Etnikai távolságok*
A NSPM felmérése és a CRCD reagálása

Az Új Szerb Politikai Gondolat (Nova Srpska Politička Misao – NSPM) nevű belgrádi politikai elméleti és társadalomkutató folyóirat1 felméréseket végzett a szerbiai etnikai viszonyok alakulása területén. Đorđe Vukadinović, a NSPM képviselője a projektum előzetes eredményeinek 2007. június 1-jén a sajtóval való ismertetése alkalmával úgy értékelte, hogy „az etnikai távolságtartás Szerbiában jelen van, de mégsem annyira jelentős, mint amennyire azt az elmúlt évek tapasztalata alapján elvárták”.

Előzetes eredmények
Szerbiai polgárai a legnagyobb etnikai távolságot az albánok, a muzulmánok, illetve romák és az amerikaiak iránt éreznek, a legkisebbet pedig a szerbek, oroszok, montenegróiak és a macedónok iránt mutatják – foglalható össze tömören a legújabb felmérés eredménye, amely a szerbiai kormány emberjogi és kisebbségi szolgálata számára készült, a nemzeti kisebbségek helyzetének megvilágítására, Kosovo státusa rendezésének függvényében.
– Az albánok, romák és muzulmánok iránti etnikai távolság százalékokban kifejezve nem is olyan rossz. Ezek a százalékok kifejezettebbek, amikor a társadalmi viszonyok érzékenyebb területeiről. Ha például a házasságról van szó, az albánok, a romák és a muzulmánok úgyszólván nem ajánlatosak házastársnak – mondta Vukadinović.

A kisebbségek iránt ugyancsak nagyfokú etnikai távolság mutatkozik az állami szervekben betöltött tisztségekkel kapcsolatban. Szerbia polgárai állami pozícióban legszívesebben a szerbeket látják, majd az oroszokat és a montenegróiakat. „A kisebbségek a többségi nemzet számára többé-kevésbé elfogadhatatlanok az állami funkciók betöltésére” – ismertette Slobodan Miladinović, a projektum másik vezetője.
A kutatás másik mutatója a szerbek etnikai távolságának érzékelése olyan szempontból, hogy „az én országomban élő” etnikai csoportok „elfogadhatósága” iránt, illetve, hogy azok „szomszédok legyenek”. E tekintetben is a „legkevésbé elfogadottak” az albánok, a „szívesen látottak” pedig a szerbek, montenegróiak és az oroszok.
– Az albánok kapták a legalacsonyabb osztályzatot, de ennek ellenére nincsen irántuk animozitás (gyűlölet). Létezik viszont kulturális örökség, amely meghatározza ezt a távolságot. Amennyiben figyelembe vesszük, hogy a nemzeti kisebbségeket a társadalmi viszonyokban elfogadták: hogy barátok, szomszédok legyenek, hogy az országban éljenek, azt lehet mondani, hogy nagy nemzeti tolerancia létezik. Annak ellenére, hogy az egyes nagy politikai pártok a nemzeti türelmetlenséget táplálják, a társadalom nem annyira zárt, mint ahogyan az elvárható lehetne – hangoztatta Vukadinović.
Petar Lađević, a kisebbségi kormányhivatal igazgatójának szavai szerint „a kisebbségi politika célja a kisebbségeknek a társadalom minden pórusába való integrálása”, ezért a Szolgálat véleménykutatást fog végezni a kisebbségek között a többségi lakosságról2.

A CRCD észrevételei
A nagybecskereki Civil Társadalomfejlesztési Központ (Centar za razvoj civilnog društva – CRCD / Centre for Development of Civil Society – CDCS) június 4-i közleményében üdvözölte ugyan a nemzetek közötti viszonyokkal foglalkozó legújabb felmérését, de az elemzés számos hiányosságára is felhívta a figyelmet.
A CRCD öt pontba foglalta megjegyzéseit:
A szakmai tapasztalat több alkalommal is igazolta, hogy a kutatásban alkalmazott módszer (az úgynevezett Bogardus-skála) a volt Jugoszlávia területén nem eredményez mérvadó adatokat, vagyis nem érzékeli a valós etnikai távolságokat. Ennek nagy jelentősége lehet a kisebbségi közösségek tagjai irányába tervezett és a gyakorlatban alkalmazott intézkedések megtételére. A kutatások alkalmával legtöbbször a valósnál jobbnak tüntette fel a nemzetek közötti viszonyokat – figyelmeztet a CRCD.

Mivel a kutatás adatainak a sajtó képviselői előtti részletezése elmaradt, a CRCD szerint fennáll annak a gyanúja, hogy az eredmények olyanok, hogy a kormány emberi- és kisebbségjogi szolgálata jobbnak látta az adatok részletezésének az elhallgatását a nyilvánosság előtt.
A kutatók megállapítása, miszerint az albánok, a muzulmánok (bosnyákok) és a romák „úgyszólván nem ajánlatos házastársak”, egybevág a CRCD állandó figyelmeztetésével, hogy ezek kisebbségek, valamint az askálik és más dél-szerbiai csoportok helyzete a legveszélyezettebb, és hogy a nemzeti viszonyok rosszabbodása esetén esetleges támadásoknak lehetnek kitéve.
Annak ellenére, hogy a kutatás eredményei teljesen pontatlanok, CRCD szerint mégis figyelmeztetően hatnak. A Központ arra is rámutat, hogy nincs mód összehasonlítani a jelenlegi és a korábbi kutatások adatait, s így nem lehet látni a jelenlegi kormány munkájának az eredményességét a kisebbségi jogok területén3.

és követelései
A kutatás eredményeit és a forrásokból érkező értesülések alapján, amelyek nemzeti kisebbségek helyzetének érzékenységére utalnak, különösen Kosovo státusa rendezésének felgyorsulása során, a Vladimir Ilić nevével fémjelzett CRCD a következő követeléseket fogalmazta meg:

1. az emberi- és kisebbségügyi kormányhivatal igazgatójának, mint a köztársasági kisebbségügyi tanács titkárának sürgősen kezdeményeznie kellene a Köztársasági Kisebbségügyi Tanács mielőbbi összehívását;
2. Vojislav Koštunica szerb kormányfőnek, aki egyúttal a Köztársasági Kisebbségügyi Tanács elnöke is minél rövidebb időn belül össze kellene hívnia – egy vagy több ülésre – Tanácsot (a testület 2006-ban mindössze egyszer ült össze), hogy az előkészítse a nemzeti kisebbségi jogok védelmének akciótervét, arra az esetre, ha a kosovói rendezés kedvezőtlen következményekkel járna a szerbiai kisebbségekre nézve;
3. a CRCD a nemzetközi szervezetektől követeli, hogy folytassák a nemzeti kisebbségek helyzetének megfigyelését Szerbiában, beleértve Kosovo és Metohija területét is, mert a 2004. évi tapasztalatok után senkinek sem áll jogában, hogy meglepődjön az események esetleges kedvezőtlen alakulása miatt;
4. a nemkormányzati szervezetektől és a sajtótól a CRCD követeli, hogy időben reagáljanak a kisebbségi jogsérelmekre, de eközben kerüljék a közvélemény szükségtelen izgatását,
5. a CRCD a kisebbségi nemzeti tanácsoknak javasoltja, hogy Szerbiától követeljék a 2006 januári Második Partnerséggel vállalt kötelezettségek teljesítését, a nemzeti kisebbségi tanácsokról szóló törvény elsőbbséget élvező meghozatalával kapcsolatban, mivel – ennek a törvénynek a hiánya miatt – a nemzeti kisebbségeknek nincsen lehetőségük arra, hogy jogaikat legitim módon valósítsák meg.
A CRCD végezetül arra is rámutat, hogy a szerb kormány által a Második európai partnerség megvalósításával kapcsolatosan 2006. április 7-én elfogadott (kormány)terv nem határozta meg a nemzeti tanácsokról szóló törvény meghozatalában illetékes intézményeket, tevékenységet, határidőket és költségvetést, és hogy a kosovói rendezés felgyorsulása a nemzeti kisebbségi lakosság elleni incidensekre emlékezetet. Ez miatt a CRCD „mindenkit rendkívül felelős magatartásra szólít fel”.
Erre már csak azért is szükség van, mert többen is felhívták a figyelmet4 arra, hogy Vajdaságot valós veszély fenyegeti az etnikai összetétel új kényszeres megváltoztatása és a kosovó menekültek újabb lehetséges hulláma miatt.

BOZÓKI Antal
Újvidék, 2007. június 10.
__________
* http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=1365
1 http://www.nspm.org.yu/
2 S. S.: Pripadnici manjina nerado viđeni na državnoj funkciji, Danas, 2007. június 2-3, 4. o.
3 Lásd még: M. P, Nepotpuno istraživanje o manjinama, Danas, 2007. június 5, 6. o. és K. I., Csalóka felmérés, Magyar Szó, 2007.
június 7., 5. o.
4 Lásd pl. Az etnikai összetétel megőrzése (Beta) című írást, Magyar Szó, 2007. június 6., 4. o.