Jogi vákuum
Veszélyben a nemzeti kisebbségek jogbiztonsága

Az Árgus – Vajdasági Magyar Kisebbségügyi Civil Szervezet, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület, az Újvidéki Diáksegélyző Egyesület, az Újvidéki Magyar Olvasókör és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete augusztus 18-án kiáltvánnyal fordult a belföldi és a külföldi közvéleményhez a nemzeti tanácsról (http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=812).
Az újvidéki székhelyű civil szervezetek egyebek között rámutattak, hogy Szerbia Köztársaság nem törődik a nemzeti kisebbségekkel, a kisebbségeknek a belső jogszabályokból és a nemzetközi egyezményekből eredő jogainak és szabadságainak a megvalósításával. Ezt azzal is alátámasztották, hogy Szerbia több évi tétlenkedés után még mindig nem hozta meg a saját kisebbségvédelmi törvényét, és hogy a szerb kormány nem kezdeményezte idejében a nemzeti tanácsok választásáról szóló törvény meghozatalát.
Csökkenő jogok
Petar Teofilović, tartományi ombudsman, a civil szervezetek sajtókonferenciájával egy időben arra figyelmeztetett, hogy „Szerbiai és Montenegró államközössége (2003. február 4-i) alapokmányának megszűntével – máról holnapra – csökkent az emberi és a kisebbségi jogok szintje”.
A tartományi tisztségviselő – aki immár csaknem négy éves tevékenysége alatt nem éppen az emberi és a kisebbségi jogok megvalósításáért való kiállásával vált ismertté – elmondta, hogy az államközösség megszűnésével kérdésessé vált a legmagasabb rangú jogi dokumentumok, vagyis a szerb-montenegrói alkotmányos alapokmány és az emberi valamint a kisebbségi jogokról és polgári szabadságokról szóló (2003. február 28-i) alapokmány által szavatolt emberi és kisebbségi jogok elért szintje. „Szerbia Képviselőháza nem hozott olyan jogszabályt, amellyel meghosszabbította volna ezeknek a dokumentumoknak az érvényességét” – mondta Teofilović (R. B.: Preko noći obespravljeni, Danas, 2006. augusztus 19., 20., 6. o.).
Az ombudsman valójában elismerte azoknak a jogászoknak a véleményét, akik szerint az államszövetség feloszlásával az emberi és a kisebbségi jogok terén Szerbiában jogi vákuum alakult ki.
Az említett dokumentumok jogérvényességének megszűnése azt is jelenti, hogy Szerbiában az emberi és kisebbségi jogoknak terén ismét a miloševići (1990. szeptember 28-i) alkotmány rendelkezései vannak hatályban, amelyek ezeknek a jogoknak kétségtelenül az alacsonyabb szintjét szabják meg, miáltal csökkent ezeknek a jogoknak a védelme is.
Ezen kívül, Szerbia alkotmánya nem garantálja az állam által becikkelyezett nemzetközi szerződések elsődlegességét és közvetlen alkalmazást, s ez vonatkozik az emberi és a kisebbségi jogok terén elfogadott konvenciókra is. Szerbia és Montenegró Bíróságának megszűnésével pedig egy szinttel alacsonyabb lett az emberi és a kisebbségi jogok bírósági védelme.
A teljességhez tartozik az is, hogy Szerbia és Montenegró államközösségének parlamentje 2003. december 26-án ratifikálta az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló konvenciót (Róma, 1950. november 4.). Mivel Szerbiai az államszövetség jogutódja, ezt a – még a szakemberek által sem eléggé ismert – egyezményt közvetlenül kell(ene) alkalmazni, de erre a bírósági gyakorlatban csak elvétve akad példa. Ez úgyszintén a hatalmi szervek jogi és politikai következetlenségére utal.
Hatályt vesztett jogszabályok
A szerb-montenegrói államszövetség felbomlása (2006. június 5-e) óta – amikor Szerbia Képviselőháza hivatalosan is megállapította a közös állam megszűnését – Szerbiában tehát nem érvényes a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságainak védelméről szóló 2002. február 27-i szövetségi törvény és a törvény alapján meghozott, a nemzeti kisebbségek nemzeti tanácsát megválasztó elektori közgyűlés munkájáról szóló 2005. június 5-i szabályzat.
Más szóval: a szeptember 20-ával megszűnő Magyar Nemzetei Tanács új összetételét ennek a szabályzatnak az alapján nem lehet megválasztani, de meghosszabbítani sem. Ez után a dátum után a Magyar Nemzeti Tanács nem csak legitim, de már legális sem lesz.
A szerb kormány politikája miatt kialakult jogi helyzet veszélyezteti az úgynevezett kisebbségvédelmi törvény 8. szakaszában garantált „szerzett jogok” intézményét is, mely szerint „nem változnak és nem szűnnek meg a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek azon jogai, amelyeket e törvény hatályba lépése előtt alkalmazott jogszabályok és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság által aláírt nemzetközi szerződések alapján szereztek”.
Az államszövetségi jogszabályok megszűnése tehát jogi vákuumot és nem kis jogi zűrzavart okozott az emberi és a kisebbségi jogok alkalmazása és védelme területén, amelynek – Teofilović beismerése szerint is – „komoly következményei lehetnek az egyéni és a kollektív jogok megvalósításában”.
Mindez a civil szervezetek azon állítását igazolja, hogy Szerbiában még mindig nem alakult ki a politikai akarat a kisebbségek helyzetének rendezésére és a vonatkozó nemzetközi szerződésekből eredő kötelezettségek teljesítésére.
Ezzel szemben Petar Lađević, a szerbiai kormány emberi és kisebbségi jogokért felelős szolgáltának vezetője a Beta hírügynökségnek azt mondta, hogy „az emberi és kisebbségi jogok Szerbiában kielégítő szinten vannak, és nincs adat komoly jogsértésről” (Kielégítő kisebbségi jogok, Magyar Szó, 2006. augusztus 19., 20., 5. o.).
Mit szólnak ehhez a nemzetközi szervezetek, amelyekben Szerbia tagsági és kisebbségvédelmi kötelezettségeket is vállalt?

Újvidék, 2006. augusztus 20.

BOZÓKI Antal