Ombudsman-jelentés*
A tartományi emberjogi biztos 2006. évi jelentése a nemzeti kisebbségek jogvédelméről1

A Tartományi Képviselőház 2007. április 20-án vitatta meg és fogadta el Petar Teofilović Tartományi Ombudsmannak a 2006. évre vonatkozó jelentését. A „nép ügyvédjéről”szóló határozat szerint az ombudsmannak évente egyszer, legkésőbb november végéig jelentést kell tenni a Képviselőháznak tevékenységéről, az emberi jogok állapotáról.
Teofilović 2006. évi jelentése 174 oldalas A4-es formátumú (21 x 29,5 cm) sűrűn (10 pontos betűkkel) szedett, 13 fejezetből és egy mellékletből áll.
Milyen nemzeti kisebbségi vonatkozású adatokat és értékeléseket tartalmaz?

Megfelelő részvétel?
A jelentés bevezetőjéből (9. oldal) megtudjuk, hogy Szerbiában (az új alkotmányon kívül) az emberi jogok területén 2006-ban csupán egyetlen új törvény került elfogadásra, éspedig a vallásközösségekről szóló törvény. Ez a törvény azonban – jelentés szerint – „vitatható rendelkezéseket tartalmaz a vallásközösségek egyenrangúsága és a vallásszabadság gyakorlása tekintetében”.
A „nemzeti kisebbségek jogainak védelmével” a második fejezet (a 16-tól a 31. oldalig) foglalkozik.
A jelentésnek ez a része (17-18. oldal) sajnos egyetlen adatot sem tartalmaz arról, hogyan valósul meg a nemzeti kisebbségeknek a hatalomban való hatékony részvétele. Az ombudsman megismétli ugyan, mely hatalmi szerveknek „javasolta”, hogy „biztosítsák a nemzeti kisebbségek tagjainak a relatív megfelelő részvételét a hatalmi szervekben, Vajdaság Autonóm Tartomány lakosságában való részvételükkel arányosan”, de azzal már adós maradt, hogy ez a részvétel 2006-ban hogyan alakult.
A jelentésből (19-21. oldal) úgyszintén nem lehet megtudni, hogy Vajdaság 45 községe közül hányban alakult meg a nemzeti viszonyokkal foglalkozó tanács. A jelentéshez csatolt táblázatban meg lehet számolni, hogy ilyen tanács 31 községben alakult, illetve ilyen tanács nincs Bács, Inđija, Kúla, Kishegyes, Opovo, Pancsova, Ruma, Zenta, Šid, Szenttamás és Zsablya községekben. (A törvény szerint ilyen tanács alakítása nem kötelező Pećinci, Sremski Karlovci és Sremska Mitrovica községekben.)

Petar Teofilović tartományi ombudsman
Az EBESZ szerbiai küldöttsége 2006-ban ítélte oda először az Év embere díjakat. Dr. Petar Teofilović tartományi ombudsman az emberi jogok megvalósítása terén kifejtett hároméves tevékenységéért kapta meg az elismerést. Az újvidéki székhelyű magyar civil szervezetek a díj Teofilovićnak ítélése miatt (2007. január 6-án) tiltakoztak az EBESZ belgrádi missziójánál, mivel „a szerbiai (és a vajdasági) kisebbségi jogok védelmét a törvénytelenség és a káosz jellemzi”.

A tanácsok 222 tagja közül – 27 községben – 60 magyar. A jelentéstevő azonban a községi tanácsok nemzeti összetételét nem az illető községek lakossága nemzeti összetételéhez viszonyítja, hanem Vajdaság lakossága egészéhez. Így azt a téves adatot kapjuk, hogy a tanácsokban a magyarok részvétele csaknem kétszer annyi (27,03%), mint a tartomány lakosságában (14,29%).
Az ombudsman-jelentés második fejezet harmadik pontja (21-22. oldal) „a nemzeti kisebbség fogalma meghatározásával összefüggő dilemmákkal” foglalkozik: A tartományi ombudszman és a vajdasági kisebbségügyi titkárság szerint a „jugoszlávokat” nem lehet kisebbségként elismerni. (A legutóbbi népszámlálás alkalmával a Vajdaságban élők 2,45%-a vallotta magát „jugoszlávnak”.) Úgyszintén megemlíti, hogy a vlahok és a montenegróiak (a tartomány lakosságának 1,75%-a) helyzete is rendezésre vár.

Nyelvhasználati és oktatási problémák
A nemzeti kisebbségek hivatalos nyelvhasználatával kapcsolatban (22-23. oldal) a Tartományi Ombudsman támogatja „a nemzeti kisebbségek nyelve és íráshasználatára, mint például a kétnyelvű személyi igazolványok kiadására vonatkozó jogszabályok következetes tiszteletben tartását a tartományban”.
Két példán kívül, miszerint Palánkán problémák vannak az anyakönyvi kivonatok magyar nyelven való kiadása, illetve a szlovák gyermekeknek a születi anyakönyvbe latin betűs írásmóddal való beírása körül, a jelentés egyetlen adatot sem tartalmaz arról, hogy valósul meg például a közigazgatásban (tartományi és községi szinten) a nemzeti kisebbségi nyelvek hivatalos használata. Semmilyen összehasonlítást sem végez azzal kapcsolatban, hogy például a kisebbségekhez tartozó személyek, vagy ezeket a nyelveket ismerők alkalmazása tekintetében történt-e előrehaladás a korábbi évekhez viszonyítva vagy sem.
Az ombudsman-jelentés (23-tól a 27. oldalig) megállapítja, hogy az oktatás területén, elemi és középiskolai szinten, hiányoznak a nemzetiségi szakkáderek, elsősorban a szakatantárgyak előadói, mint például az informatika, matematikai, fizika, stb. tanárok.
A tartomány területén a 2006/2007-es iskolaévben – olvasható a jelentésben – 44 iskoláskor előtti intézmény működik, amelyekbe 18.980 gyermek van beírva. Ezek közül 15.896 szerb, 2.073 magyar, 386 szlovák, 135 román, 83 ruszin és 10 horvát nyelven sajátítja el a programot. Arról, hogy ez most több, vagy kevesebb mint az előző években, a jelentésben már nem találunk adatot. A tisztánlátást bonyolítja az a megállapítás is, hogy „a program a többnemzetiségű környezetekben két nyelven is megvalósul”.
Magyar nyelvű elemi iskolai képzés Vajdaság 27 község (a 45 közül) 78 elemi iskolájában folyik. Ezeknek az iskoláknak az első osztályába 1.855 gyermek jár. A diákok száma az előző iskolaévhez viszonyítva 149-el, vagyis 7,44%-al csökkent. A magyar nyelvet és kultúrát, mint választott tantárgyat 20 község 40 iskolájában tanítják. (A jelentés azonban csak 19 községet sorol fel: Ada, Inđija, Kúla, Magyarkanizsa, Nagybecskerek, Nagykikinda, Óbecse, Pancsova, Szabadka, Szécsány, Titel, Topolya, Törökbecse, Újvidék, Verbász, Versec, Zenta, Zichyfalva és Zombor.) Ismét egyetlen – a korábbi állapotokkal való – összehasonlító adat nem található.
Az ombudsman rámutat a szerb, mint idegen nyelv tanulásának szükségességére. Ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a 123 vajdaság iskolában 23.418 diák tanulja a szerb nyelvet, akik közül 17.778 az előadásokat magyar nyelven hallgatja. Ennek a tantárgynak a programja eddig csak a magyar nyelvű osztályok számára és csak az elemi iskola első és második osztálya számára készült el.

Kostreš: Védenénk az emberi jogokat, de nincs hozzá eszközünk
A vajdasági ombudsmant fogadta a tartományi képviselőház elnöke (2007. április 17.)

A 117 vajdasági középiskolának 22.292 tanulója van (69-el kevesebb, mint az előző iskolaévben).
Hároméves középiskolába 6.324 (626 magyar), a négyévesbe pedig 15.968 (1.388 magyar) diák iratkozott. A négyéves középiskolába iratkozott magyar diákok száma 20-al nagyobb, mint 2005-ben. A középiskolákról a jelentés egyéb adatot nem közöl.
A 2005/2006-os (sic!) tanévben a kilenc főiskolára 4.076 hallgató iratkozott be. Ezek 11,26%-a magyar nemzetiségűnek vallotta magát. Magyar nyelven lehetett felvételizni a szabadkai Műszaki Főiskolán, az újvidéki Ügyviteli Főiskolán, az újvidéki és a szabadkai Óvónőképző Főiskolán.
Az Újvidéki Tudományegyetem 13 karán összesen 9.078 hallgató van. Ezek 5,75 százaléka magyar (vagyis csaknem háromszor kevesebb a magyaroknak a tartomány lakosságában való részvételénél). Magyar nyelvű képességvizsgákat a szabadkai Közgazdasági, Műszaki és Építészeti Karon, az újvidéki Művészeti Akadémián, Orvostudományi Karon, Mezőgazdasági Karon, a Természet-tudományi és Matematikai Karon, valamint a Jogi Karon szerveztek.
A magyar nyelvű előadásokat mindössze 835 (2,07%) hallgató látogatja, vagyis a magyar hallgatók (11,26%-a) alig egy negyede.
A jelentés azonban a 2006/2007-es tanévre vonatkozó adatokat azonban már nem tartalmaz („mivel ilyen adatokkal nem rendelkezik”), így összehasonlítást se nem lehet végezni.

Az Újvidéki Rádió és Televízió (korábbi) jele

Elektronikus sajtó
A Teofilović-jelentés (27-29. oldal) megemlíti, hogy 2006-ban a Vajdasági Rádió Televízió kivált a szerbiai RTV-ből és jogi alanyiságot kapott, de „a nemzeti kisebbségi programok tekintetében a helyzet szinte változatlan” maradt, ezért „a 2005. évi ajánlások továbbra is aktuálisak”.

A (most már) Vajdasági Rádió és Televízió új jele (2007. március 21-től)
„Vajdaságban a szerb nyelven értjük meg a legjobban egymást,
az írásmód pedig, amellyel írni lehet, a cirill” (Magyar Szó, 2007.március 22., 5.o.)

A jelentés (csaknem egy egész oldalon – 28. oldal) azzal foglalkozik, hogy ki alapíthat regionális rádió vagy TV állomást, és hogy milyen kötelezettségei vannak a tájékoztatási közvállatoknak. Ezeket 2007. december 31-ig privatizálni kell.
Tekintettel arra, hogy Vajdaság területén számos több nyelven sugárzó helyi és regionális jellegű rádió-adóállomás van, az obudsman indokoltnak tartja elsősorban a civil szervezeteknek, de a kisebbségi nemzeti tanácsoknak a műsorszórási törvény megváltoztatásra irányuló követeléseit. Felmerült ugyanis a kérdés, hogy mi lesz a többnyelvű adóállomások sorsa privatizálás után, illetve fennáll a gyanú, hogy a magánosítás után megszűnnek a kisebbségi nyelveken sugárzott műsorok. Az ombudsman szerint nem csak, hogy ezeket az adókat meg kell őrizni, hanem erőfeszítéseket kell tenni az anyagi helyzetük erősítése, műsorának fejlesztése és minőségének javítása érdekében.
A „nemzeti kisebbségek jogainak védelmével” foglalkozó fejezet utolsó pontja (29–30. oldal) egy táblázat, amely az ombudsmannak az e téren folytatott „tevékenységeit” ábrázolja.
A táblázatból megtudjuk, hogy Teofilović 2006-ban a találkozott a nemzeti tanácsok képviselőivel, a belgrádi Magyar Nagykövetség konzuljának a helyettesével és Magyarország kisebbségügyi ombudsmanával, valamint, hogy további 13 más tartományi, illetve külföldi szervek / szervezetek ülésén, szemináriumán vagy értekezletén vett részt. Azt azonban, hogy milyen eredménnyel, illetve hogy milyen haszon származik ezekből az itteni nemzeti kisebbségi viszonyok fejlesztésére nézve, már csak találgathatjuk, mivel erre vonatkozóan sem adatot sem információt nem közöl.

Megkülönböztetések
Az ombudsman 2006-ban Vajdaság 21 községében 800 megkérdezett részvételével véleménykutatást végzett (egyebek között) a nemzeti alapon való diszkriminációról a foglalkoztatás terén, a helyi önkormányzati szervek előtt és a szűkebb környezetben (67–71. oldal). A véleménykutatás alanyai között a magyarok 13,3%-ban vettek részt.
A kérdésre, hogy a munkaviszony létesítésével kapcsolatos beszélgetés alkalmával szembesültek-e valamilyen feltételhez kötéshez vagy zsarolással, a megkérdezettek 9,9% nemmel, a többiek (90,1%) igennel válaszoltak.
A megkérdezettek 90%-a úgy véli, hogy a nemzeti hovatartozásuk miatt jogaik nem voltak veszélyeztetve a helyi önkormányzati szervek előtt. Az ilyen alapon való megkülönböztetés miatt – a kutatás eredményei szerint – a megkérdezettek mindössze 5,9%-a nem valósíthatta meg jogait.
A körkérdésben részt vevők 3,9%-a nemzeti hovatartozása miatt veszélyeztetve érzi magát környezetében. A diszkrimináció forrásaként a válaszolók 7%-a az egészségügyi intézményeket, a különböző bizottságokat 5,1%-a, a munkatársakat 2,2%-a, a szűkebb környezetet és a községi közigazgatási szerveket 3-3%-a, az állami szerveket 2,7%-a, a felügyelőségeket 2,3%-a, a tartományi szerveket 2,3%-a, az oktatási intézményeket 2,2%-a, a családot és a barátokat 2-2%-a jelölte meg.
Az emberi jogok megvalósítása terén (102–103. oldal) az ombudsman a legnagyobb sérelemnek azt tartja, hogy a községi, különösen az építkezési felügyelőségek határozatait nem hajtják végre.
A jelentés megemlíti a 2006. október 14-től 16-ig Belgrádban, a szerb kormány emberi és kisebbségi jogokért felelős hivatala által szervezet szemináriumot, amelyen az emberi és kisebbségi jogok területén konfliktus-megelőzési és megoldási rendszer felállításáról volt szó. Feltűnő azonban, hogy a jelentésében említés sem esik a Vajdaságban nemzeti alapon történt kilengésekről, verekedésekről, grafittokról, soviniszta és nacionalista parolákról, sírgyalázásokról, amelyek 2006-ban is folytatódtak, de a helységnevek gyakorlati használatáról sem.

A szenttamási önkormányzat továbbra sem tartja tiszteletben az újvidéki Kerületi Bíróság jogerős (U.279/04 számú 2005. április 15.) ítéletét, amellyel is megerősítette a nemzeti kisebbségi helységnevek hagyományos nevének jogos hivatalos használatát. (A képen a tartományi utasításra elhelyezett tábla.)

Megállapítások
Petar Teofilović ombudsman (vagy a Tartományi Képviselőház) ezúttal sem tartotta be a törvény által kitűzött (2006.) novemberi határidőt. Haladást jelent viszont, hogy – a 2005. évi jelentés megvitatásához viszonyítva, amikor arra kilenc hónapi késéssel került sor – a késés ezúttal öt hónapot tett ki. (Az is elképzelhető, hogy egyszer az ombudsman jelentése a megszabott határidőben lesz a képviselőházi vita tárgya.)
A 2006. évi jelentés 16 oldallal rövidebb mint a 2005. évi. A továbbra is túl terjedelmes jelentésből azonban – az említett hiányosságok, de módszertani és egyéb következetlenségek miatt is – továbbra sem lehet teljes képet és megbízható értékelést kapni az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok állapotáról, illetve azok megvalósulásáról a tartományban.
Hiányzik a jelentésből azokról a konkrét intézkedésekről és eredményekről (?) való beszámolás is, amit az ombudsman tett, illetve javasolt az emberi és kisebbségi jogok érvényesítése területén.
A legtöbb esetben hiányzik a korábbi adatokkal és állapotokkal való összehasonlítás is a nemzeti kisebbségi jogok megvalósulásának különböző területén, ami nélkül eredményes munkáról és haladásról nem lehet számot adni.
Bojan Kostreš (LSV), a vajdasági képviselőház elnöke 2007. április 17-én (amikor a jelentés kapcsán fogadta Teofilovićot) kijelentette, hogy a tartományi hatóságok egyik fő feladatuknak tekintik ugyan az emberi jogok védelmét, de „van egy baj”, mégpedig az, hogy „a tartománynak nincs eszköze ezen jogok védelmére”.
Teofilović május 23-án kritikusabb volt, mint a jelentés. Újságíróknak elmondta, hogy Szerbiában az alkotmány egyes cikkelyei és a rossz törvények, meg a nem – vagy csak szelektíven – alkalmazott jogszabályok veszélyeztetik az emberi jogok érvényesítését. Véleménye szerint az új szerbiai alkotmány visszalépést jelent az emberi jogok tekintetében a szerb-montenegrói Államközösség emberi és kisebbségi alapokmányához képest.
A vajdasági ombudsman azt is problematikusnak nevezte, hogy szerbiai szinten nem hozták meg a nemzeti közösségekről (kisebbségekről) szóló törvényt, aminek következtében egyes tanácsok megbízatása lejárt és újak nem jöttek létre, és hogy többé nincs emberi és kisebbségi jogi minisztérium, hanem csak kormányhivatal. „Ez igencsak problémát jelent, ha úgy fogjuk fel, hogy az állam ilyen módon állást foglalt a témával kapcsolatban” – tette hozzá. Szerinte a szegénység az emberi jog veszélyeztetettségének egyik fő oka.
Az ombudsman hivatalának működése 2006-ban 25.026.824,00 dinárjában került a vajdasági adófizetőknek. Vajon megérte-e?
BOZÓKI Antal
__________
* Izveštaj o radu Pokrajinskog ombudsmana za 2006. godinu