Csökkennek a nemzeti incidensek?
Kosovo végleges státusának kihirdetése után újabb erőszakhullám jelentkezhet
a kisebbségekkel szemben

A nemzeti alapú incidensek száma és intenzitása 2006-ban csökkenő irányzatot mutat, olvasható a nagybecskereki Civil Társadalom Fejlesztési Központ (CDCS) legújabb, Nemzetek közötti incidensek Szerbiában 2006-ban című elemzésében1. A szakértők erre a kedvező irányzatra már 2005-ben felfigyeltek, mivel az incidensek száma az ezt megelőző (2004-es) évhez viszonyítva csökkent2.
Az elemzés szerint csökkenést mutat a nemzeti színezetű támadások száma is. A 2006. évi incidensek legtöbbje Vajdaságban (33, ezek közül 9 Újvidéken, 6 pedig Szabadkán) történt. A sértettek között továbbra is a legtöbb a magyar és a horvát (12–12), majd az albánok és a bosnyákok (5–5), zsidók (3), szlovákok (2), ruszinok (1) és a montenegróiak (1) következnek.
Az esetek között a legtöbb a gyűlöletbeszéd (17 eset), a nacionalista tartalmú falfirka (15), a temetőrongálás (6) és a vagyonrongálás (6), de volt a halálos fenyegetés (2) is.

A magyar nemzeti kisebbség elleni incidensek (2003–2005)3
Az incidensek jellege 2003 2004 20054
1. Fizikai támadások 0 8 0
2. Verekedések 2 8 2
3. Katolikus vallási létesítmények rongálása 1 6 2
4. Katolikus temetők és keresztek rongálása és gyalázása 11 17 6
5. Parolák írása Jelképek rajzolása Pamfletek terjesztése 3 25 3
Összesen 17 62 13

Egyre gyakoribb jelenség a többnyelvű helységnévtáblák rongálása, de erről a sajtó leginkább nem számol be. A helyi önkormányzatok is eltérően viszonyulnak ehhez: egyes önkormányzatok, mint például a nagybecskereki, a rongálást azonnal elítélik és kijavítják a helységnévtáblákat, míg mások, mint például a magyarcsernyei, egyáltalán nem reagálnak.
Vajdaságban 2004-ben történt a legtöbb etnikai színezetű incidens, amikor a kosovói és a dél-szerbiai erőszakhullám a tartományban is erősen éreztette hatását. A kisebbségellenes megnyilvánulások, amelyek legnagyobb része éppen a vajdasági magyarok ellen irányult, csak a nemzetközi közösség – elsősorban az Európai Unió, az Európa Tanács és az Európai Biztonsági és Együttműködési szervezet – erőteljes nyomására csökkentek. Ennek hatására a rendőrség is megkezdte a bűnvádi feljelentések megtételét és „az igazságügyi szervek sokkal gyorsabban dolgoznak, mint 2003-ban és 2004-ben” – állapítja meg a jelentés.

Etnika homogenizáció

A CDCS jelentése felhívja a figyelmet a nacionalista jelenségeknek Vajdaság északi részéről a tartomány központi része felé való „földrajzi elmozdulására”, amely részre „az etnikai homogenizáció gyors folyamata a jellemező”.
Az elemzés szerint a nemzetek közötti incidensek esetei arra utalnak, hogy a többnemzetiségű közösségekben a fiatalok etnikai alapon egyre inkább elkülönülnek. Megállapítja, hogy a más nemzetiségű fiatalok között nagyfokú etnikai távolság van, illetve „párhuzamos életet élnek”. Ezt összefüggésbe hozza azzal a ténnyel, hogy legtöbb nacionalista kilengés, vagyis az esetek mintegy kilencven százalékának elkövetői leginkább fiatalok.
A CDCS elemzői végül rámutatnak: Kosovó státusa rendezési folyamatával kapcsolatban szükséges, hogy a nemzetközi közösség és a nemzetközi szervezetek fokozottabban figyeljék a szerbiai kisebbségek jogainak megvalósulását. „A 2004 márciusi események tapasztalataira való tekintettel, amikor az etnikailag motivált erőszak Belgrádra, Nišre és Vajdaságra is átcsapott, a nemzetközi szervezetek figyelmének az elkövetkező időszakban felbecsülhetetlen jelentősége lehet” – nyilatkozta Snežana Ilić, a Központ koordinátora a Danas című belgrádi napilapnak5.

A jelentés eredményeit megerősítette Ana Tomanova-Makanova, a vajdasági kisebbségi nemzeti tanácsok koordinátora is, aki január elején a B92-nek elmondta6, hogy „a nemzeti alapon történő incidensek száma csökkent az előző évekhez képest, főleg 2004-hez viszonyítva”, de óvatosságra intett, „mert közeledik Kosovo végleges státusának kihirdetése. Ha a megoldás Szerbia számára nem lesz kedvező, akkor újabb erőszakhullám jelentkezhet a kisebbségekkel szemben”.
Ana Tomanova-Makanova megítélése szerint a rossz kisebbségpolitika miatt a vajdasági kisebbségek fokozatosan bezárkóznak a gettóikba. Arra is kitért, hogy a szerbiai kormány tavaly nem volt hajlandó rendezni a kisebbségi jogok védelmének kérdését, „amit a törvénytelenség és a káosz jellemez”. Szerinte nem volt meg a politikai akarat, hogy meghozzák a szükséges törvényeket, mint amilyen a kisebbségek jogairól és helyzetéről, valamint a nemzeti tanácsok fennhatóságairól, megválasztásáról és pénzeléséről szóló törvény.
– Ez annak a következménye, hogy Szerbia lakosságának 20 százaléka még mindig attól fél, hogy valaki ismét szendvicseket kínál nekik, hogy hagyják el az országot. A múlttal szembe kell néznünk, és úgy viszonyulnunk hozzá, hogy mindannyian építhessük az új ideológiát és a kisebbségi kérdés problematikájához való viszonyulást – mondta a nemzeti tanácsok koordinátora.

Kettős mércék

A jelentés kapcsán meg kell jegyezni, hogy kisebbségi jogsérelmek és a kisebbséghez tartozók (a legtöbb esetben magyarok) elleni támadások pontos számát valójában senki nem is tudja. Csak a legkirívóbb (megkerülhetetlen) esetek, leginkább a büntetőügy tárgykörébe tartozó fizikai támadások kerülnek nyilvánosságra. Az emberek ezekről nem szívesen beszélnek, mert félnek. A jogsértő esetek túlnyomó többségében azonban, amelyekben nem lehet bizonyítani a nemzeti alapú indíttatást – mint pld. valamely jog megvalósításnak elutasítása, vagy elhalasztása – az érintettek elhallgatják a jogsértést.
Az incidensek miatt növekedett a nemzetek közötti feszültség és bizalmatlanság, erősödött a nemzeti türelmetlenség és megromlottak a nemzetek közötti viszonyok, amit különösen a fiatalok nemzeti alapon történő elkülönülése is mutat.
A nemzeti kisebbségi közösségek tagjai elleni (különösen 2004-ben) sűrűsödő támadások és a nemzetek közötti feszültségek miatt az Európai Parlament (2005. január 28-től 31-ig) ad hoc bizottságot küldött a Vajdaságba, majd a 2005. szeptember 29-i Vajdaságra vonatkozó állásfoglalásában „mély aggodalmát fejezte ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt”, valamint azonnali és – a hasonló jellegű cselekmények orvoslása, illetve jövőbeli megelőzése érdekében – hatékony fellépésre szólította fel (az időközben megszűnt) Szerbia és Montenegró hatóságait, javasolva azt is, hogy küldjenek EU megfigyelőket (EUMM) a térségbe.
A volt államközösség minisztertanácsa – az Európai Unió nyomására – 2005. november 2-án létrehozta ugyan a Vajdaságban történt nemzetek közötti incidensek kivizsgálásával és az incidensek megelőzésére vonatkozó javaslatok megtételével foglalkozó bizottságot7, de a testület munkájáról szinte semmit nem hoztak nyilvánosságra és teljesen feledésbe is merült.
Külön problémát jelent az ún. kettős mércék alkalmazása a bíróságok gyakorlatában (hosszabb és súlyosabb büntetések kimondása azonos vagy hasonló bűncselekmények elkövetése esetében a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek feletti ítélkezések alkalmával), amire az ún. temerini, zentai, magyarkanizsai stb. estek is utalnak (és amelyeket külön kellene tanulmányozni).
Mindezek miatt Szerbiának sokkal többet kellene tennie a kisebbségek védelme érdekében, mint ahogy azt az ezzel a témakörrel foglalkozó politikusok is elismerik, mert továbbra is komoly eltérés mutatkozik egyrészről az elvileg elfogadott nemzetközi kötelezettségek, másrészről a kisebbségek normatív és a kisebbségek tényleges helyzete között. Ennek természetesen előfeltétele a nemzeti kisebbségekhez tartozók helyzetének valós felmérése és az itt meglévő problémákkal való nyílt szembenézés, valamint azok hatékony megoldása érdekében egy időhöz kötött tevékenységi programnak az elfogadása.

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2007. január 8.

__________
1 Centar za razvoj civilnog društva, Međunacionalni incidenti u Srbiji u 2006. godini – Dalje smirivanje pred
rešavanje statusa Kosova, Zrenjanin, 2006. december 18. (www.cdcs.org.yu), és Miroslav Pudar, Smirivanje uoči
rešavanja statusa Kosova, Danas, 2007. január 3., 18. o.
3 Az újvidéki székhelyű Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségügyi Civil Szervezet által elkészített, a vajdasági
nemzeti kisebbségek, különösen a vajdasági magyarok zaklatásának és jogsértéseinek 2006. évi kronológiáját lásd
a szervezet (http://www.argus.org.yu/) vagy a Vajdaságma honlapjának Tükör című rovatában
(http://www.vajdasagma.info/). Az adatok összehasonlítása alapján megállapítható, hogy 2006-ban csökkentek-e
a kisebbségek elleni incidensek.
3 Forrás: Ministarstvo za ljudska i manjinska prava, Informacija o mađarskoj nacionalnoj manjini u Republici
Srbiji, Beograd, 2005. október 21., 7. o. Bővebben lásd a szerző „Tájékoztató a szerbiai magyar nemzeti
kisebbségről” című írását (Létünk, 2005., 4. szám, 5–25 o.)
4 Az adatok a 2005-ös év első nyolc hónapjára vonatkoznak.
5 Lásd Miroslav Pudarnak az 1-es szám alatt idézett írását.
6 Kisebbségi gettók, Magyar Szó, 2007. január 3., 4. o.
7 A bizottságba öt tagot neveztek ki: Vladimir Đurićot, az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium magas rangú
képviselőjét, Petar Lađevićet, a Köztársasági Kisebbségügyi Tanács (akkori) titkárát (most a szerbiai kormány
emberi és kisebbségi jogokkal foglalkozó szolgálatának igazgatója), Orosz Jánost, a Tartományi Jogalkotási,
Közigazgatási és Kisebbségügyi Titkárság segédtitkárát, Aleksandar Popovot, a Regionalizmusért Központ nevű
civil szervezet igazgatóját és Varga Lászlót, a (2006. december 23-án megszűnt) Magyar Nemzeti Tanács
jegyzőjét (PRESSBURGER Csaba: A terepen vizsgáljuk ki az incidenseket, Magyar Szó, 2005. december 1., 1. és
11. o.). Jellemző, hogy a bizottságba egyetlen olyan civil szervezet képviselője sem került be, amely bírálta a
jelenlegi hatalom kisebbségi politikáját.