Átok
Lesz-e szabad vajdasági magyar sajtó?

Átok szállt a vajdasági magyar nyomtatot sajtóra. Az egyszólamúság és a pártfüggőség átka.
Olyan súlyos helyzetbe került a Magyar Szó és a Hét Nap, hogy Fehér István, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) tájékoztatási bizottságának elnöke az NMT Intéző Bizottságának 2006. augusztus 1-jén Szabadkán megtartott ülésén „a két magyar lap sorsa iránti aggodalmát fejezte ki. Véleménye szerint annyira alacsony az eladott példányszám, hogy hamarosan kérdésessé válik a vajdasági magyarság tájékoztatása. Szerinte egy olyan tervet kellene kidolgozni, amely el tudná hárítani azt az ‘átkot’, amely a magyar lapokon ül, illetve minél jobban népszerűsíteni őket” (Miklós Hajnalka: Jó újság kell!, Hét Nap, 2006. augusztus 2, 10. o.).

„Újszerű megoldások”

Fehér István azon személyek közé tartozik – Józsa Lászlóval, az MNT elnökével. Klemm Józseffel az MNT IB tájékoztatási kérdésekkel megbízott tagjával és néhány más személlyel együtt –, akiket erkölcsi és politikai felelősség terhel a vajdasági magyar nyomtatott sajtó jelenlegi sanyarú helyzetétéért.
Fehér két évvel ezelőtt, pontosabban a MNT 2004. szeptember 9-i ülésén lett az MNT tájékoztatási bizottságának elnöke. Az MNT ugyanezen az ülésen kinevezte a Hét Nap Lapkiadó Kft. Igazgatóbizottsága elnökének is.
A MNT 2005. szeptember 23-i Újvidéken tartott ülésén Fehér egyike volt azoknak akik a leginkább szorgalmazták a Magyar Szó átszervezési javaslatát tartalmazó dokumentum elfogadását. Az ülésen elmondta, hogy „nincs jogunk arra, hogy a meglehetősen újszerű megoldási javaslatok okozta bizonytalanság miatt elodázzuk, netán elutasítsuk a felkínált rendezési javaslatot”. Arra kérte a tanács tagjait, „legyen bátorságuk elfogadni az újat, a szokatlant is a Magyar Szó érdekében és a magyarság egészének érdekében”. Meg is kapta érte a jutalmat: A Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) javaslatára megtették a Topolyai Községi Képviselő Testület elnökének. Az már nem volt fontos, hogy ért-e a közigazgatáshoz.
A Magyar Szóban az „újszerű megoldási javaslatok” nem hozták meg a beígért jobbulást.
Egy évvel ezelőtt Magyar Szó igazgató bizottsága a 2006-os évben „a naponta a lapot vásárlók számának 5 százalékos növekedését, majd 2007-ben további 10 százalékos növekedést irányzott elő”. Mi valósult meg ebből? Mihók Rudolf igazgató a lapban megjelent egy egész oldalas magyarázkodása szerint „erre a növekedésre egyelőre nem került sor” (Pressburger Csaba: Versenybe szállunk, 2006. augusztus 5., 6, Hétvége III. o.).

Sikertelen vezetők

Akik ismerik a Magyar Szó helyzetét tudják, hogy – amióta a Mihók–Kókai kettős átvette a vállalat és az újság irányítását – a lap példányszáma nem hogy nem növekszik, hanem csökken. Az átlag példányszám (a csütörtöki és szombati kiadást nem számítva) az egykori 6000-es átlagról a felére esett.
A lap a Szülőföld Alaptól csaknem 20 ezer eurót kapott a „példányszámnövelő marketing akciójára”, vagyis „népszerűsítésére”. A teljes előfizetői akció költségei azonban „jóval meghaladták” ennek a támogatásnak az összegét is. És mi lett az eredmény? „A féléves periódust felölelő kampány után 300-zal (Sic!) lett több előfizetője a Magyar Szónak. A jelenlegi előfizetők száma kb. 1500.”
A Magyar Szónál elsősorban a szerkesztéspolitikával és az írások minőségével van a baj, s ez miatt nem lehet eladni az újságot. A lapban alig vagy csak elvétve lehet bíráló elemző írást találni. Ha ilyen írások vannak is, nem kerülnek közlésre.
Az egyetlen magyar nyelvű napilap nem a vajdasági magyarság lényegbe vágó problémáival foglalkozik, hanem valamiféle községközi közlöny szintjére süllyedt. Egyre több megjegyzés hangzik el az írások nyelvezetével kapcsolatban is (pl. Szloboda János: Mit üt el a bíróság?, Magyar Szó, 2006. augusztus 10., 12. o.). Nem is csoda, hiszen a lap újvidéki szerkesztőségét teljesen leépítették és szétzilálták. Vele együtt a vajdasági magyarság szellemi fellegvárát is. Miközben a tapasztalt szerkesztőket és újságírókat elűzték, vagy önként hagyták el azok a szerkesztőséget. Sokan munka és egzisztencia nélkül is maradtak. Az újonnan felvett, fiatal és tapasztalatlan újságírók körében pedig – látva az elődök sorsát – csak a szolgalelkűség alakulhat ki.
A Hét Nap sem tud megszabadulni az eddigi szerkesztéspolitika béklyóitól, amelyet erősen befolyásol a VMSZ politikája és az MNT által való irányítás. Meg is látszik a lap tartalmán, szerkezetén és nem utolsó sorban az eladott példányszámon is.
A Családi Kör hetilap – feladva eredeti szerepét – nem vállalta fel a vajdasági magyarok érdekeiért való küzdelmet. Egyfajta szórakoztató újság szintjére süllyedt, amit akár struccpolitikának is nevezhetünk, ahol nem a tájékoztatás és a tudás bővítése a fontos, hanem az eladott példányszám.
– A Jó Pajtás és a Mézeskalács, a két vajdasági gyermeklap már hosszú idő óta nem részesül a tartomány anyagi támogatásában, így élet-halál harcát vívja a megmaradásért – olvasható a Mi lesz a gyermeklapokkal című írásban (t. r., Magyar Szó, 2006. július 27., 15. o.).
A teljesség kedvéért el kell mondani, hogy a Jó Pajtás és a Mézeskalács nem tartozik az MNT irányítása alá. Ez lehet az oka annak, hogy az MNT nem eszközölte ki a Tartományi Végrehajtó Tanácsnál, hogy ez a két lap folyamatos és stabil anyagi támogatásban részesüljön. Az új generációk nevelése szempontjából ennek is súlyos következményei lesznek.

Átkos politika

Még azok előtt is, akik eddig nem voltak vele tisztában, időközben talán megvilágosodott, hogy politikai hiba volt a Magyar Szó és a Hét Nap alapítói jogának két évvel ezelőtt, pontosabban 2004. június 29-én való átruházása a Magyar Nemzeti Tanácsra. A megoldást a lapnak a pártoktól és hatalomtól való függetlenítésében és a magánosításban kellett volna keresni, amit az MNT mereven elutasított.
A Szülőfölt Alap részéről úgyszintén politikai hiba volt a Magyar Szónak pályázat útján 280 ezer eurót átutalni. Kiderült, hogy ez az összeg a vállalat által Németországban megvásárolt „1992-es évjáratú” nyomdagép árának még a felét sem fedezi. Sokkal hasznosabb lett volna ezt a pénzt a vajdasági magyarok oktatási és kulturális céljaira fordítani. Már csak azért is, mert a vajdasági magyar nyelvű tájékoztatás működtetéséről elsősorban a Tartományi Végrehajtó Tanácsnak (TVT) kell gondoskodnia és nem a Szülőföld Alapnak. Ez egyébként a TVT nemzetközi kötelezettsége is. Vagyis: Arra költik a magyarországi adófizetők pénzét, ami az itteni kormány feladata. Hiába hívták fel erre idejében az újvidéki civil szerveztek a figyelmet.
A vajdasági magyar lapok helyzetével kapcsolatos politikai kudarcnak az MNT szabadkai ülésén való beismerése után Fehér Istvánnak és a többi „média felelősnek” le kellene mondania a testületben, de az összes többi helyen betöltött politikai tisztségről is. Nálunk azonban a politikában nem az erkölcs és a tisztesség érvényesül. Elég ha valaki jó pártkatonaként végrehajtja a rá bízott feladatot, például a vajdasági magyar sajtó „átszervezését”, akkor biztosítva van számára a karrier. És a közösségi ügyekért való felelősség? Kit érdekel az?
A vajdasági magyar nyomtatott sajtóra telepedett átkot semmilyen „terv” nem tudja elhárítani. Akkor fog megszűnni, ha a lapok függetlenednek a politikától és a politikusoktól. Ha a politikusok békén hagyják az újságírókat, hogy azok a szakma szabályai szerint végezzék a munkájukat, hogy „jó újságot” készítsenek. Csak a szabad és pártatlan újságírás viheti előbbre a vajdasági magyarság ügyét, helyzetének javítását is. (A magyar nyelvű elektronikus sajtó helyzete külön elemzést érdemelne.)
A Magyar Szó és a Hét Nap függetlenítése, önállósulása ma a vajdasági magyarság számára létszükségletű feladat. Reméljük, hogy ezt a feladatot egy új felállítású Magyar Nemzeti Tanács fel fogja vállalni. Vagy egy független politikai hetilap indításában kellene keresni a megoldást. Talán még nem lesz túl késő ...

Újvidék, 2006. augusztus 14.
BOZÓKI Antal
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=tukor#811