Minisztérium helyett (szak)szolgálat
Petar Lađević lett az emberjogi és kisebbségügyi szolgálat igazgatója

Szerbia és Montenegró államszövetségének felbomlásával a Rasim Ljajić által irányított emberjogi és kisebbségügyi minisztérium is megszűnt (június 8-án).
A minisztérium tevékenységének – amely különösen az utóbbi időben a háborús bűnösök önkéntes feladásával volt leginkább elfoglalva – az értékelése külön tanulmány tárgya lehetne.
– Ljajić idejében hozták meg az autonómiát mellőző kisebbségi törvényt, aminek alapján létre jöhetett a VMSZ legális, ámde nem legitim egypárti nemzeti tanácsa. Meg a Koštunica vezette köztársasági kisebbségi tanács is, amely a gyakorlatban – szárnya alá véve a kisebbségi nemzeti tanácsok elnökeit – a politikai kézivezérlés legfőbb intézményévé vált. Ez az intézményrendszer csak arra alkalmas, hogy az anyagilag érdekelt kisebbségi vezetők készséges segítségével elvégezze a szerb nemzeti érdek minél puhább érvényesítését a kisebbségi közösségek körében – olvasható a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak (VMDP) a minisztérium megszűnése kapcsán kiadott közleményében1.
A volt kisebbségi miniszter és a minisztérium a vajdasági magyarság helyzetét különösebben nem ismerte2, s ezen nem is kell nagyon csodálkozni, hiszen jó ideje már egyetlen magyar vagy a magyar nyelvet ismerő tisztségviselője sem volt. Mégis a minisztérium tartós sikerének kell elkönyvelni A kisebbségek védelme a nemzetközi és az összehasonlító jogban című háromkötetes (mintegy 2700 oldalas), szinte egyedülálló nemzetközi emberjogi és kisebbségvédelmi okiratok gyűjteményének szerb nyelvű megjelentetését3.
Kényszerhelyzetben
Az államszövetség felbomlásával megszűnt az emberi és kisebbségi jogokról valamint a polgári szabadságokról szóló alapokmány is, amelyet Szerbia és Montenegró Képviselőháza 2003. február 28-án fogadott el4.
Közismert, hogy Szerbiának az elmúlt időszakban nem volt kisebbség(védelm)i törvénye, sem kisebbségügyi minisztériuma. Annak ellenére, hogy Szerbia lakosságának (Kosovót és Metóhiát nem számítva) – a 2002-es népszámlálási adatok szerint – 15,14%-a, Vajdaság összlakosságának pedig 34,95%-a a nemzeti kisebbségekhez tartozik.
Szerbiában még most is a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság 2002-ben meghozott, a nemzeti kisebbségek jogainak és szabadságjogainak védelméről szóló törvénye van érvényben5. Más dolog, hogy a törvény jelentőségéről és értékéről ellentétes vélemények vannak ma is a vajdasági magyarság egyes politikai pártjai és civil szervezetei körében.
A 2004 szeptember 16-i kormányrendelet6 alapján felállított Vojislav Koštunica szerb miniszterelnök vezette Köztársasági Kisebbségügyi Tanács – a jellegénél és összetételénél fogva – sem fejtett ki különösebb tevékenységet, amely elősegítette volna a kisebbségek helyzetének javítását.
Az említett események és tények hatására Szerbia gyakorlatilag szinte rákényszerült, hogy hozzákezdjen az emberi és kisebbségi jogok közvetlen alkalmazásához, aminek első feltétele egy, a témában illetékes közigazgatási szerv létrehozása volt.
A szerb kormány június 22-i kragujeváci ülésén rendeletet hozott az Emberi- és Kisebbségjogi Szolgálat megalakításáról7. A Szolgálat igazgatójának a kormány még ezen az ülésen Petar Lađevićet nevezte ki. Néhány nappal később a kormány kinevezte a Szolgálat segédigazgatóit is: Marija Vujinović magisztert a Nemzetközi Együttműködési Szektor, Zoran Martinovićot a Jogi- és Általános Ügyi Szektor, Vladimir Đurić magisztert pedig a Jogszabály Előkészítési és a Nemzetközi Egyezmények Alkalmazásáról Jelentéskészítő Szektor élére8.
(Szak)szolgálat
A közvetlenül a kormány alá rendelt (vagyis a Képviselőház hatékony ellenőrzése nélküli) Szolgálat a volt szövetségi emberjogi és kisebbségügyi minisztérium munkafeladatai egy részének végzésére kapott megbízást:
A szolgálat az emberi és kisebbségi jogok védelmével valamint fejlesztésével foglalkozik majd, részt vesz a emberi jogi és kisebbségjogi előírások elkészítésében, felügyeli a belföldi előírások összehangolását a nemzetközi szerződésekkel és más nemzetközi okiratokkal, valamint kezdeményezi azok módosítását. A szolgálat képviseli Szerbiát az Európai Emberi Jogi Bíróság előtt, jelentéseket tesz a nemzetközi szerződések végrehajtásáról és válaszol a nemzetközi testületekhez intézett beadványokra, amelyeknek a fennhatóságát elfogadta az állam. A szolgálat látja el a Szerbia területén élő kisebbségek jogainak biztosításával és a kisebbségeknek az anyaországgal történő kapcsolatfelvételével, valamint a nemzeti tanácsok helyzetével, illetékességének megvalósításával és működésének pénzelésével kapcsolatos feladatokat is.
A szolgálat feladata azoknak az okiratoknak az előkészítése is, amelyekkel ellenőrzik, irányítják és összehangolják a minisztériumok és azon szervezetek munkáját, amelyek egyeztetik a belföldi előírásokat a nemzetközi szerződésekkel és más nemzetközi okiratokkal az emberi- és kisebbségi jogvédelem területéről.
A szolgálat szakértői és technikai támogatást nyújt a nemzeti kisebbségek tanácsának és a jogszabályokkal előlátott nemzeti kisebbségi alapoknak, valamint ellátja az emberi és kisebbségi jogok terén a szerb kormány által rábízott egyéb feladatokat.
A volt emberjogi és kisebbségügyi minisztérium többi feladatát a szerb Igazságügy-minisztérium és a Belügyminisztérium vette át.
Az igazgató
Petar Lađević (Horvátország, Petrinja, 1956), az új szolgálat igazgatója Vojislav Koštunica szerb kormányfő közvetlen munkatársainak a körébe tartozik. Az októberi változások után az akkor a JSZK elnöki tisztségét betöltő Koštunica kabinetjének menekültügyi és humanitárius kérdésekkel foglalkozó tanácsosa volt, majd az államszövetség emberjogi és kisebbségügyi minisztériumában töltötte be ugyanezt a munkakört9. Kinevezéséig a miniszterelnök irányította Köztársasági Kisebbségügyi Tanács titkára volt. Ebből arra lehet következtetni, hogy inkább adminisztratív és szervezési munkát végzett, és hogy különösebben nem ismeri a vajdasági nemzeti kisebbségi közösségek problémáit.
Lađević az interjúban, amelyet a Blic c. belgrádi napilapnak adott „lényegében elutasítja a tényleges autonómiát is magában foglaló új szerb kisebbségi törvény meghozatalát. A kisebbségeknek rója fel, hogy a nemzeti tanácsok demokratikus megválasztásának lehetősége még mindig várat magára”. Lađević úgyszintén „elutasítja a kisebbségek részarányos képviseletének bevezetését. Pedig ennek az Európában már javában alkalmazott intézménynek a bevezetését a szerb parlamentbe nemcsak a VMDP követeli, hanem a dél-szerbiai albánok és újabban a vajdasági horvátok is”10.
Tizenhárom vajdasági magyar civil szervezet – mivel a szerb hatalomhoz intézett eddigi követeléseik süket fülekre találtak – 2006. június 16-án levelet intézett a magyar köztársasági elnökhöz, hogy „kezdeményezze a Magyar Köztársaság Országgyűlése előtt egy olyan jogi aktus meghozatalát, amellyel Magyarország védelme alá veszi a Szerb Köztársaságban élő, szerb állampolgárságú, magyar nemzetiségű állampolgárokat”.
– Ha ezek a nemkormányzati szervezetek úgy tartják, hogy a magyar kisebbség valamely jogai sérültek, akkor normálisan először a mi országunk szerveihez kellett volna fordulniuk. Gondolok itt Szerbia kormányára és a vajdasági végrehajtó hatalomra. És ha még az után sem valósítják meg itt a jogaikat, akkor az anyaországi szervekhez fordulhatnak – nyilatkozta Lađević az újvidéki Građanski list-nek11.
Megállapítások
A szerb kormány június 22-ei rendelete és az eddigi kinevezések alapján a következőket lehet megállapítani:
1. A szerb kormány elmulasztotta az alkalmat – szándékosan vagy akaratlanul –, hogy (akár öt évvel is a hatalomváltás után) emberjogi és kisebbségi minisztériumot hozzon létre és ezzel – legalább közigazgatásilag – kellő szintre emelje az emberi és kisebbségi jogok védelmét. A (szak)szolgálatnak a közigazgatásban sokkal kisebb az illetékessége és a tekintélye is mint a minisztériumnak. Ez nem csak jogi és formai kérdés. A rendeletből az tűnik ki, hogy a szerb kormány továbbra sem szándékozik kellő szinten kezelni a nemzeti kisebbségi közösségekhez tartozó nem kis számú lakosság helyzetét és problémáit.
2. A szolgálat vezetőinek nemzeti összetétele nem megfelelő. Ez is azt mutatja, hogy a szerb kormánynak nincs érzéke – és mintha nem is szándékozna – a közigazgatásban dolgozó vezető káderek nemzeti összetételének javítására, ellentétben a saját 1169. számú 2006. május 11-i záradékával a nemzeti kisebbségek részvételének növeléséről az államigazgatási szervekben12. A szolgálat négy vezető tisztségviselője között úgy tűnik egyik sem tartozik a nemzeti kisebbségi közösségekhez. Az is kérdés, hogy bármelyikük is beszéli-e valamelyik nemzeti kisebbség nyelvét.
3. Lađevićnak is, mint a politikusoknak általában, csak 100 napos türelmi idő jár ...

Újvidék, 2006. július 21.
BOZÓKI Antal

__________
1. A bojkott is lehet fegyver, HÍRLEVÉL, IV. évf. 96. szám, 2006. július 12.
2. Arról, hogy hogyan látta a minisztérium a vajdasági magyarok helyzetét a „Tájékoztató a szerbiai magyar
nemzeti kisebbségről” szóló cikkben írtam (Létünk, 2005. évi 4. szám, 5–25. oldal)
3. Dr Boris Krivokapić: Zaštita manjina u međunarodnom i uporednom pravu, Ministarstvo za ljudska i
manjinska prava, Službeni list Srbije i Crne Gore, Građevinska knjiga, Beograd, 2004
4. Megjelent Szerbia és Montenegró Hivatalos Lapjának / Službeni list SCG a 2003. február 28-i 6. számában.
5. A törvény a JSZK Hivatalos Lapjának / Službeni list SRJ a 2002. február 27-i 11. számában jelent meg.)
6. Uredba o obrazovanju Saveta Republike Srbije za nacionalne manjine, Szerbia Köztársaság Hivatalos
Közlönye / Službeni glasnik RS 2004. szeptember 17-i 104. számának 4. oldala
7. Lásd: http://www.srbija.sr.gov.yu/vesti/dokumenti_pregled.php?id=43279 (a szerb kormány 142. ülése)
8. Lásd a 7-es alatti honlapot (a kormány 2006. július 29-i 143. ülése)
9. Petar Lađević: Čuvar ljudskih prava, Danas, 2006. július 4., 9. o.
10. Lásd az 1-es alatti Hírlevélben. Lađević álláspontjairól lásd még a Poziv manjinskim zajednicima da koriste
svoja zakonska prava című interjút (Bojan Tončić, Danas, 2006. július 10., 7. o.)
11. E. Marjanov: Nevladine organizacije pisale na pogrešnu adresu, Građanski 2006. július 7., 3. o.
12. A Záradékot Vojislav Koštunica kormányfő írta alá és a Hivatalos Közlöny 2006. évi 40. számának 6–7.
oldalán jelent meg. Magyar nyelvű fordításban lásd az Árgus civil szervezet honlapján, az Aktuális
rovatban: http://www.argus.org.yu/