Augusztus 27.

„A mérvadó az, amit az olvasó szeretne”
„Csapatomat csak a tények érdekelték, azok pedig egyszerűek és könyörtelenek” – mondja Božidar Đelić, a Magyar Szó Kft. átvilágítását végző tanácsadó cég társtulajdonosa

Božidar Đelić neve a 2000-es évek elején vált országszerte és nemzetközileg is ismertté (és elismertté) , amikor a Đindić-kormány pénzügyminisztereként tevékenykedett. Az Altis Consulting cég – melynek Đelić egyik társtulajdonosa – viszont akkor vált hirtelen ismertté a vajdasági magyar közélet előtt, amikor napvilágra került a Magyar Szó Kft. és a szerkesztőség átszervezésére vonatkozó javaslat. Az ezt megelozo gazdasági cégátvilágítást – melynek következményeként megszületett az említett javaslat – ugyanis a Kft. igazgatóbizottságának megbízásából az Altis Consulting végezte el. Beszélgetőtársamat ezért először is saját cégének bemutatására kértem fel.
Az Altis Consulting olyan típusú szakmai tanácsadó cég, amelyeknek elsősorban a tranzícióban levő, a privatizációs folyamatok előtt, vagy alatt álló, a piacgazdaság felé törekvő országokban van jelentős szerepük, mint amilyen Szerbia is. Megbízásra, felkérésre gazdasági cégátvilágítást végzünk, melynek során egyrészt rögzítjük és elemezzük a pillanatnyi helyzetet, másrészt javaslatokat teszünk elsősorban a költségek ésszerűsítésére, a hatékonyabb munkaszervezésre és eredményesebb piaci stratégiákra vonatkozóan. Eddigi rövid élettartama ellenére a cég domináns pozíciót vívott ki magának a hazai piacon az ilyen típusú tanácsadó cégek között. Személy szerint azt gondolom, ez elsősorban a rendkívül jó csapatnak köszönhető, amelyet sikerült kialakítanunk. Mintegy 30 emberrel dolgozunk, akik közül nagyon sokan nyugati egyetemeken és főiskolákon szereztek oklevelet és szakmai képesítést, New Yorkban, Washingtonban, Helsinkiben, Edingburgh-ban, Cambridge-ben, illetve értékes szakmai tapasztalatokat szereztek olyan korábbi pozíciókban, mint a pénzügy-, a gazdasági és az idegenforgalmi minisztérium, a Szerbiai Privatizációs Ügynökség, és olyan cégekben, mint a Deloitte & Touche vagy a BBC. Munkánk során csak a gazdasági logika vezérel bennünket, soha, sehol és semmilyen módon nem avatkozunk bele a politikába.
• A politika említése most azért is különösen időszerű, mert miután országos sajtótémává vált a Magyar Szó átszervezése - amely az önök jelentéséből indult ki –, mindenki annak politikai vonatkozásait, előzményeit és lehetséges következményeit elemzi, miközben a gazdasági vonatkozású kérdések szinte teljesen a háttérbe szorultak...
Ez egyáltalán nem lep meg. Rossz szerbiai szokás, hogy mindig mindenből politikai kérdést csinálnak. Mi még csak meg sem próbáltuk a Magyar Szóban végzett munkánk során az egyik vagy másik politikai opciót bármilyen módon előnyösebb helyzetbe hozni, egyáltalán, ezt a kérdést figyelembe venni, mert ez nem is a dolgunk, és egyébként is, bármit is javasoljon az Altis, az akkor is csupán javaslat, a döntést a Magyar Szó igazgatóbizottsága hozza meg, amely – mint értesültem – nem is fogadta el egy az egyben az általunk javasolt intézkedéseket, hanem módosításokat eszközölt például a szerkesztőség felépítésére és létszámára vonatkozóan, némileg enyhítve ezzel az egyébként egyszerű és kegyetlen gazdasági valóságot.

Božidar Đelić

• Pontosan mi ez az „egyszerű és kegyetlen gazdasági valóság”?
– Azért egyszerű, mert a számok egyszerűek és könyörtelenek: a Magyar Szó Kft. a tavalyi évet euróban kifejezve mintegy 280 ezres mínusszal zárta. A veszteséget a vállalat csak az alapeszközök terhére tudta leírni, ami viszont azt jelenti, hogy nem tudta elvégezni azok újraértékelését, így a vállalat aktívájának értéke az előző évi érték 84,5%-ára csökkent. Egyszerűbben kifejezve ez azt jelenti, hogy ha a cégvezetés nem teszi meg időben a szükséges intézkedéseket, akkor a vállalat néhány éven belül egyszerűen felemészti önmagát. Hogy pontosan melyek legyenek ezek az intézkedések, arra vonatkozóan tettük meg mi a javaslatainkat, miután átvizsgáltuk a kft. 2003-as és 2004-es mérlegét, elemeztük a bevételeket és kiadásokat, az egyes szervezési egységek havi költségmozgását, és a vállalatvezetés felé tett pénzügyi jelentéseket. Egyébként pontosan ez volt a - mondhatnám klasszikus - feladatunk és megbízatásunk is: a cégvizsgálat után javaslatokat tenni arra vonatkozóan, hogy a vállalat pénzügyi mutatói javuljanak.
A valóság épp ilyen egyszerű és könyörtelen a szerkesztőség esetében is, amelynek átszervezése körül – mint látom – a szerbiai sajtó a legnagyobb port kavarta: egy ekkora újsághoz viszonyítva, mint a Magyar Szó, egy ekkora szerkesztőség túlméretezett, minden létező gazdasági mutató alapján. Összehasonlítási alapként mi a Blic című belgrádi napilapot vettük, és már az első összehasonlító elemzések kimutatták, hogy átlagosan egy újságíró a Blicben egy hét alatt pontosan kétszer annyi oldalt „termel”, mint egy újságíró a Magyar Szóban, valamint azt is, hogy rendkívül túlméretezett a szerkesztői létszám.
• Talán még a szerkesztőség létszámára vonatkozó javaslatuknál is nagyobb visszhangot váltott ki a közvéleményben a javaslatnak az egyes rovatok földrajzi megoszlására vonatkozó része, nevezetesen a belpolitika, a deszk, a művelődés Szabadkára való költöztetése…
– Márpedig a tiszta gazdasági logika diktálta ezt a javaslatot is. A cégvizsgálat részeként elvégeztünk egy közvéleménykutatást is, melynek során összesen 600 olvasót kérdeztünk meg Szabadkán, Zentán, Magyarkanizsán, Topolyán és Óbecsén, vagyis ott, ahol a Magyar Szó olvasóinak a zöme él. Az olvasói visszajelzések egyértelműek voltak: több helyi hírt szeretnének a lapban. Számunkra – és gondolom a szerkesztőség számára is – nem az a mérvadó, amit a politikusok mondanak, hanem amit az olvasók szeretnének. És kérdem én, ki tud több helyi hírt hozni az újságba, ha nem az az újságíró, aki ott van helyben? Vagyis én tiszta piacgazdasági kategóriának látom ezt a kérdést is. A piacgazdaságban mindenki ügyfelekkel dolgozik, amelynek elvárásai vannak. Az önök ügyfelei az olvasók, amelynek az elvárásai egyértelműek, ezért ha azt akarják, hogy az ügyfél megvegye az önök termékét – ráadásul lehetőleg mindennap – akkor figyelembe kell venni az igényeit is, nem utolsósorban ismét csak a jobb pénzügyi mutatók érdekében.
• A jobb pénzügyi mutatók kifejezés nem először kerül szóba a beszélgetés során. Egész pontosan mit „ígérnek” ezek a mutatók?
– Az Altis munkája részeként általában pénzügyi előrejelzést is végez, ami azt jelenti, hogy előrevetítjük, milyen pénzügyi eredmény várható bizonyos időszak elteltével, ha a cégvezetés az általunk javasolt takarékossági és átszervezési intézkedések következetesen betartja. A Magyar Szó esetében ez a pénzügyi projekció azt „ígéri”, hogy a vállalat normális esetben a 2007-es évet már mintegy 550 ezer eurós pozitív mérleggel tudná zárni, azaz hosszú évek után először nyereséges lenne. És ez egyben a szerkesztéspolitikai függetlenség egyetlen igazi biztosítéka is – hogy egy gondolat erejéig visszatérjek a politika témakörére.
A kérdés fordítva is feltehető: megítélése szerint milyen következményekkel járhat a javasolt intézkedések elmaradása?
– A lehetséges alternatívák a következők: egyrészt a piaci folyamatok erősödésével előbb-utóbb meg fog jelenni a konkurencia, amelyik kihasználja az olvasóhoz való közelségét, és olvasókat hódít el a Magyar Szótól – újabb pénzügyi csapást mérve rá –, másrészt a vállalaton belül folytatódik a veszteséghalmozás, ami szintén előbb-utóbb maga alá temeti az egész vállalatot. A történet tehát pontosan és kizárólag arról szól, hogy a Magyar Szónak saját túlélése érdekében meg kell erősítenie a piaci pozícióit. Ezért a javasolt változtatások ellenzőinek kérdéseire csak kérdéssel tudok válaszolni: elgondolkodtak-e már azon, hogy esetleg épp a pénzügyi értelemben teljesen legyengült Magyar Szó válhat a különböző politikai manipulációk áldozatává? Szerbiában – és a világon is – tudunk erre épp elég példát.
• Milyen jövőt lát az Altis csapata a Magyar Szó Kft.-n belül a nyomda számára?
– A fennmaradás lehetősége itt is elsősorban a piaci hatékonyság jelentős növelésében rejlik. A nyomdát nagyon aktív és agresszív menedzseri csapatnak kell irányítania, amely képes nyomon követni a piaci rezdüléseket és reagálni azokra, képes felkutatni az új bevételi forrásokat. Az első lépések pozitívak, mert a bélyegnyomtatás tevékenysége szépen fejlődik, ezzel már sikerült Európai Uniós piacokat is meghódítani, és ha a nyomda vezetése képes lesz ebben az irányban mozogni tovább, akkor elkerülhetik a leépítéseket, amelyet egyébként a legutóbbi vállalatátszervezés alkalmával nem kerültek el.
• És végezetül: milyen jövőt lát maga a Magyar Szó számára?
– A Magyar Szó még most is az a média, az a tömegtájékoztatási eszköz, amely iránt a vajdasági magyarságnak a legnagyobb bizalma van. Márpedig tudni kell, hogy bármilyen rossz is a helyzet Szerbiában, a vajdasági magyarság mind műveltség és iskolázottság, mind pedig vásárlóerő tekintetében a szerbiai átlag felett van. Ezek pedig rendkívül fontos gazdasági adatok mindazok a bankok, biztosítótársaságok, kereskedelmi láncok, multinacionális cégek számára, amelyek majd jönnek, vagy már itt vannak a szerbiai piacon. Ha ezek a gazdasági tényezők kapcsolatot keresnek az itt élő jelentős magyar közösséggel – márpedig a fenti okok miatt keresnek –, akkor azt az üzenetközvetítőt is meg fogják keresni, amelyik a leghatékonyabban tudja közvetíteni az üzenetüket a magyarok felé. Ez egy olyan esély, olyan gazdasági lehetőség a Magyar Szó számára, amelyre nem csupán a puszta túlélés, hanem a pénzügyi stabilitás, és a kizárólag abból következő szerkesztéspolitikai függetlenség érdekében is nagyon oda kell figyelnie. (KÓKAI Péter, Magyar Szó, 2005. augusztus 27., 28., Hétvége, III. o.)

ÉLETRAJZ
Božidar Đelić Szerbia pénzügyminisztere volt 2001. és 2004. között, a Đindić-, majd a Živković-kormány ideje alatt. Miniszteri megbízatásának ideje alatt jelentős pénzügyi reformok történtek az országban. Ezt megelőzően, 1993. és 2000. között a Párizsban és San Franciscóban muködő Mckinsey & Co. cég munkatársaként dolgozott, ahol szűkebb szakterületei a pénzügyi intézetek, a média és az internet voltak.
Đelić 1996-ban Romániában szakmai tanácsadóként vett részt az ottani gazdasági reformprogram kidolgozásában. Szintén gazdasági és pénzügyi tanácsadói szerepet töltött be 1992. és 1993. között az orosz kormány megbízásából, azt megelőzően, 1991-ben és 1992-ben pedig Lengyelországban vállalt privatizációs tanácsadói szerepkört a lengyel kormány felkérésére.
Egyetemi tanulmányait a Harvardon végezte, ott szerzett oklevelet 1991-ben.