lenne szükség, vagyis még 24 személy felvételére.
Ide tartozik az is, hogy veszélybe került a 38 éves Szabadkai Rádió fennmaradása is, mivel nincsen saját épülete, a műsorszórási törvény szerint pedig, ahhoz hogy frekvenciát kaphasson, saját épülete kell, hogy legyen. Karácson napján (mint 2005-ben is) ismeretlen tettes vagy tettesek önkényesen megváltoztatták a Temerini Rádió délutáni magyar nyelvű programját, aminek soviniszta indítékai is lehettek.

VMSZ monopólium

A legfontosabb szerkesztőségekben (Magyar Szó, Hét Nap, Újvidéki TV, Mozaik TV, Pannon TV) a Vajdasági Magyar Szövetség vezető emberei kerültek az irányító testületek elnöki vagy tagsági pozícióiba. Ez – akarva-akaratlanul – a régi egypártrendszerre emlékeztet és a VMSZ egyeduralmát hivatott biztosítani, ami demokratikus társadalomban elfogadhatatlan, mert eleve kérdésessé teszi a tárgyilagos tájékoztatást.
A Gyurcsán Ferenc kisebbségi díjas Kasza Józsefnek, a VMSZ elnökének a Forum Könyvkiadó Közvállalat igazgatóbizottsági elnökévé való kinevezése (egyéb közfunkciói mellé) a tartományi képviselőház 2006. szeptember 27-i ülésén csak tovább súlyosbítja a helyzetet. A Forum KK a könyvkiadói tevékenység mellett a Híd és a Létünk folyóirat kiadásával is foglalkozik. A Kasza házaspár média-terjeszkedését mutatja az is, hogy Árpási Ildikó (Kasza Józsefné) a szabadkai Pannon TV főszerkesztője.
Bunyik Zoltán (volt oktatásügyi és művelődési titkár), a VMSZ egyik alelnöke, az újvidéki Mozaik tévét irányító kuratórium elnöke, és ifj. Korhecz Tamás, a tartományi kormány (VMSZ által hivatalba juttatott) alelnöke, a (a szabadkai Pannon TV-t működtető) Pannonia Alap kuratóriumának elnöke esetében is felvetődik az összeférhetetlenség kérdése.
Varga László, a VMSZ választási kampánystábjának vezetője karácsony előtti sajtótájékoztatón elmondta, hogy a VMSZ Új esély címmel lapot indít. Mint mondta, ezt „ajtótól ajtóig járó aktivisták is osztogatni fogják”. (Bizonyára nem számolnak be róla, hogy honnan hozzá a pénz?) A január 3-i dátummal megjelent lap főszerkesztője Kern Imre, a VMSZ ügyvezető alelnöke.
Mindez arra utal: Fokozódik a VMSZ néhány vezetőjének és e pártnak a monopóliuma a vajdasági magyar sajtóban és még jobban eluralkodik az egyszólamúság. A nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvény 8. szakaszában említett „szerzett jogok” védelme és a sajtószabadság pedig, mint maga a törvény is, már csak papíron létezik. Ezen az állapoton mielőbb változtatni kell.

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2007. január 4.