LEGÚJABB DOKUMENTUMOK

November 24.
Visszakövetelik szeretteiket
Becsey Zsolt euroképviselő levele az Európai Parlament elnökéhez és frakcióvezetőihez a csúrogi mártírok és leszármazottaik ügyében

Becsey Zsolt, az Európai Parlament magyarországi képviselője a csúrogi áldozatok és leszármazottaik ügyében az alábbi levéllel fordult az Európai Parlament elnökéhez és frakcióvezetőihez:
Elnök Úr,
engedje meg, hogy fölhívjam figyelmét több, az észak-szerbiai Vajdaságban őshonos ember szenvedéseire és törekvésére, hogy történelmi elégtételt kapjon.
Három faluból túlnyomórészt magyarok, azaz a tartomány legnépesebb nemzeti kisebbségéhez, egyúttal pedig a magyar nemzethez – következésképpen egy európai néphez – tartozók kérik, hogy mentesítsék őket a II. világháború végek óta rájuk kényszerített „kollektív bűnösség” terhe alól.
Amint azt a csatolt dokumentumokban olvashatja, folyamodnak a szerb hatóságokhoz, hogy oldozzák föl őket – és főként meggyilkolt családtagjaikat – a titoista „fasiszta” és „nép ellensége” vád alól. E megalapozatlan vádak vezettek annak idején minden bírói ítélet nélkül ártatlan civilek etnikai tisztogatás arányait öltő lemészárláshoz, tömeges deportáláshoz, javaik elkobzásához és olyan hátrányos megkülönböztetéshez, amelynek súlyát több generáció viseli máig.
Az áldozatok leszármazottai azzal fordultak hozzám, mint a térségben született európai képviselőhöz, hogy különösen egy tényre hívjam föl a figyelmet arra, hogy meggyilkolt családtagjaiknak mindmáig nincs joguk méltó végső nyughelyre.
Csúrog község határában tömegsírjaikat most is szeméttelepek fedik el, és a szerb rendőrség még tavaly is – csakúgy, mint mindig korábban – megtagadta a róluk való megemlékezés engedélyezését, mondván, hogy „fasiszták” voltak.
Gyermekeik és unokáik visszakövetelik szeretteiket.
Gyermekeik és unokáik követelik a halott szeretteikről való megemlékezés jogát.
Nemrég, ezen az idei halottak napján e gyermekek és unokák megint megpróbálták elhelyezni koszorúikat és virágaikat közel valahol szüleik és nagyszüleik föltételezett sírjaihoz.
Úgy vélem, mindez el kell hogy gondolkodtassa újból Európa önnön értékeiről és a nemzetei közötti szolidaritásról, csakúgy, mint a múlt terheiről és arról, mi is az a „kollektív bűnösség”.
Meggyőződésem, hogy embereket gyilkolni bizonyított egyéni vétek nélkül, pusztán nemzeti-etnikai hovatartozásuk alapján, elfogadhatatlan a mai Európában, legyen szó akár auschwitzi, akár újvidéki, akár csúrogi öldöklésről. Ennélfogva az áldozatokról való megemlékezés jogában sem szabad diszkriminálni. (Magyar Szó, 2005. november 24., 5. o.)

November 5.
Levél a magyar külügyminiszterhez

Az Európai Parlament magyar néppárti delegációjának képviselői – Szájer József, Schmitt Pál, Becsey Zsolt és Olajos Péter – az alábbi levelet adták át Somogyi Ferenc külügyminiszternek.

Tisztelt Miniszter Úr!

Az Európai Unió és Szerbia-Montenegró közötti Stabilizációs és Társulási
Megállapodás tárgyalására vonatkozó, október 3-án elfogadott tanácsi mandátum kapcsán fordulunk Önhöz.
Az Európai Néppárt – Európai Demokraták magyar képviselőinek nevében szeretnénk ellenvéleményünket kifejezni, amiért a kormány úgy adta beleegyezését a tárgyalások megkezdésébe, hogy a magyar kisebbségre vonatkozóan az Unió nem támaszt feltételeket a szerb féllel szemben.
Az elmúlt évtized balkáni konfliktusai után, különös tekintettel az utóbbi hónapok vajdasági eseményeire, úgy gondoljuk, teljes joggal merül fel annak szükségessége, hogy az Unió Tanácsa nyomást gyakoroljon Szerbia-Montenegró kormányára a vegyes lakosságú tartományban elharapózó etnikai türelmetlenség felszámolása érdekében.

Bővebben

Október 24.
VHDSZ
Határozattal a kisebbségi jogtiprás ellen
A párt határozatjavaslata a horvát közösség diszkriminációjáról - Az európai intézményekhez fordulnak
A Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége hétfői (október 24-i – a szerk. megj.) ülésén határozatot fogadott el a horvát nép helyzetéről Vajdaságban.

A párt elnökségének véleménye, hogy a horvát nemzeti közösség helyzete Vajdaság területén igen összetett, a horvátok egyenlőtlen helyzetben vannak a többségi és egyes kisebbségi népekkel szemben, a Szerb Köztársaság pedig nem biztosítja a nemzetközi szabványok szerinti védelmet a kisebbségek részére.
A VHDSZ a legnagyobb problémákat hat pontban foglalta össze. Értékelésük szerint az állami hivatalokban diszkrimináció tapasztalható, nem juthatnak állami munkahelyhez, illetve vezető tisztséghez csak azért, mert horvátok, egyáltalán nem tartják tiszteletben az arányos képviselet és a pozitív diszkrimináció elvét. Nem tartják tiszteletben a horvát nyelv hivatalos használatát szabályozó rendeletet, az állami hivatalokban, de közigazgatási és bírósági eljárást sem folytatnak ezen a nyelven.
Az általános iskolába való iratkozáskor az iskolai hivatalnokok lebeszélik a szülőket arról, hogy horvát tagozatra írassák gyermekeiket, de ugyanakkor a katolikus hívőket is diszkriminálják a pravoszlávokkal szemben. Ezenkívül az iskolák a katolikus gyerekeket rákényszerítik, hogy a pravoszláv vallási ünnepek megünneplésében is részt vegyenek.
A katolikus temetőkben több alkalommal is vandalizmus történt Szabadkán, Újvidéken, Zomborban és más településeken is, a tavankúti Matija Gubec emlékművet két alkalommal is ledöntötték, az elkövetőket pedig nem kerítették kézre.
A tartomány északi részén élő horvát közösség számára külön problémát jelent a horvátok megosztását célzó állami kampány. Egy regionális horvát közösségből – a bunyevácokból – akik a horvát nyelv egy dialektusát beszélik, megkísérelnek önálló etnikai közösséget alkotni és azt szembeállítani a horvátokkal.
A VHDSZ külön sérelmezi bizonyos hazai és nemzetközi rendelkezések hiányát. Így mind a mai napig nem ratifikálták hazánkban a Regionális és kisebbségi nyelveket szabályozó európai alapokmányt, amely még 1992-ben született meg, az állami hatalom nem hajlandó a választási törvényt módosítani, ami a kisebbségek számára arányos képviseletet biztosítana. A horvátok kisebb jogokkal rendelkeznek, mint azok a kisebbségek, amelyek korábban is elismertek voltak.
A Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetsége a fenti problémákról értesíteni fogja a hazai és nemzetközi szervezeteket, elsősorban az Európa Tanácsot és az Európai Parlamentet. (bajk, Magyar Szó, 2005. október 26., 7. o. és Deklaracija o položaju Hrvata u Vojvodini, Danas, 2005. október 26., 14. o.)

Október 20.
Emléktáblát a megtorlások áldozatainak

Teleki Júlia, volt tartományi képvisel a közelgő évforduló alkalmából nyílt levéllel fordult a zsablyai polgármesterhez, amelyben az 1944-es megtorlások áldozatainak hozzátartozói nevében azt kéri, hogy legalább egy emléktáblát helyezhessenek el, ahol méltóképpen emlékeznének meg halottaikról. A levelet az alábbiakban egészében közöljük.
Tisztelt polgármester úr!
Ebben az évben van 61 éve, hogy az 1942-es véres razzia után 1944-ben jött a magyarok elleni megtorlás.
A csúrogi magyar ártatlan áldozatoknak mind a mai napig nincs emléktáblájuk. Ha a hozzátartozók felemelik azt, akkor valakik mindig lerombolják.
Kérem tisztelt polgármester úr, hogy nagyra becsült személyével hasson oda, hogy az ártatlan magyar áldozatok emlékére is legyen egy tábla, amellyel méltósággal emlékezhetnénk meg halottainkról. Azok az emberek között, ha volt is bűnös, az csak elvétve volt, hisz a bűnösök 1944 őszén már régen messze jártak.
Kérem polgármester úr, mivel mindenünket ott kellett hagyni Csúrogon, akkor engedjék meg legalább azt, hogy a sintérgödröt, ahol a magyarok el vannak temetve, azt a kis darab földet megvegyük, és ott felállítanánk egy keresztet, hisz minden embernek joga van, hogy megemlékezzen a halottairól. Ez alapvető emberi joga mindenkinek, így nekünk is. Ugyanúgy kérem, amennyiben lehetséges, Csúrogon, a volt katolikus temetőt rendbe hozni, hogy ne legyen szeméttelep rajta, ebben szívesen segítenénk. Hisz azok a halottak senkit nem bántottak.
Tisztelt polgármester úr, 60 év elmúlt, a gyűlöletet el kellene felejteni és itt Vajdaság szívében békében élni. Ez a mi óhajunk. Remélem Ön is így gondolja.
Köszönöm, hogy elolvassa a levelem.
A kedvező válaszra várva tisztelettel
Teleki Júlia,
volt tartományi képviselő, a csúrogi áldozatok hozzátartozói nevében

Október 19.
Békés tiltakozás volt
Incidens nélkül zajlott le az október 15-i megmozdulás Szabadkán – A Civil Mozgalom közleménye

Békésen és incidensek nélkül zajlott le az október 15-ei tiltakozó megmozdulásunk Szabadkán, amelyet azért szerveztünk, mert a rendőrség és az igazságszolgáltatás nem végzi hatékonyan munkáját. Azt viszont elmondhatjuk, hogy ez alkalommal a rendőrség korrekt volt, és állandó jelenlétével szavatolta a környék biztonságát.
A tiltakozáson mintegy négyszáz békés szándékú, fegyelmezetten viselkedő, többségében délvidéki magyar polgár volt jelen. A felszólalók maximálisan a probléma lényegét érintették beszédeikben, és határozottan állást foglaltak a magyarság sérelmére elkövetett atrocitások ellen. Előzetes becsléseink szerint sem számítottunk tömeges részvételre, azt viszont szomorúan vettük tudomásul, hogy a szabadkai magyar polgárok nagyon kis számban voltak jelen a megmozduláson. Ez is megerősíti azt a véleményünket, hogy a magyarság meg van félemlítve, de ugyanakkor azt is mutatja, hogy az emberek közömbösek, nem éreznek felelősséget egymás iránt. Biztató viszont az, hogy egyre többen vannak azok, akik akarnak és mernek is tenni az áldatlan helyzet megváltoztatásáért.
A tiltakozás alapkoncepciója is tulajdonképpen egyfajta reflexió volt erre az áldatlan állapotra. A cél az volt, hogy minden olyan szerveződés, amely valamilyen tevékenységet folytat a Délvidéken, csatlakozhasson a megmozduláshoz. Éppen ezért, szinte az összes civil szervezetet megkerestük, ugyanakkor a délvidéki magyar pártokat is felkértük a részvételre.
Annak ellenére, hogy a pártokat is megcéloztuk, mi nem gondoljuk azt, hogy ez bármilyen módon is megkérdőjelezné a kezdeményezés „civil indíttatását”, sőt, éppen ilyen kérdésekben mutatkozhat meg a civil szféra ereje/szerepe, történetesen, hogy közös kiállásra szólítja fel a közélet szereplőit. Az már egy másodlagos kérdés, hogy ezek a pártok mekkora támogatottsággal rendelkeznek (erre a kérdésre a választásokon kell majd választ adni), de igazából, számunkra az sem volt mérvadó, hogy a csatlakozó civil szervezetek vajon ténylegesen megfelelnek-e a „civil szférás követelményeknek”. Ebben a helyzetben számunkra nem ez volt a kérdés, ez a holnap problémája.
Egyébként meggyőződésünk, hogy a civil szférának nem menekülnie kell a politikától, hanem éppen hogy bele kell szólnia a közélet kérdéseibe, ha kell, akár közös állásfoglalásra kell kényszerítenie a közélet szereplőit, mert vannak kérdések, amelyeket csak így tudunk hatékonyan képviselni. Ez a szándék vezérelt bennünket, amikor meghirdettük a megmozdulás koncepcióját.
Az elmúlt két napban azonban nagyon heves, s egymásnak ellentmondó reakciót váltott ki az általunk szervezett megmozdulás. Már e szempontból is sikeresnek mondhatjuk, hiszen az elsődleges célcsoportot (a rendőrséget és az igazságszolgáltatást) befolyásolni képes szerbiai állami tisztségviselők reagáltak a szabadkai eseményre. Érdekes viszont, hogy az Európai Unióba való eltökélt szándékuk mellett a jogbiztonságért való fellépés számukra a szélsőséges kategóriába tartozik. Ez azért is meglepo, mert ez az érték a mai Európa egyik legfontosabb alapértéke.
Másrészt azért is sikeresnek tartjuk e megmozdulást, mert a másodlagos célcsoport (a délvidéki magyarság) körében is megfigyelhető a rendezvény hatása. Véleményünk szerint sikerült a délvidéki magyar társadalom szintjén e korábban tabutémaként kezelt, s mélyen elhallgatott problémát felszínre hozni (mert véleményünk szerint korábban ez csak a média szintjén történt meg), s egyben a korábban uralkodó általános félelmet is kicsit felkavarni.
Szeretnénk, ha a délvidéki magyarságon belül gyökeret verne, s megizmosodna az európai értelemben vett emberi és kisebbségi jogok valós ismerete, s az azokért való tényleges küzdelem. Szeretnénk, ha a magyar közösségben felszakadna az elmúlt évtizedek diktatúrái alatt kialakult önvédelmi reflex, az alávetett státus passzív elfogadása. Szeretnénk, ha ráébrednének, hogy a nyugati értelemben vett emberi és kisebbségi jogok gyakorlati megvalósulásában nincsenek alávetett és uralkodó nemzetek, hanem csak egymás mellett élő, egyenlő jogokkal rendelkező egyének és közösségek. S szeretnénk, ha arra is ráébrednének, ha mindezt csak együtt tudjuk délvidéki magyarságunknak, s egyben saját magunknak is kivívni.
Civil Mozgalom
(Magyar Szó, 2005. október 19., 5. o.)

Október 19.

SZÜLŐFÖLD ALAP TANÁCS
ELNÖK

Ikt. sz.: TT-6/2005.

Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete
Nagy Margit elnök asszony részére

Tisztelt Elnök Asszony!

Köszönöm levelét, amelyben tájékoztat az aláíró szervezetek Szülőföld Alappal kapcsolatos véleményéről és kételyeiről.

A levélben megfogalmazott, a délvidéki belső egyeztetésre vonatkozó felvetésükkel teljes mértékben egyetértek, és az a Szülőföld Alap törvény szellemével is egybevág. A 2006. évi pályázati prioritások meghatározása kapcsán, külön levélben hívtam fel a Szülőföld Alap Tanács határon túli tagjainak a figyelmét a belső, szervezetközi egyeztetések fontosságára. A Tanács délvidéki tagjának kinevezése a Miniszterelnök úr döntése, amit a vajdasági magyar politikai szervezetekkel való egyeztetés előzött meg. Az, hogy melyik szervezet képviselteti magát a Tanácsban, semmilyen módon nem befolyásolja a kiírandó pályázatok körét, mert az, teljes egészében a szakmai kollégiumok hatáskörébe tartozik. Tudomásom szerint a szakmai kollégiumok munkájába egyéb délvidéki szervezet is delegált képviselőt, tehát lesz közvetlen beleszólása a konkrét pályázati kiírásokra.

A Tanács pályázati rendszerrel kapcsolatos feladata annyi volt, hogy meghatározta a pályázati stratégia főbb elemeit és meghatározta a régiónkénti prioritásokat. Örömmel tudatom Önnel, hogy a Tanács döntése értelmében, 2005. évben, a délvidéki magyarság számarányához képest nagyobb arányban, 13 % helyett 22 %-ban részesül a Szülőföld Alap támogatásaiból. Ugyanakkor arról is tájékoztatni szeretném, hogy a „szabadkai székhelyű, regionális jellegű magyar nyelvű rádió és televízió” nem szerepel a 2005. évi szerbia és montenegrói támogatási prioritások között és semmiféle pénzösszeg nem lett erre a célra „ígérve”. Az Önök régiójára vonatkozó 2005. évi prioritás a „vajdasági magyar média támogatása”, amibe belefér az Önök által javasolt sajtótermékek támogatása is. A támogatási prioritás meghatározása csak annyiban kötelezi a kiíró szakmai kollégiumot, hogy a megjelölt célt támogató pályázat feltétlenül kerüljön kiírásra, azonban ettől még egyéb célokat támogató pályázatok kiírására is van lehetőség.

Végezetül engedje meg, hogy a Szülőföld Alappal kapcsolatos információk tekintetében figyelmébe ajánljam a www.szulofold.hu című weblapot, ahol minden aktuális és régebbi információ megtalálható.

Budapest, 2005. október 19.
Üdvözlettel:
dr. Kiss Elemér s.k.

Szeptember 29.

Az Európai Parlament állásfoglalása a nemzetiségi sokféleség védelméről a Vajdaságban

Strasbourg, 2005. szeptember 29.

Az Európai Parlament, – tekintettel 2004. szeptember 16-i, a vajdasági kisebbségek zaklatásáról szóló állásfoglalására, – tekintettel 2005. március 2-i keltezésű, a vajdasági és belgrádi ad hoc küldöttségének tényfeltáró jelentésére, – tekintettel a Bizottság Szerbia és Montenegrónak az Európai Unióval történő stabilizációs és társulási megállapodás tárgyalására való felkészültségéről szóló közleményére, A. mivel az EU és tagállamai mindig is támogatták a demokratizálódást és az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartását a Szerbiai Köztársaságban és Szerbia és Montenegró Államközösségében; B. mivel továbbra is érkeznek jelentések a politikai erők és a civil társadalom részéről a Vajdaságból az emberi és kisebbségi jogok megsértéséről, valamint a civil társadalom jogainak megsértéséről, köztük a nem-szerb etnikai kisebbségiek zaklatásáról és fizikai bántalmazásáról, valamint magyar nemzetiségi politikai vezetőket ért fenyegetésekről; C. mivel évek óta a szerb központi és helyi szerveknek nem sikerült javítaniuk az emberi és kisebbségi jogok tiszteletben tartásának helyzetén és bíróság elé állítani az erőszakos cselekmények és zaklatások elkövetőit; D. mivel mind a 2004. szeptember 16-i állásfoglalás, mind pedig a tényfeltáró küldetés pozitív hatással volt a vajdasági helyzetre; E. mivel nem történt valódi előrelépés a vajdasági nemzeti és etnikai kisebbségek hosszú távú léte hanyatlásának visszafordítására, oktatásban való részvételük megkönnyítése, a közigazgatásban, a bírói és a rendőri szakmában történő képviseletük, illetve a tisztességes igazságszolgáltatáshoz és a jogállamiságon alapuló intézményekhez való egyenlő hozzáférésük megkönnyítése ügyében; F. mivel, Koštunica úr 2004 szeptemberében tett kijelentéseivel ellentétben a szerb kormánynak nem sikerült felállítani azt a két bizottságot, amelyek az etnikai alapon elkövetett cselekményekkel, illetve az etnikai kapcsolatokkal általában foglalkoznának; G. mivel Szerbia és Montenegrót nemzetközi és európai emberi jogi egyezmények kötik, amelyek teljes körű végrehajtásáról gondoskodnia kell az EU-integráció további haladásának feltételeként; 1. mély aggodalmát fejezi ki az emberi jogok ismétlődő megsértései, valamint a jog és a rend Vajdaságban tapasztalható hiánya miatt; 2. felszólítja Szerbia és Montenegró hatóságait, hogy a jelenleg hatályos jogszabályok alapján tekintsék ezeket az erőszakos cselekményeket bűncselekményeknek, és hangsúlyozza az azonnali és hatékony fellépés jelentőségét, a hasonló jellegű cselekmények orvoslása, illetve jövőbeli megelőzése érdekében; 3. folytatni kívánja a vajdasági helyzet megfigyelését, különös tekintettel a stabilizációs és társulási megállapodás tartalmára és elveire, és ezen eljárás alatt rendszeres konzultációt kér a Bizottsággal és a Tanáccsal; 4. támogatja a délkelet-európai országokkal fenntartott kapcsolatokért felelős parlamentközi küldöttségnek a vajdasági kisebbségi és politikai helyzetről tartandó közmeghallgatásra vonatkozó kezdeményezését; 5. megerősíti, hogy költségvetési jogkörét mind segítségnyújtásra, mind pedig Szerbia-Montenegróra történő nyomásgyakorlásra hajlandó felhasználni, az alapvető emberi jogok és szabadságok, köztük a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának elősegítése érdekében; 6. sürgeti a Bizottságot, a Tanácsot és Főképviselőt, hogy közelről kísérjék figyelemmel a vajdasági fejlődést, és fordítsanak nagyobb figyelmet arra a veszélyre, amit a vajdasági kisebbségek zaklatása jelent, és ezért kéri, hogy küldjenek EU megfigyelőket (EUMM) a térségbe; 7. emlékezteti Szerbia és Montenegró Államszövetsége és Szerbia kormányait, hogy a szabadság és demokrácia elve, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása, valamint a stabilizációs és társulási folyamat alapelemei előfeltételét képezik annak, hogy Európai Parlament beleegyezését adja a stabilizációs és társulási megállapodás aláírásához, és az Európai Unióval való jövőbeli partneri kapcsolatokhoz általánosságban; 8. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, Solana főképviselőnek, a Bizottságnak, Szerbia, illetve Szerbia és Montenegró Államszövetsége kormányainak, valamint a vajdasági hatóságoknak. Forrás: Európai Parlament(http://www.hhrf.org/hhrf/index.php?oldal=124)

 

Október 4.

Rasim Ljajić úrnak,
Szerbia és Montenegró
emberi jogi és kisebbségügyi miniszterének

Belgrád

Tisztelt Ljajić Úr!

Szerbia és Montenegró Államközössége Alkotmányos Alapokmányának 45. szakasza alapján fordulunk Önhöz mint az emberi és a kisebbségi jogok megvalósulásáért felelős miniszterhez, A Nemzeti Kisebbségek Jogainak és Szabadságjogainak Védelméről szóló Törvény (a továbbiakban: Törvény) 19. szakaszának megvalósulását illető kérdésekkel kapcsolatban, amelyek a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (VMNT) működésére és tevékenységére vonatkoznak.
Az alábbi okokból fordulunk Önhöz:
Ön előtt ismeretes, hogy a VMNT nem a „számarányosság és a demokratikusság” elvével összhangban alakult meg, ahogyan azt a Törvény 19. szakaszának 12. bekezdése előirányozza. A Vajdasági Magyar Szövetségen kívül nincsenek benne a vajdasági magyarok többi pártjának, sem a civil szervezeteknek a képviselői. A Tanács 35 tagja között mindössze 5-6 „pártonkívüli” van, akik „a VMSZ bizalmát élvezik”, a többiek pedig vagy a VMSZ tagjai, vagy a Vajdasági Magyar Polgári Mozgalomé (VMPM), a VMSZ szatellita pártjáé, amely nemrégiben formálisan is egyesült a VMSZ-szel, a tevékenysége pedig a szigorú pártfegyelem alkalmazásán alapszik.
A VMNT, kezdve a megalakulásától, egész sor rossz lépést követett el, másrészt viszont semmit sem tett a vajdasági magyarok életére nézve lényeges kérdésekkel kapcsolatban. A Tanács ilyen magatartása a magyar nemzeti közösség rendkívül széleskörű elégedetlenségéhez vezet.
Józsa László a VMNT elnökeként nem hallatta a hangját a nemzeti jellegű kilengésekkel kapcsolatban, amikor pedig politikai nyomást gyakoroltak rá, azt mondta, hogy a nemzeti tanács és ő ebben nem illetékesek. A magyarországi tankönyvek behozatalának kérdése mindmáig nincs rendezve. A hatalom mindhárom szférájának (igazgatás, igazságszolgáltatás, közszolgálatok) intézményeiben a foglalkoztatottak nemzetiségi összetétele mind rosszabb. Nem oldódott meg a magyarittabéi és a tordai általános iskolák kérdése. A törökbecsei községi hatalom, a törvényes rendelkezéseket megsértve, állandóan újabb okokat kigondolva, nem akarja felállítani a község nevét két nyelven feltüntető táblákat. Szabadkán továbbra sem adnak ki kétnyelvű, a magyar nyelv helyesírási szabályainak megfelelő anyakönyvi kivonatokat. A VMNT és elnöke évek óta semmit sem tettek a vajdasági magyar nemzeti kisebbség munkaképes része általános műveltségének javítása érdekében. Most pedig, mindennek a betetőzéseként, egész sor ígéret után, hogy ez nem fog bekövetkezni, a VMNT és elnöke az egyetlen magyar nyelvű napilapot egyszerűen kiszolgáltatták a Vajdasági Magyar Szövetségnek és személyesen Kasza Józsefnek.
Az, hogy a VMNT-t csupán egy párt – a Vajdasági Magyar Szövetség – tagjaiból állították össze, e párt politikai monopóliumához vezetett a vajdasági magyarok egész közössége számára fontos kérdéseket illető döntéshozatalban. Ez különösen az Újvidéken megjelenő Magyar Szó napilap, a Szabadkán megjelenő Hét Nap hetilap és a Képes Ifjúság ifjúsági lap alapítói jogainak az átvétele alkalmával mutatkozott meg. E lapok alapítója a Vajdasági Képviselőház volt, ám – a VMSZ, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga és a Demokrata Párt vezetőinek egy elvtelen megállapodását követően – a Vajdasági Képviselőház (2004. június 29-én) az alapítói jogokat átruházta a nem legális és nem legitim VMNT-re.

A Tanács munkájában olyan gyakorlatot vezettek be, hogy a Tanács napirendjére kerülő kérdéseket az ülés előtt megvitatja „a VMSZ frakciója”, és ezekre vonatkozó álláspontokat fogad el, amelyek – a szigorú pártfegyelem alkalmazásával – szavatolják a kétharmados többséget, és így a Tanács határozataivá válnak. Az, hogy a határozatokat ténylegesen még a Tanács ülése előtt (a VMSZ szavazógépezete által) meghozzák, a Tanács „demokratikus” jellegéről árulkodik.
A legutóbbi példa erre a Tanács 2005. szeptember 23-ai ülése, amikor a Tanács, ellentétben a vajdasági magyarok érdekeivel, amelyek számos polgár reagálásában, de a négy újvidéki civil szervezet – e levél aláírói – által, és a vajdasági magyarok másik három, a Tanács munkájában nem részt vevő pártjának (VMDK – Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége, VMDP – Vajdasági Magyar Demokrata Párt, VMPSZ – vajdasági Magyar Polgári Szövetség) tiltakozásában is kifejezésre jutottak, határozatot hozott a Magyar Szó Kft. „további átszervezéséről”, és a napilap szerkesztőségének ugyanolyan elnevezéssel való átköltöztetéséről Újvidékről Szabadkára. Emiatt a VMNT egyes tagjai már benyújtották a lemondásukat, és további lemondások is várhatók.
Mivel a döntést sürgősen és minden demokratikus szabállyal ellentétesen hozták meg, megalapozottan gyanakszunk Józsa úr őszinteségében és jó szándékában, s nem zárjuk ki annak lehetőségét, hogy igen gyorsan bekövetkezik a Magyar Szó újvidéki hivatali épületének a privatizálása, átengedve talán a nagy vagyoni értéket szabadkai, budapesti vagy belgrádi üzletemberek valamilyen konzorciumának, méghozzá a piaci értéknél jelentősen kisebb áron.
Sajnos, nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a miniszter vagy a minisztérium úgy ítéli meg, hogy a szerbiai hatalom közvetlenül érdekelt a VMNT-nek éppen az ilyen munkájában. Az ilyen lehetőségre utal bennünket Józsa László magatartása is, amelyet a Magyar Szó feldarabolására és szétköltöztetésére vonatkozó döntés meghozatalakor tanúsított. Nem demokratikus, diktátori lépései, a demokratikus eljárás szabályainak alkalmazására vonatkozó legelemibb követelések mellőzése (a döntéshozatal előtt nem engedélyezte, hogy nyilvánosan ismertessék az álláspontjaikat azok, akik ellenezték a Magyar Szó feldarabolására vonatkozó döntést), továbbá a miniszternek vagy a minisztérium képviselőjének azon érdektelensége is, hogy jelen legyen a Magyar Szóra, az egyetlen szerbiai magyar nyelvű napilapra vonatkozó döntéshozatalnál, arra jogosít fel bennünket, hogy úgy véljük, maga az állam is megrövidíti a vajdasági magyarokat az objektív tájékoztatáshoz való jogukban.
Amennyiben a hatalom úgy véli, hogy Józsa Lászlónak és a VMNT legtöbb tagjának a magatartása, olyan feltételek között, amikor a szerbiai hatalom közvetlen politikai és igazgatási ellenőrzést végez felettük, rendben van, és hogy ebből a szerbeknek mint többségi nemzetnek haszna lesz, akkor igencsak téved.
A Törvény 19. szakaszának 5. bekezdése, azon kívül, hogy előirányozza, „a Tanács pénzelése a költségvetésből és adományokból történik”, nem rendelkezik sem a pénzelés módjáról, sem az eszközök költésének a módjáról.
A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács 2004-ben, a Tanács zárszámadása szerint, Szerbia Köztársaságtól 4,1 millió dinárt, Vajdaság Autonóm Tartománytól pedig 2,3 millió dinárt kapott a tevékenységére. A 2005. évre a VMNT számára a köztársasági költségvetésből 5,2 millió, a tartomány részéről pedig 2,6 millió dinárt hagytak jóvá. A Magyar Köztársaság részéről a programcélokra jóváhagyott eszközök elérik a 10,6 millió dinárt.
A nyilvánosság számára azonban nem ismeretes, mire költötték ezeket a pénzeszközöket, milyen mércék alapján osztották szét, mint ahogyan az sem, mennyit tesznek ki a Tanács bürokrata apparátusa (a tisztségviselők és a foglalkoztatottak) munkájának a költségei. Ezen kívül, a Tanácstól csak azok a szervezetek és programok kaphatnak eszközöket, amelyek a VMSZ befolyása alatt állnak. Különösen elfogadhatatlannak tekinthető, hogy Józsa úr, a VMNT elnöke, akit „a vajdasági magyarok pénztárosának” is neveznek, egyúttal a magyarországi Illyés Közalapítvány szerbiai főmegbízottja is, úgyhogy neki személyesen döntő befolyása van mind a szerbiai és vajdasági, mind a magyarországi pénzeszközök elosztására. Az érdekütközés miatt, és a pénzeszközök költésébe való betekintés megvalósítása érdekében ezt a kérdést sürgősen rendezni kellene. A Tanács elnöke ezen kívül alelnöke a Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának is, amelyben szintén az övé a döntő szó.
Tény, hogy a még a volt Jugoszláv SZK-ban meghozott Törvény szerbiai alkalmazásakor gondok jelentkeznek. Például, a nemzeti közösségeknek nincs lehetőségük bírósághoz fordulni, és nincs joguk ún. alkotmányos panasz benyújtására, amit pedig a Törvény 23. szakasza szavatol. Ugyanis az ennek a szakasznak a rendelkezése szerint a kisebbségekhez tartozó személyek alkotmányos jogainak és szabadságjogainak a sérelme miatt benyújtott panaszokban a Szövetségi bíróság az illetékes, amely viszont megszűnt létezni Szerbia és Montenegró Alkotmányos Alapokmánya meghozatalának és az Államközösség megalakulásának a napján.
A fent említettekből világosan következik, hogy a nemzeti tanácsoknak a politikai rendszerben betöltött helyéről és szerepéről Szerbia és Vajdaság új alkotmányának kell intézményesen rendelkeznie, mert a nemzeti tanácsok nem helyettesíthetik a nemzeti közösségek arányos részvételét a parlamentáris döntéshozatalban. Az alkotmány meghozatala azonban öt évet késik.
A nép széles körében meglevő elégedetlenség ellenére, és abban a helyzetben, amikor a törvény és más előírások nem határozzák meg az elnök és az egész tanács leváltásának a demokratikus jogi eljárását, a kiutat egyedül abban látjuk, hogy az emberi jogi és kisebbségügyi minisztérium felülvizsgálja a tanácsok működését.

Tisztelt Ljajić úr,
miniszterként Ön állapította meg az elektori szerep betöltéséhez szükséges feltételek meglétét e Tanács megalakulása alkalmával, ezért úgy véljük, Önnek kell megadnia a szakmai és politikai értékelést, és annak a kérdésnek az értelmezését is, hogy a Tanács a meglevő előírások szellemében működik-e vagy sem. Ezért azt javasoljuk Önnek, hogy a legrövidebb időn belül indítsa meg a felülvizsgálati eljárást a VMNT működésére vonatkozóan, amely kezdettől fogva nem legitim, most pedig közvetlenül a vajdasági magyarok kárára tevékenykedik.
A Törvény 19. szakaszának utolsó bekezdése úgy rendelkezik, hogy a nemzeti tanácsok a polgárok választják meg a választásokon. Azt a törvényt azonban, amely a nemzeti tanácsok státusát, helyzetét szabályozná, illetve megválasztásuk szabályairól rendelkezne, mindmáig nem hozták meg. Ezért azt szorgalmazzuk, hogy sürgősen javasolja ennek a törvénynek a meghozatalát.
Az új, demokratikus nemzeti tanács megválasztásakor biztosítani kell, hogy egyetlen pártnak se lehessen domináns szerepe, hanem a nemzeti közösség minden része egyenjogúan legyen képviselve. Külön biztosítani kell a civil szervezetek képviseletét a Tanácsban, amit eddig nem gyakoroltak, továbbá a pénzeszközök költésének átláthatóságát is.
Tekintettel az elnök, de az egész Tanács dölyfös magatartására, valamint annak a politikai légkörnek a fenntartására és tolerálására, amelyben a vajdasági magyarok az állandóan jelen levő nemzeti indíttatású kilengések miatt veszélyeztetve érzik magukat, az aláírók és az őket támogató pártok a nyilvánossághoz és a nemzetközi intézményekhez fordulnak, és ismertetik velük az előállt helyzetet.
Ezeket az álláspontokat támogatja a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége és a vajdasági Magyar Polgári Szövetség is, a Vajdasági Magyar Demokrata Pártnak a támogató levelét pedig mellékeljük.

Újvidéken, 2005. október 4-én

Árgus – Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet
Dr. Gaál György elnök
Vajdasági Magyar Tudományos Társaság
Dr. Ribár Béla elnök
Nagy Sándor Hagyományápoló és Műkedvelő Egyesület
Papp Ferenc elnök
Újvidéki Magyar Olvasókör
Matuska Mária elnök

Másolatot kap:
2. Boris Tadić, Szerbia köztársasági elnöke
3. Vojislav Koštunica, Szerbia kormányelnöke
4. Bojan Kostreš, Vajdaság Képviselőházának elnöke
5. Bojan Pajtić, a TVT elnöke
6. Doris Pack, az EP ad hoc bizottságának főnöke
7. Tom Lantos, az Egyesült Államok szenátora
8. Németh Zsolt, a Magyar Köztársaság parlamenti külpolitikai bizottságának elnöke
9. A sajtó

Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin
Közlemény 2005. október 4-én

A kiút a Kisebbségi Kódex meghozatala

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt támogatja az újvidéki C5 civil szervezetek politikai kezdeményezését, amelyet a Rasim Ljajić kisebbségügyi miniszter úrnak küldött levelük tartalmaz.
Annak idején a VMDP kifejezte, hogy határozottan ellenzi a kisebbségi törvény meghozatalát, mert ez az aktus megkerüli a Szerbiában, illetve az akkori Jugoszláviában élő kisebbségek valós személyi elvű politikai autonómiáját.
Az autonómiaköveteléseket megkerülő törvény meghozatala volt az oka annak, hogy a VMDP nem vett részt a Vajdasági Magyar Szövetség nemzeti tanácsának a megalakításában, amelyet legálisnak, de nem legitimnek tart.
Tekintettel e Józsa László úr által vezetett testület kezdettől fogva ellentmondásos tevékenységére, a VMDP kiemeli annak szükségességét, hogy Szerbia szintjén mielőbb meg kell hozni a Kisebbségi Kódexet, valamint meg kell alakítani a kisebbségi minisztériumot.
Ilyen értelemben a VMDP továbbra is időszerűnek tartja a Kisebbségi Kódex meghozatalára vonatkozó kezdeményezést, amelyet ez év elején terjesztett be Ljajić miniszternek.

Szeptember 29.
A VMDK egyetért a C5 kezdeményezésével

Dr. Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke levélben értesítette az öt civil szervezetet (az Árgus - Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezetet, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaságot, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műkedvelő Egyesületet, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületét és az Újvidéki Magyar Olvasókört), hogy egyetért kezdeményezésükkel, ami a Magyar Szóra és az MNT-re vonatkozik. A levélben ez áll:
„Egyetértünk azon megállapításukkal, miszerint a Magyar Szó régi/új vezetősége nem megfelelő erre a posztra, mert pártlappá züllesztette a Magyar Szót, és kíméletlenül cenzúrázta a VMDK, nagyritkán a lapjában megjelenő közleményeit, szervezetünk tevékenységével kapcsolatos információkat, cikkeket.
Támogatjuk követelésüket, hogy a minapi szégyenletes határozat után, Józsa László és Pásztor Bálint mondjon le. Úgy véljük, ezt megtehetné az MNT minden jóérzésű tagjai is, aki nem ért egyet a meghozott döntésekkel. Mivel mások ezt még mindig nem tették meg, Gerold László becsületes, példamutató magatartását külön üdvözölni kell.
Természetesnek tartjuk, hogy az előállt helyzetet ismertetni kívánják a hazai és nemzetközi politikai tényezőkkel.” (Magyar Szó, 2005. szeptember 30., 18. o.)

Szeptember 27.
A C5 az MNT ellen

A négy újvidéki civil egyesület, az Árgus – Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület és a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesülete, amelyhez csatlakozott az Újvidéki Magyar Olvasókör is (C5), a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) 2005. szeptember 23-i újvidéki ülésével kapcsolatban a következő álláspontokat fogadták el:
A Magyar Nemzeti Tanács semmibe vette a vajdasági magyarok tömeges tiltakozást a Magyar Szó szerkesztőségének Szabadkára való áthelyezése kapcsán. Az MNT a Magyar Szó Kft. igazgatójának olyan embert nevezett ki, aki az utóbbi három évben eredményt felmutatni nem tudott és munkájával, magatartásával fokozta és mélyítette a vállalat dolgozói között támadt rossz viszonyokat.
A Magyar Szóval kapcsolatos döntéseket még a Magyar Nemzeti Tanács ülése előtt, a Vajdasági Magyar Szövetség „frakcióján” meghozták. A civil szervezetek nem tartják elfogadhatónak és elítélik az MNT elnökének nem demokratikus magatartását, mivel a tanács tagjaival még csak ismertetni sem volt hajlandó a javaslattól eltérő álláspontokat. Felszólítják Józsa Lászlót és Pásztor Bálintot, az MNT illetve az intézőbizottság elnökét, hogy tisztségükről mondjanak le.
A C5 támogatja Dr. Gerold Lászlónak azt az elhatározását, hogy lemond MNT-beli tagságáról és felszólítja az MNT többi újvidéki tagját is, hogy mondjon le.
A civil szervezetek levelet intéznek Rasim Ljajić szövetségi kisebbségi miniszterhez, amelyet elküldenek Koštunica miniszeterelnöknek, Boris Tadić államelnöknek, Bojan Pajtić tartományi kormányfőnek, Doris Packnak, az EP ad hoc bizottsága vezetőjének, Tom Lantos amerikai szenátornak és másoknak. Ebben a levélben tájékoztatják a címzetteket, hogy a C5 kezdeményezi a Demokratikus Magyar Nemzeti Tanács megalakítását és folytatja az ezzel kapcsolatos aláírásgyűjtést.
Dr. Gaál György, elnök, s. k.
Dr. Ribár Béla, elnök, s. k.
Papp Ferenc, elnök, s. k.
Nagy Margit, elnök, s. k.
Matuska Mária, elnök, s. k.
(Magyar Szó, 2005. szeptember 28., 5. o.)

Szeptember 24.
Árnyék nemzeti tanácsot alapítanának Újvidéken
Elégedetlen a Magyar Nemzeti Tanács munkájával, ezért egy hatékonyabb érdekvédelmi szervezetet szeretne létrehozni az Újvidéki Civilszerveztek Fóruma

– Még nem döntöttük el, hogy bejegyzett testület lesz-e, civilszervezet lesz-e, hogy milyen módon fogunk működni, de tény és való, hogy nem az a legfontosabb, hogy milyen lesz a forma, hanem az, hogy mit fogunk tudni tenni a valóságban is azért, hogy a célkitűzéseink megvalósuljanak. Például a foglalkoztatás terén, a privatizáció, a magyarság részarányos politikai képviselete terén, a közigazgatási szervekben való részvétel terén, a magyar oktatás, a tájékoztatás, a közbiztonság terén. Ezek azok a pontok, amelyek kapcsán mi úgy gondoljuk, hogy többet kellene tenni, ugyanis a most működő nemzeti tanács munkájával elégedetlenek vagyunk – mondta a tervezett polgári együttműködés egyik kezdeményezője, Nagy Margit, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnöke a Kossuth Rádiónak nyilatkozva.
– Igazából ez a kezdeményezés a Magyar Nemzeti Tanács árnyékszervezeteként próbál tevékenykedni?
– Az, hogy lesz-e ebből árnyék nemzeti tanács vagy sem, azt még nem tudom. Hogyha a most működő nemzeti tanács nem fog változtatni a munkáján, nem fog odafigyelni a szórványban, illetve az Újvidéken élő magyarság érdekeire, hogyha a jövő évi tisztújítás folyamán szintén ugyanúgy fog felállni az összetétel, mint ahogy eddig működött, akkor nyilván szükség lesz árnyék nemzeti tanácsra.
– Mit kifogásolnak?
– Ami az összetételt illeti, az egyértelmű, hogy a VMSZ pártfunkcionáriusaiból, illetve VMSZ érdekeltségű, úgynevezett függetlenekből tevődik össze, nagyon kicsik azoknak a száma, akik nem a VMSZ holdudvarába tartoznak. A megválasztás módja már nem volt demokratikus, mert az elektorok által történő választás nem ugyanaz, mint hogyha a szavazóbázis a vajdasági magyar lett volna.
– Mire gondol itt, a titkos szavazásra a magyar választói névjegyzék alapján?
– Pontosan erre, és ezt a mai napig sem állították össze, és nem tudom, hogy miért.
– Józsa László azt nyilatkozta a minap a sajtónak, hogy ennek is megvannak a hátulütői. Mi történik akkor, hogyha kevés magyar ember iratkozik fel a választói névjegyzékbe?
– Akkor az történik, hogy az a kevés magyar ember választja meg a nemzeti tanácsot, szerintem azért ezt meg kellett volna próbálni. Legjobb volna a választói névjegyzéket összeállítani, meg lehetne szervezni a horvátországi, illetve a szlovéniai példa alapján is, éspedig úgy, hogy közzétenni a választói névjegyzéket, amit a szerb állam hozott létre a népszavazás alkalmából. Ezen ott vannak nyilván a magyar nevek is, a magyar nevekből mondjuk egy telefonkönyvnyi kiadványt összeállítani, és ezt a kiadványt különböző hivatalokban, illetve helyi közösségeknél, önkormányzatoknál elhelyezni és azt, aki nem kíván szerepelni ezen a jegyzéken, az töröltetheti a nevét. Így máris meglenne a választói névjegyzék, és ezzel elérnénk azt is, hogy számon lehetne kérni a nemzeti tanács munkáját, mert e pillanatban a nemzeti tanács senkinek nem tartozik felelősséggel.
– Kikre számítanak?
– Számítunk civilszervezetekre és magánszemélyekre természetesen, én e-mailen szétküldtem nagyon sok címre a felhívást, és felkértem az embereket, hogy támogassák nyilatkozatukkal kezdeményezésünket. Nagyon fontosnak tartanám azt, hogy aláírásokkal próbáljunk valamilyen legitimitást szerezni ennek a működésnek, mert hogyha azt fogjuk látni, hogy nem támogat bennünket a vajdasági magyarság, akkor nyilván el fogunk állni ettől a kezdeményezéstől, mert arra nincs szükség, hogy a négyszáz valahányadik civilszervezet megalakuljon, és ne legyen támogatottsága, és semmit ne csináljon itt a Vajdaságban. Ezekből elég sokan vannak, akik nem tesznek semmit a magyarság érdekében.
(Ternovácz István, http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=335)

Szeptember 23.
Döntés a vajdasági magyarság jelképéről, ünnepeiről
Megalakult a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet – A MNT pénteki ülésének határozatai

Tekintettel arra, hogy a Magyar Nemzeti Tanács pénteken (szeptember 23-án – a szerk. megj.) délután Újvidéken megtartott ülése lapzártakor még tartott, a hétvégi számunkban nem számolhattunk be azokról a döntésekről, amelyek az említett ülés végéig születtek. Az alábbiakban ismertetjük őket.
A tanács Kókai Szilvesztert nevezte ki a Hét Nap lapkiadó Kft. igazgatójává, négyéves időtartamra.
Az MNT ugyancsak elfogadta a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet Kft. megalapításáról szóló határozatot. Az említett intézet székhelye Zentán a Posta u. 18. szám alatt lesz, s alaptevékenysége, a könyvtári tevékenység. A társaság megalapításáról szóló indoklásban az áll, hogy ez az új intézmény a már meglévő tudományos társaságokkal, szakmai egyesületekkel, az amatőr művészeti mozgalom egyesületeivel, és ernyőszervezeteivel közösen a kultúra és a tudományosság minden olyan területén, ahol a közeljövőben nincs esély kizárólag magyar érdekeltségű intézmények létrehozására (könyvtárak, múzeumok, levéltárak, műemlékvédelem), felvállalja ennek a munkának a koordinálását, s ellátja – a helyi közművelődési tevékenységek és a regionális feladatok segítése érdekében – az egész Vajdaságra kiterjedő közművelődési tanácsadást és szolgáltatást. A társaság első igazgatóbizottságának tagjaivá Hajnal Jenőt, Hódi Sándort, Németh Ferencet, Papp Árpádot és Siflis Zoltánt nevezték ki.
A tanács ugyancsak elfogadta a 2004. évi zárszámadásáról szóló határozatot, melyben az áll, hogy a Szerb Köztársaság 4,1 millió dinárral, míg Vajdaság AT 2,3 millió dinárral támogatta munkáját. A tanácstagok ugyancsak elfogadták a 2005. évi költségvetésről szóló határozatot, mely értelmében az idén a Szerb Köztársaság évi költségvetéséből folyósított működtetés célú támogatások 5,2 millió dinárt tesznek ki, míg a tartomány 2,6 millió dinárral támogatja a tanács munkáját. A Magyar Köztársaság minisztériumai és egyéb állami hivatalai által folyósított programcélú támogatások értéke 10,6 millió dinár.
Az MNT elfogadta a vajdasági magyarság nemzeti jelképéről és ünnepeiről szóló határozatot is. A beterjesztő nevében Pásztor Bálint, az intézőbizottság elnöke szólalt fel, elmondta, a nemzeti jelképre vonatkozóan két javaslat érkezett be. Az egyik szerint, a vajdasági magyarság nemzeti jelképe három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, a jelkép közepén egy hegyes talpú, hasított pajzs található, amelynek első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott, második vörös mezejében zöld hármas halomnak arany koronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt, a pajzson a magyar szent korona nyugszik. A másik javaslat szerint, a vajdasági magyarság nemzeti jelképe három, egyenlő szélességű piros, fehér és zöld színű vízszintes sávból áll, a közepén, a jelkép piros sávja bal sarkában Vajdaság AT címere legyen. A tanácsnokok az első javaslatot fogadták el. A tanács ugyancsak szavazással döntött arról is, hogy a vajdasági magyarság nemzeti ünnepei március 15-én, augusztus 20-án és október 23-án lesznek. A vajdasági magyarság jeles napjai kapcsán kialakult vita során dr. Gerold László kifogásolta, hogy a vajdasági magyar irodalom napja július 27-e, ehelyett ő augusztus 20-át, azaz Szenteleky Kornél halálának napját javasolta. A tanácsnokok nem fogadták el Gerold javaslatát, sem pedig dr. Bányai Jánosét, aki nem tartotta logikusnak, hogy a könyv, az olvasás és az irodalom napjai különálló ünnepnapok legyenek, mert szerinte azok összetartoznak. Miután Siflis Zoltán, Dudás Károly és Hajnal Jenő reagáltak, az MNT az eredeti javaslatot fogadta el.
Az egyéb napirendi pontok alatt dr. Gerold László szólalt fel, a Magyar Szó kapcsán született döntéssel indokolta meg elhatározását, mely szerint tovább nem kíván részt venni az MNT munkájában, s hozzátette, e döntésének okait saját maga fogja eljuttatni a sajtónak. (V. A.; Magyar Szó, 2005. szeptember 27., 5. o. és -pressburger: Bot és vászon, Vajdasági magyar zászló lengedez a magyarországi közintézményeken?, Magyar Szó, 2005. szeptember 28., 10. o.)

Támogatják a „civil négyek” kezdeményezését

Három vajdasági magyar párt, a Vajdasági Magyar Demokrata Párt, a Magyar Polgári Szövetség és a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége levélben biztosította támogatásáról a négy újvidéki civil szervezetnek a Magyar Szóra és az MNT-re vonatkozó követeléseit.
A Vajdasági Magyar Demokrata Párt intézőbizottsága támogatja a „civil négyek” Magyar Nemzeti Tanácsra a köztársasági kisebbségi törvény meghozatalára vonatkozó követeléseit.
A VMDP számára elfogadhatatlan, hogy a VMSZ legális, ámde nem legitim nemzeti tanácsa olyan nagy hordereju döntést kíván meghozni, amely a Magyar Szó felszámolásához és a Forum irodaház elkótyavetyéléséhez vezet.
A VMDP – amennyiben ezt a „civil négyek” kezdeményezik – csatlakozik a VMSZ nemzeti tanácsának felfüggesztését és a köztársasági kisebbségi törvény meghozatalát célzó aláírásgyűjtési akcióhoz.
A VMDP üdvözli a „civil négyek” kezdeményezését és kifejezi készségét, hogy amennyiben ez egybevág a VMDP programcéljaival, tevőlegesen is részt vesz az általuk szervezett politikai megmozdulásokban. (Aláíró: Ágoston András, a VMDP elnöke)
***
A Magyar Polgári Szövetség 2005. IX. 20-i elnökségi ülésén tárgyalta a Magyar Szó, MNT és egyéb időszerű politikai eseményekhez való hozzáállásának kérdéskörét. Örömmel állapítom mg, hogy az újvidéki civil szervezetek által leírt elvárások és észrevételek összecsengenek az MPSZ elnöksége által megfogalmazott irányvonalakkal.
Mindebből következően tájékoztatom önöket, hogy az MNT-nek írt levelüket észrevétel nélkül támogatjuk, a magunkénak érezzük, és aláírásunkkal ellátunk. (Aláíró: Rácz Szabó László, az MPSZ elnöke.)
***
Válaszolva 2005. szeptember 22-én kelt megkeresésükre, a Magyar Nemzeti Tanács tagjainak küldendő levél kapcsán, értesítem Önöket, hogy a VMDK tanácsának 2005. szeptember 16-án megtartott ülésének döntése értelmében, szervezetünk egyetért a dokumentumban szereplő megállapításokkal, és támogatni tudja az Önök követeléseit.
Ismételten hangsúlyozzuk, csak a demokratikus úton megválasztott többpárti nemzeti tanács hivatott képviselni a vajdasági magyarság igazi érdekeit. Az a képződmény, amely most a délvidéki magyarság nevében igyekszik kisajátítani a döntéshozatal jogát, a Magyar Szó leépítésével, átszervezésével, áttelepítésével, merényletet követ el közösségünk ellen. (Aláíró: Dr. Páll Sándor, a VMDK elnöke.) (Magyar Szó, 2005. szeptember 24., 25., 9. o.)

Szeptember 22.
Vajdasági Magyar Demokrata Párt
Temerin, 2005. szeptember 22.
Állásfoglalás
Felfüggeszteni a VMSZ nemzeti tanácsát!

A Vajdasági Magyar Demokrata Párt intézőbizottsága támogatja a „civil négyek” Magyar Nemzeti Tanácsra a köztársasági kisebbségi törvény meghozatalára vonatkozó követeléseit.
A VMDP számára elfogadhatatlan, hogy a VMSZ legális, ámde nem legitim nemzeti tanácsa olyan nagy horderejű döntést kíván meghozni, amely a Magyar Szó felszámolásához és a Fórum irodaház elkótyavetyéléséhez vezet.
A VMDP – amennyiben ezt a „civil négyek” kezdeményezik – csatlakozik a VMSZ nemzeti tanácsának felfüggesztését és a köztársasági kisebbségi törvény meghozatalát célzó aláírásgyűjtési akcióhoz.
A VMDP üdvözli a „civil négyek” kezdeményezését és kifejezi készségét, hogy amennyiben ez egybevág a VMDP programcéljaival, tevőlegesen is részt vesz az általuk szervezett politikai megmozdulásokban.
Temerin, 2005. szeptember 22.
Ágoston András, elnök, s.k.

Szeptember 21.
Józsa László az Magyar Nemzeti Tanács hároméves tevékenységéről

Három évvel ezelőtt alakult meg Szabadkán a vajdasági magyarság személyi elvű autonómiáját megtestesítő kisebbségi önkormányzat, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT); ez idő alatt az MNT polgárjogot nyert az országban és határain túl, példát mutatva a többi szerbiai nemzeti közösséget képviselő nemzeti tanácsnak.
A 2002. szeptember 21-én elektori közgyűlésen megválasztott 35 tagú MNT – illetve a többi kisebbségi tanács – létrejöttéről a fél évvel korábban elfogadott jugoszláv kisebbségügyi törvény rendelkezett, amely a szerbiai és a vajdasági hatalom bizonyos hatásköreit ruházta rá az oktatás, a tájékoztatás, a kultúra és a nyelvhasználat területén.
Józsa László, az MNT elnöke az MTI-nek nyilatkozva emlékeztetett arra, hogy a tanács tevékenységének első éve szerbiai politikai színtérbe való beágyazódással telt el, a tanács vezetői bemutatkozó látogatások sorozatát bonyolított le Belgrádban, Újvidéken és Budapesten. Megalakult a nemzeti tanácsok együttműködési fóruma, illetve létrejött Vojislav Koštunica kormányfő elnökletével a 13 szerbiai kisebbségi önkormányzat vezetőit tömörítő országos testület.
Az oktatás területén az MNT-nek fontos szerepe volt abban, hogy megnyitotta kapuit a szabadkai és a zentai tehetséggondozó gimnáziumot, illetve a vajdasági parlament döntött három tanítóképző fakultás megalakításáról, amelyek közül az egyik Szabadkán jön létre, elsősorban magyarság igényeinek kielégítésére. 2003 őszén az MNT vajdasági magyar felsőoktatási konferenciát szervezett, és Józsa szerint vajdasági magyar oktatók másfél évtizedes álom valósult meg azzal, hogy sikerült engedélyt kieszközölni magyarországi szakiskolai tankönyvek behozatalát.
A tömegtájékoztatást illetően, 2004-ben a vajdasági parlament az MNT-re ruházta át a Magyar Szó című napilap és a Hét Nap című hetilap alapítói jogait. Az idei év folyamán napirenden van a Magyar Szó átalakítása, jelentős mértékben megerősödne a lap szabadkai és zentai szerkesztősége, ami.egyelőre társadalmi-politikai vitát gerjeszt a Vajdaságban.
Józsa László szerint az MNT 2003. augusztusában több évtizedes hátrányos megkülönböztetést szüntetett meg azzal, hogy egységesen meghatározta a vajdasági települések hivatalos magyar nevét. A tanács három éve szervez a vajdasági kisebbségügyi minisztériummal együtt magyar nyelvhasználati szemináriumokat közigazgatási és bírósági dolgozók számára.
A kultúra területén az MNT történetének fontos állomása lesz, hogy pénteki (szeptember 23-i – a szerk. megj.) ülésén megalakítja a zentai székhelyű Vajdasági Magyar Művelődési Intézetet, amely remélhetőleg egyfajta támasza és katasztere lesz a délvidéki magyarság művelődési, művészeti és tudományos életének.
Az MNT 2003-ban együttműködési megállapodást kötött a magyarországi informatikai és hírközlési minisztériummal, ennek révén kétszer is informatikai tábort szerveztek, széles sávú internet-hozzáférési lehetőséget biztosítottak több magyar település számára, és az idén folytatódik az e-Magyar pontok felállítása. Három hete együttműködési megállapodás született a magyarországi földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztériummal, de jó kapcsolatokat ápol az MNT más tárcákkal, illetve magyarországi közalapítványokkal. Az MNT által létrehozott Szekeres László alapítvány és a magyarországi Új Kézfogás Közalapítvány vajdasági magyar kisvállalkozók támogatására szánt kölcsönprogramot indított be.
Józsa László fontosnak találta megemlíteni, hogy a magyar-szerbiai-montenegrói kisebbségvédelmi megállapodás végrehajtását kétoldalú vegyes bizottság felügyeli, amelyben a belgrádi küldöttségben az MNT képviseli a vajdasági magyarságot. Ezen felül Józsa László nemrégiben tagja lett a szerb kormány mellet működő európai integrációs bizottságnak.
„Ma már a kisebbségi tanácsokat a vajdasági és a szerbiai kormány, illetve a helyi önkormányzatok is olyan partnerként fogadnak el, amelyek legitim módon és törvényben meghatározott hatáskörökkel képviselik az adott kisebbségi közösséget” – mondja az MNT elnöke, aki szerint a délvidéki magyarságnak ez azért is fontos, mert a legutóbbi szerbiai parlamenti választáson képviselet nélkül maradt a köztársasági parlamentben. (Petky József, az MTI tudósítója, Belgrád, 2005. szeptember 21. HTMH, REGGELI SAJTÓFIGYELŐ, 2005. szeptember 22.)

A VMDK válasza a Polgári Együttműködés megalakítására tett javaslatra

Páll Sándor, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke válaszolt dr. Gaál Györgynek, az Árgus – Szerbiai Magyar Kisebbségjogi Civil Szervezet elnökének, dr. Ribár Bélának, a Vajdasági Magyar Tudományos Társaság elnökének, Papp Ferencnek, a Nagy Sándor Hagyományápoló és Műemlékvédő Egyesület elnökének és Nagy Margitnak, a Vajdasági Magyar Pedagógusok Egyesületének elnökének a Polgári Együttműködés megalakítására tett javaslatukra. A VMDK vezetőjének a levelét az alábbiakban ismertetjük:
A VMDK tanácsa 2005. szeptember 16-án Óbecsén megtartott ülésén megvitatta az Önök a Polgári Együttműködés megalakítására tett javaslatukat, és megállapításai a következők:
1. A VMDK tanácsa megelégedéssel vette tudomásul, hogy az Önök dokumentumában szereplő kitételek, követelések, szinte maradéktalanul megegyeznek a VMDK célkituzéseivel, a VMDK programjában, memorandumaiban és közleményeiben, az oktatásra, tájékoztatásra, önkormányzatok működésére vonatkozó, már sokszor leírt megállapításaival. Emlékeztetőül: éppen szervezetünk állította le a csak a Szerb Pravoszláv Egyház ingatlanainak visszaadását előirányzó törvényt; számtalanszor szóvá tette, és harcol is a részarányos foglalkoztatásért; alkotmányellenesnek nyilvánítatta az örökösödési törvény azon szakaszát mely megfosztotta volna a családi vagyon megöröklésétöl azokat kik a kilencvenes évek elején nem vettek részt az un. „katonai gyakorlatokon”; hírt adott, és harcolt a fizikai zaklatások ellen; kidolgozta a teljes anyanyelvű oktatás koncepcióját stb.
2. A VMDK különösképpen annak örül, hogy Önök felhagyva eddigi álláspontjukat, miszerint nem vállalnak politikai harcot, mert a politika „veszélyes”, „nem a civileknek való”, „degradálja célkitűzéseinket”, „veszélybe sodorja pénzügyi juttatásainkat”, most ezen változtatva, kikerülve az üvegbúra alól, készek részt venni a vajdasági magyarság sorsának irányításában. Ez azt is jelenti, hogy a civil szervezetek képviselői is csatlakozni mernek (tudnak) az általunk korábban megfogalmazott állásponthoz, követelésekhez, melynek zöme ma sem veszítette el aktualitását. Ha korábban teszik ezt, törekvéseink eredményesebbek lettek volna. Erre vonatkozóan, más a honlapunkon (www.vmdk.org ) megtaláló dokumentum mellett, különösképpen hármat ajánlok figyelmükbe, kettő a nemzeti tanács létrehozásával (A nagy átverés muvelete- a VMDK,VMDP és KDEM közleménye; levél Rasim Ljajićnak ,2002. május 20.), a harmadik a Magyar Szó átszervezésével foglalkozik (levél Zoran Đindićnek, 2000. október 16.) Mi ma sem gondoljuk másképpen: a Magyar Nemzeti Tanácsot közvetlen, egyenlő és általános szabad választással, titkos szavazás útján kell létrehozni.
3. A VMDK tanácsa támogat minden olyan önszerveződést, és kész részt venni munkájában, amely a vajdasági magyarság érdekeit, az összefogást, együttműködést hivatott szolgálni, így ezt is.
(http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vajdasag&id=1787 és A VMDK támogatja az újvidéki kezdeményezést, Magyar Szó, 2005. szeptember 21., 6. o.)