Augusztus 31.
A politikusok ránehezednek a kisebbségi médiára

A politikai pártok ellenőrzésük alá vonják a kisebbségi sajtót a dolgozók tiltakozását váltva ki
A vajdasági kisebbségi sajtóházakban dolgozók egyre inkább aggódnak a nemrég megalakult testületek beavatkozása miatt, amelyeket sok esetben egyetlen párt irányít.
Miután Slobodan Milošević Szerbiájának ellenséges körülményei között éveken át küzdöttek a fennmaradásért, a dolgozók azt mondják, hogy függetlenségüket most körmönfontabb veszély fenyegeti a nemzeti tanácsok részéről. Ezek azért alakultak meg, hogy a nemzeti kisebbségek vonatkozásában közösségi ügyekről döntsenek például az oktatás, a nyelv és a kultúra terén. 2004-ben, két évvel megalakulásuk után, ezek a testületek jelentős jogkört kaptak médiaügyekben.
Sok esetben az történt, hogy a nemzeti tanácsok gyakorlatilag ellenőrzésük alá vonták a vállalatvezetést nemzeti közösségük sajtóházaiban, kinevezve az igazgatókat, szerkesztőket és igazgatóbizottságokat.
A nemzeti tanácsok tagjainak megválasztási rendszere pedig az erős nemzeti kisebbségi pártnak felel meg.
Ennek az az oka, hogy a tanácstagok vagy különféle szintű parlamentek, képviselő-testületek tagjai, vagy pedig szavazatgyűjtéssel kerültek be a tanácsba, a szavazatgyűjtéshez szükséges infrastruktúrával azonban csak a politikai pártok rendelkeznek.
A tanácsokat a hatalom a legjobb szándékkal hozta létre, a kisebbségi jogokról és védelmükről szóló új törvény alapján.
Miután tavaly törvényerőre emelkedett a kisebbségi média állami tulajdonában tartásának tilalma, a Vajdasági Képviselőház átruházta azok „alapítói jogait” a nemzeti tanácsokra, ami valójában azt jelentette, hogy átadta a tanácsoknak az igazgatás és a szerkesztés feletti ellenőrzést.
A tartomány legnagyobb nemzeti kisebbségét képviselő Magyar Nemzeti Tanács irányítja most a legfontosabb magyar sajtóházakat Vajdaságban.
Ezek az 1945-ben alapított Magyar Szó napilap, a Képes Ifjúság és a Hét Nap hetilapok.
Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács elnöke egyben magas rangú tisztségviselője a Kasza József vezette Vajdasági Magyar Szövetségnek (VMSZ), és egyben a Magyar Szó Igazgatóbizottságának alelnöke.
Józsa hangsúlyozza, hogy különbséget tud tenni tisztségei között, és azt állítja, hogy pártjának nincs befolyása a vajdasági magyar médiára. „Nem engedném meg politikai pártomnak, hogy befolyást gyakoroljon a médiára a Nemzeti Tanácson keresztül, amelynek én vagyok az elnöke” – nyilatkozta a BCR-nek.
A Magyar Nemzeti Tanács felelős ugyan a Magyar Szó működéséért, de a szerkesztéspolitika a főszerkesztő hatáskörében van – tette hozzá.
Ezzel azonban nem minden újságíró ért egyet. „A szerkesztőség ugyan igyekszik ugyanolyan keményen dolgozni, mint korábban, de minden megváltozott” – mondta egy Magyar Szó-beli forrás. Szerinte az újság igenis a VMSZ ellenőrzése alatt van, és azok az újságírók, akik ezzel szembeszállnak, elveszítik munkahelyüket.
Nemrég Csík Nagy Ferenc, a Magyar Szó szerkesztője kapott felmondást, mert leközölt egy írást, amely bírálta a vállalatvezetést.
A Magyar Szó újságírói elmondták, hogy további elbocsátásokra számítanak, ha és amint a jelenlegi központi szerkesztőséget, az újvidékit, „karcsúsítani” kezdik, a főleg magyarlakta Zentán és Szabadkán pedig felduzzasztják a szerkesztőséget.
Józsa szavai szerint ennek gyakorlati okai vannak, mivel Újvidéken kevés magyar él. „Újvidék lakosságának csak 3-4 százaléka magyar” – jelentette ki.
A szerkesztőségen belüli elégedetlenek azonban attól tartanak, hogy a lap, a VMSZ erősségeinek számító Szabadkára meg Zentára való költöztetése következtében, méginkább e párt ellenőrzése alá kerül.
„Ily módon valóra válik a VMSZ álma, hogy a Magyar Szó Szabadkára kerüljön” – mondta ugyanez a szerkesztőségbeli forrás a BCR-nek.
A vajdasági magyar médiáért folytatott küzdelem többi kisebbségi közösségre is vonatkoztatható.
A vajdasági parlament tavalyi döntése, amely a Román Nemzeti Tanácsot tette meg a Libertatea alapítójává, szintén belharcokhoz vezetett.
Az ellenőrzés megragadása után a Román Nemzeti Tanács első intézkedése az volt, hogy elbocsátotta a vállalatvezetést, és új főszerkesztőt nevezett ki.
Danijel Petrović, a Román Nemzeti Tanács elnöke a BCR-nek elmondta, hogy az elbocsátások célja csupán az volt, hogy verseny induljon a posztokért, és ennek nincs semmi politikai háttere.
Ám, éppúgy, mint a Magyar Szó esetében, sok olvasó és újságíró nem ért ezzel egyet. Az elbocsátások következtében az újságírók bezárkóztak a szerkesztőségbe, verekedés tört ki támogatóik és a Nemzeti Tanács tagjai között.
Niku Coban, a Libertatea igazgatója úgy véli, hiba volt a kisebbségi média fölötti ellenőrzés átruházása.
„A kisebbségi médiaházak most olyan csoportocskáknak vannak kiszolgáltatva, amelyeknek nincs semmilyen médiatapasztalatuk” – véli Coban.
Állítása szerint 2004 óta, amikor a nemzeti tanácsok ellenőrzésük alá vonták a helyi médiát, drámai módon megnövekedett a politikai beavatkozás.
„2004 előtt egyetlen tartományi tájékoztatási miniszter nem tett olyat, hogy odaszólt volna valaminek a leközlése vagy letiltása érdekében” – állítja Coban.
„Ahogy a Tanács átvette az alapítói jogot, tagjai éppen az ellenkezőjét tették: megkérdezték, miért bírál valakit az újság, és hogy miért nem írunk többet a tevékenységükről”.
Az elégedetlenség tavaly júliusban ért tetőfokára. A Libertatea újságírói két hónapon át sztrájkoltak, követelték egy új Román Nemzeti Tanács megválasztását.
Tavaly szeptemberben rendkívüli elektori választási gyűlést tartottak Versecen, és megalakult az új tanács, amely ismét beiktatta a vállalatvezetés korábbi tagjait, közöttük Cobant. Ennek ellenére ő továbbra is úgy gondolja, hogy a nemzeti tanácsok megalakítása rossz ötlet volt.
„A nemzeti tanácsok egy illúzió, a szerbiai hatalom trükkje” – mondja. „Az a tény, hogy a szavazópolgárok meg tudják büntetni a tanácstagokat azáltal, hogy kiszavazzák őket, nem vigasz. Hiszen mindent tönkretehetnek az alatt a 4 év alatt, amíg tanácstagok”.
A kisszámú vajdasági ruszin (rutén) közösség szintén megoszlott a Ruszin Nemzeti Tanács megalakítása és a közösség lapja, a Ruszke Szlovo feletti ellenőrzés átvétele miatt.
Az elégedetlenséget a tanács volt elnöke, Rafail Ruszkovszki váltotta ki. O a Demokrata Párt (DS) tagja. Megpróbálta csökkenteni az újságírók számát, és a pénzforrásokat a Tanács más kulturális tevékenységeire akarta felhasználni.
Egyesek egyetértettek az elbocsátásokkal. „Több mint húszan készítették a húszoldalas hetilapot” – panaszkodott egy újságíró.
Mások viszont feldühödtek. „Ruszkovszki tíz embert akart elküldeni a Ruszke Szlovóból, de ezt nem engedhettem meg” – nyilatkozta Mikola Santa, a lap egykori igazgatója. „Ez konfliktushoz vezetett”.
A vita vége az lett, hogy leváltották a Ruszin Nemzeti Tanács tagjainak többségét, és új személyek kerültek az újság élére.
„A Ruszke Szlovo és a Ruszin Nemzeti Tanács közötti viszony most jó, és ők nem gyakorolnak nyomást a lapra” – mondta Vladimir Palancsanin, a hetilap jelenlegi igazgatója.
Úgy tűnik, az újságírók akkor tudnak jól együttműködni a nemzeti tanácsokkal, amikor azok nem egy párt vagy klikk ellenőrzése alatt vannak.
Így például nincsenek komolyabb gondok a Horvát Nemzeti Tanács és a Hrvatska riječ, a vajdasági horvát hetilap között sem, mert a tanácsban egyik pártnak sincs többsége.
Tagjai a DS-hez, a Vajdasági Szociáldemokrata Ligához (LSV) és a Vajdasági Horvátok Demokratikus Szövetségéhez (DSHV) tartoznak.
A romák helyzete különbözik a többi közösségétől. A Roma Nemzeti Tanácsnak ugyanis nincs médiája, ami fölött ellenőrzést gyakorolhatna. Vajdaságban nincs roma sajtó, ami a közösség magas fokú írástudatlanságát tükrözi.
Ez azonban nem csökkentette a 2003-ban alakult Roma Nemzeti Tanácson belüli konfliktusokat.
Júniusban lemondott Srdan Sajin, az Intézőbizottság elnöke, így tiltakozva a Tanács elnöke, Vitomir Mihailović ellen. „A Roma Nemzeti Tanács nem ért el semmit” – mondta.
Mihailović ezt cáfolja, mondván, hogy a Tanács sikereket ért el az oktatás, a kultúra terén, és a romákkal szembeni hátrányos megkülönböztetés elleni tevékenységben.
Dinko Gruhonjic, a Vajdasági Független Újságírók Szövetségének elnöke úgy véli, a nemzeti tanácsoknak nem szabad megengedni, hogy továbbra is ellenőrizzék a kisebbségi médiát.
A vajdasági magyar média sorsa bizonyítja, hogy milyen bajok lehetnek. „Egyértelmű, hogy egy egypárti nemzeti tanácsnak, mint a Magyar Nemzeti Tanács, az a célja, hogy ellenőrzése alá vonjon minden magyar nyelvű médiumot Vajdaságban”.
Gruhonjić lehetséges megoldásként azt szorgalmazza, hogy a kormányzat pénzelje ismét a kisebbségi médiát. Ha ugyanis az állam segítené a kisebbségi média fennmaradását, akkor legalább nem történhetne meg, hogy egy politikai párt ellenőrzése alá kerüljenek.
A másik alternatíva a teljes privatizáció, viszont a jelenlegi állapotok folytatását jelentené – mondja.
„A média a magánosítás következtében olyan fantomcégek kezébe kerülne, amelyeknek háttértulajdonosai befolyásos kisebbségi politikusok” – állítja Gruhonjić.
Szerzők: Marinika Ciobanu, a Libertatea román nyelvű hetilap újságírója, Miroslav Zadrepko, a B92 TV vajdasági tudósítója, Márton Attila szabadúszó újságíró, Dragana Nikolić-Solomon, a BIRN Szerbia és Montenegró-i igazgatója (Forrás: www.birn.eu.com
http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=vezer&id=435)

Vajdasági prioritás: szabadkai rádió és televízió
A Szülőföld Alap eszközeinek 22 százaléka jut nekünk

Budapesten, a Határon Túli Magyarok Hivatalának épületében tartotta második értekezletét a Szülőföld Alap Tanácsa. Mint ismeretes, ez a testület hivatott eldönteni, hogy milyen jellegű támogatásokra fordítható az az egymilliárd forintos összeg, amely felett az Alap rendelkezik. Az összejövetelnek éppen a pályázati prioritások meghatározása volt a legfontosabb napirendi pontja.

A Tanács tagjai a HTMH elnöke, több közalapítvány vezetője, valamint a határon túli magyarok szervezeteinek képviselői. Kiss Elemér, a Tanács elnöke, még az alakuló ülésen arra kérte a határon túli szervezetek képviselőit, ki-ki a maga közösségében vitassa meg, hogy az idei évben mit kellene prioritásként kezelni, s az erre vonatkozó javaslatokat juttassa el hozzá. Ez többnyire így is történt; a beérkezett indítványok között voltak elvi jellegűek és konkrét projektumok is.
A vonatkozó jogszabályok szerint a Szülőföld Alap Tanácsának határon túli magyar közösségenként és támogatási formánként is meg kell határoznia, hogy milyen jellegű kérelmeket részesít előnyben a pénzek odaítélésekor. A Tanács tagjai ezért először azt állapították meg, hogy mely közösség mekkora százalékban részesülhet az Alap eszközeiből. Ennek kiszámításakor figyelembe vették az adott kisebbségi közösség létszámát, de azokat az eltérítési szempontokat is, melyek lehetővé tesznek bizonyos, a létszámtól eltérő összegkeret-megállapítást is. Eltérítési szempontnak minősült, hogy egy adott országban élő magyar közösség EU-tag, vagy várhatóan a közeljövőben azzá válik-e. Ennek a szempontnak köszönhető, hogy Vajdaságot és Kárpátalját idén pozitív diszkriminációban, kiemelt támogatásban részesítik. Az erdélyi magyar közösség az egymilliárd forint 45, a felvidéki 15, a vajdasági 22, a kárpátaljai 12, a horvátországi 3, a szlovéniai 2, az ausztriai pedig 1 százalékát kapja.

Dolinszky Árpád képviselte a vajdasági magyarokat

Az Alap eszközeit 90 százalékban nyilvános pályázat útján lehet kiosztani. A beérkező pályázatokat három testület bírálja el: az oktatási, kulturális, szociális, egyházügyi és médiakollégium, a regionális-önkormányzati együttműködési kollégium és a gazdasági-területfejlesztési kollégium. Az Alap pénzének legfeljebb 5 százalékát lehet évente a Tanács és a kollégiumok működtetésére költeni – idén ez legfeljebb 2,5 százalék lehet.
Az erdélyi magyarság prioritásaként határozta meg a dévai oktatási szórványközpont építésének befejezését, a kolozsvári egyetemi oktatók kollégiumi lakásai építésének befejezését, valamint a most induló új országos napilap támogatását. A felvidéki magyarság a szórványban lévő óvodákat és iskolákat támogatná elsősorban, de juttatna eszközöket az önkormányzatoknak és a határ menti települési társulásoknak, illetve támogatna gazdasági tevékenységeket is.
Kárpátalján az anyanyelvű középfokú szakképzés szorul támogatásra, de kellene pénz térségfejlesztésre és munkahelyteremtésre is. Emellett itt is szükség van médiatámogatásra.
Horvátországban a magyarság gazdaságfejlesztésre, munkahelyteremtésre, infrastruktúrafejlesztésre, valamint kultúrára és oktatásra költene az Alap támogatásaiból, s hasonló célokat fogalmazott meg a szlovéniai és a burgenlandi közösség is.
A vajdasági magyarságot Dolinszky Árpád képviselte. Elmondta, hogy két ízben is összeült az a szakértői bizottság, amely végül délvidéki prioritásként ugyancsak a médiatámogatást határozta meg. Ez elsősorban a szabadkai székhelyű, regionális jellegű magyar nyelvű rádió és televízió megalakítását jelenti.
Az értekezleten elhangzott, hogy a magyar költségvetési szigorítások az Alapot nem érintik, s az is, hogy (a kételkedések ellenére) már az idei évben fel lehet használni az odaítélt támogatásokat. Kiss Elemér emlékeztetett, hogy október közepéig meg kell majd határozni a következo évre vonatkozó prioritásokat is. A Tanács következő ülése várhatóan október végén, november elején lesz. (MIHÁJLOVITS Klára, Magyar Szó, 2005. szeptember 1, 1. és 3. o.)