Október 15.
Tiltakozó gyűlés Szabadkán
Kiss Rudolf, a szervező Civil Mozgalom koordinátora egy konkrét esetet
ismertetetett egyet a sok közül melyben világosan megmutatkozott
a rendőrségi részrehajlás. Amikor, a magyarok ellen támadó vétkest
cinkosságot vállalva vele a rendőrök futni hagyják, az áldozatot
pedig intézkedésnek vetik alá. Kiss Rudolf szerint a Civil Mozgalom
szorgalmazza a nemzetközi megfigyelők megjelenését a Vajdaságban, s
követeli a hatóságok hatékony fellépését, a támadók megbüntetését.
Doris Pack üzenete: Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az Európa Parlament
képviselői részt kívánnak venni Szerbia, de különösen Vajdaság demokratikus
fejlődésében. Személy szerint is a szívemen viselem a régió kisebbségeinek
a sorsát és gondjait, amelyekkel hétköznapi életük során szembesülnek.
Remélem, mindenki, de különösképpen a Szerb Kormány és az igazságügy,
tisztában van óriási felelősségével, hogy békés együttélést kell biztosítaniuk
a régióban élő összes nemzeti közösség számára. Fontos, hogy fenntartsuk
és továbbfejlesszük a multietnikus életmodellt és az európai civilizációs
vívmányokat ebben a régióban. A ti Doris Packotok.
Ágoston András beszéde:
Tisztelt jelenlevők, kedves fiatalok! Szükség van a szabadkai tiltakozó
gyűlésre.
Mert leginkább a délvidéki magyar fiatalok válnak a nemzeti alapú súlyos
incidensek, sokszor megalázott áldozataivá. S mert ezzel a tiltakozással
kifejezhetjük a vajdasági magyarság óriási többségének a véleményét,
hogy népcsoportunk helyzete továbbra is nyílt és megoldatlan.
Van egységes vajdasági magyar érdek. Mi, a vajdasági magyarok szeretnénk
békésen egymás mellett élni a most már nagy többségben itt élő szerbekkel.
De nem úgy, ahogy ezt ők Trianon óta megszokták. Nekik is rá kell jönniük,
hogy a vajdasági magyarok nem képezik saját tulajdonukat. S hogy azok
részei a Kárpát-medencében élő magyar nemzetnek. Meg lassan arra is,
hogy a vajdasági magyarok az EU-tag Magyarország kisebbségei, akikre
most már talán állandó jelleggel odafigyel az Európai Unió is.
A vajdasági magyarok nem akarják azt a feszültséget, amelyet főleg
a félrenevelt fiatal szerbek keltenek sokszor megalázó, durva, testi
sértéseket okozó kötekedő viselkedésükkel. Nem akarjuk, hogy a szerb
hatalom saját érdekeitől vezérelve elnéző legyen pont az effajta viselkedéssel
szemben. S ami a legfontosabb: ezt a véleményünket nem akarjuk tovább
megfélemlítve magunkba zárni.
Köszöntjük a fiatal szervezőknek, hogy új kezdeményezésükkel hatékony
anyagi támogatás nélkül, saját erejükből nyilvánosságot biztosítanak
ebbéli véleményünk kifejtésének. A Vajdasági Magyar Demokrata Párt
fiataljai tevőlegesen is hozzájárultak a mai megmozdulás megszervezéséhez.
Nekik is köszönjük a lehetőséget.
Célunk az, hogy politikai jóindulatunk bizonyítékaként rámutassunk
a tennivalókra, amelyeket ha a szerb hatalom megszívlel oldódhat a
két nemzet közötti mindkét fél számára káros feszültség.
Véleményünk szerint ideje, hogy a szerb hatalom félretegye a kisebbségek
szerepéről és helyéről alkotott sok évtizedes kliséket, megvizsgálja,
mi az, ami hozzájárulhat közös boldogulásunkhoz ezen a vidéken.
Először is figyelembe kell vennie, hogy magyarok vagyunk, s az uniós
nemzet részeként azok is akarunk maradni. Másodszor, hogy önazonosságunk
megőrzésére és a meglevő egyre kínosabb nemzeti alapú feszültség kezelésére
a jelenlegi intézményi struktúra nem alkalmas. Tényleges, magyar (perszonális)
autonómiára van szükség. Emellett csakúgy mint a szerbeknek, mondjuk
Horvátországban és Kosovón, szükségünk van részarányos parlamenti képviseletre
is. Előre szavatolt képviselői helyeket kérünk a szerb parlamentben,
hogy azokra, többpárti alapon, maguk a magyarok választhassák meg képviselőiket.
Akik csakúgy mint a szerb képviselők Horvátországban, valóban a vajdasági
magyarság érdekeit képviselik, s ami a legfontosabb, egyedül a magyar
választóiknak tartoznak politikai felelősséggel.
Tudjuk, egyelőre nincs meg a politikai akarat a szerb vezetésben sem
arra, hogy a nemzeti alapú súlyos incidensek esetében a zéró tolerancia
elvét alkalmazva határozottan járjon el, sem arra, hogy ténylegesen
párbeszédet kezdjen a magyar autonómiáról és a részarányos parlamenti
képviseletről.
Ez az oka annak, hogy a tiltakozó nagygyűlésről kéréssel fordulunk
Budapesthez, az EU-tag Magyarországhoz. Azt kérjük, ne elégedjen meg
azzal, hogy Európa csak figyelemmel kísérje a vajdasági magyarság helyzetének
alakulását, hanem mind Szerbiában, mind az EU-ban szorgalmazza a demokratikus
kisebbségbarát intézmények, a magyar (perszonális) autonómia és a részarányos
parlamenti képviselet mielőbbi bevezetését.
Tisztelt egybegyűltek!*
Az ország amelyben élünk, függetlenül a hatalmi változásoktól, íme
15 éve mellőzi a vajdasági magyarság nyílt és megoldatlan kérdéseit.
Mi már mindenkinek mindent elmondtunk (többször is), és süket fülekre
találtunk. Gondjaink elfogadtatásában kipróbáltuk a politika minden
eszközét, kivéve a tüntetést, és most eljött ez a pillanat is.
Felháborító módon, kézlegyintéssel, balkáni szokáshoz híven, derűvel és mosollyal
intézték el panaszainkat, mondván, hogy nem igaz, túlzásba visszük, majd kivizsgálják,
itt így is túl sok már a jogunk, és finoman sejtették, ha nem tetszik, akkor
mehetünk. A durva üzeneteket, az utcán, a munkahelyen kaptuk meg.
A vajdasági magyarság ellen, már 15 éve, ez az állam (vagy más valaki a nevében
és hallgatólagos beleegyezésével) különleges hadviselést folytat, nyílt pszichoterrort,
melynek alapvető jellemzői a hosszú távú, alacsony intenzitású, és nagy területet
befogó konfliktusok szítása.
Megoldás csak egy lehet autonómia. Olyan autonómia amilyent a VMDK kíván,
hol a perszonális autonómia mellet, (mert most nem szabad alálicitálni követeléseinkben)
ennek egyik alappillére az etnikai alapú területi elkülönülés, minden következményével:
részarányos foglalkoztatás az állami szervekben (így a rendőrségben is), az
anyanyelv teljes jogú használata, törvények és határozatok önálló meghozatala
úgy
ahogyan ez a VMDK autonómiakoncepciójában le van írva. Lehetséges-e ez? Határozott
válaszunk: igen, mert éppen ezt a megoldást találták jónak a koszovói szerbek
identitásának megőrzésében. Ha ebben az országban nem lesznek kettős mércék,
akkor mi is jogosultak vagyunk mindenre ami másokat is megillet.
Ha megengedik pár szót szólnék azokhoz is, akiknek ezt szántuk, anyanyelvükön,
hogy megértsék mit is mondunk.
Gosp. Rasime Ljajiću, zakon na koji se tako rado pozivate, i kaete
da je među najboljima u Evropi je bez kaznenih odredbi, bezvredna hrpa
paragrafa. U Srbobranu, iako postoji pravosnana odluka suda, predsednik
opine ne dozvoljava da se postavi tabla i sa natpisom Szenttamás,
jer navodno nema para, ali mu zato ne smeta da dođe u selo Péterréve,
po pare iz svoje apoteke. U Novom Bečeju, predsednik optine minira
postavljanje tabli, ali mu zato ne smeta, da za ručkom, sa suprugom
svaki dan govori mađarski. A vi ste bespomoćni protiv samovolje prosvećenih
srpskih naconalista i idete na turneju samo tamo gde Vam niko nita
ne sme reći.
Gosp. Dragane Jočiću, ko, i zbog čega protiv manjina vodi psiholoki rat niskog
intenziteta, po irokom prostoru i na duge staze? Kome odgovara ovaj psihoteror
koji milicija neće ili ne moe da rei. Kad ćemo saznati neto o ubistvu u
Horgou? Da li ste stvarno nesposobni, ili je u pitanju neto drugo?
Gospodine Zorane Stojkoviću, kako to da se u slučajevima kada su otećeni pripadnici
manjina, suđenja ne zakazuju mesecima. Znate li da su vinovnici temerinskog
slučaja, koji je za svaku osudu, ekspresno pronađeni i osuđeni, i da su onako,
za primer, dobili drakonske kazne od ukupno 63 godine robije, vie nego ratni
zločinci koje Vi vodite u Hag. Znate li da jednog od osuđenika svakodnevno
maltretiraju, utiraju, amaraju, da mu odvaljuju bubrege, da je gotovo oslepeo
od batina? Zar ba mora tako?
Gospodine predsedniče vlade, čemu igra dvostrukih standarda o Zakonu o izboru
narodnih poslanika? Cenzus za ulazak u parlament je, istini za volju snien,
ali je i za predlog manjinske liste potrebno sakupiti 10.000 potpisa. 7.500.000
prema 10.000 nije isto to i 300.000 prema 10.000.
Gospodo, Srbija je , na alost, zemlja dvostrukih standarda, lai, etničke
i verske netrpeljivosti, korupcije, diktature beznačajnih stranaka koje ucenjuju
sve, a najvie ele da se nagrabe para. Suočite se sa istinom, a mi ćemo biti
partneri u razreavanju nagomilanih problema.
__________
* Dr. Páll Sándor, a VMDK elnökének felszólalása a szabadkai tüntetésen
(pallbps@sezampro.yu)
Október 13.
Levél a szabadkai civil tüntetés résztvevőihez
Tisztelt vajdasági magyar fiatalok !
Az utóbbi másfél évben , tudom, egyre nehezebbre fordult az amúgy
is nehéz és kisebbségi sorban élo vajdasági nemzettársaink helyzete.
Nemzettársainkat mondok, mivel ugyanazt a történelmi múltat és ugyanazt
a közös kultúrát, ugyanazt az államisági értéket képviseljük, mint
amelyet eddig már Magyarország és a felvidéki magyarok be tudtak vinni
az Európai Unióba. Magam, mivel néhány kilométerre a magyar-szerb határtól
születtem, még inkább tudom ezt, hiszen ugyanazokat a dél-alföldi szokásokat
őrizzük, ugyanazt az ö-betűs tájszólást beszéljük. Ezért is érzem
át, ezért is mondom ki azt, hogyha a Vajdaságban őshonos magyarokat
bántják és sértegetik, akkor az olyan, mintha minket érne támadás.
A test és a lélek egyszerre sajog, még ha nekünk, magyarországi magyaroknak
ideát, tőletek néhány kilométerrel északabbra, sokkal könnyebb is az
élet, mert nemzeti létünkben, anyanyelvünk használatában és vallásunk
gyakorlásában nem akadályoznak minket.
A fizikai és lelki támadások, valamint az oktatási, kulturális, gazdasági
és foglalkoztatási diszkrimináció őrli az idegeket a közös ősök földjén,
a Vajdaságban. Ezt magam is minden idegszálammal próbáltam föltárni
az Európai Parlament délszláv delegációjának tagjaként, vagy Brüsszelben
nyilvános közmeghallgatások kezdeményezőjeként, illetve a Vajdasággal
foglalkozó rendkívüli ülések és határozatok elindítójaként.
Mérföldkő a mai nap, hiszen olyan rendezvényre gyűltek össze a vajdasági
fiatalok, amilyen rendezvény eddig még nem volt. Civil, független,
önálló kezdeményezésű rendezvényükkel azt fejezik ki, hogy a Vajdaság
soknemzetiségű voltát veszélyeztető eddigi politika nem folytatható.
Azt fejezik ki, hogy a passzív hatósági hozzáállással megtűrt, sőt
bátorított etnikai tisztogatás egy itt őshonos nép és más nemzetiségek
ellen nem lehet egy európai folyamat része.
Különösen értékes ez a megmozdulás azért, mert fiatalok kezdeményezése,
akiknek jövore van szükségük itt a Vajdaságban, és akik ezzel azt akarják
kifejezésre juttatni, hogy nem akarnak innen elmenni az anyaországba.
Itt akarnak élni a Vajdaságban, magyar nemzetiségű szerbiai állampolgárként,
helyi lakosként és adófizetőként.
Különös ez a rendezvény azért is, mert békésen, fegyelmezetten és méltósággal
juttatjátok kifejezésre azokat az igényeket, amelyek minden európai
polgárnak alapvető normái közé tartoznak: az anyanyelvetek egyéni és
közös művelését, az igazságszolgáltatás előtti egyenlőséget is beleértve.
És különös ez a rendezvény azért is, mert egy civil szervezet kezdeményezése,
tehát nem a pártpolitika eszköze. Nem felülről lefelé manipulálva szervezték,
hanem európai módon: alulról fölfelé építkezve, mintegy üzenve a politikának,
hogy ezé a módszeré a jövo itt, a Vajdaságban is, nemcsak néhány kilométerrel
odébb.
Magam hallom ezt a szép szót, és megértem az üzenetet, annak módját,
kulturáltságát. Mindahhoz, hogy ez a tisztaság megmaradjon, szükséges,
hogy miközben figyelünk rátok, odahallgatunk a szavatokra, egyúttal
elkerüljük azt az alaptalan vádaskodást, miszerint civil megmozdulásotokat
a politika, netán a választások előtt álló anyaországi politika hozta
volna létre. Azok, akik ilyesmivel vádaskodnak, saját gondolkodásukat
leplezik le. Ezt nekünk el kell kerülni.
Ezért döntöttem úgy, hogy nagyon megtisztelő felkéréseteket megköszönöm
ugyan, ám személyesen mégsem veszek részt a megmozduláson. Egy ezzel
kapcsolatos esetleges polémia ugyanis méltatlan lenne nemes, és közös
céljainkhoz.
Kérem ezért megértéseteket.
Személyesen nem vagyok jelen, de higgyétek el, lélekben ott vagyok
veletek, Szabadkán.
Brüsszel, 2005 október 13.
Becsey Zsolt, az Európai Néppárt tagja, a Fidesz europarlamenti képviselője
(m.sz.i.1@externet.hu)