Nemzeti kisebbségi jogok Szerbia alkotmányában
A Velencei Bizottság1 véleménye

Szerbia új alkotmányát a köztársasági képviselőház a 2006. szeptember 30-án megtartott rendkívüli ülésen fogadta el. Az alkotmányt a tavaly október 28-án és 29-én megtartott szerbiai népszavazáson a polgárok 53,04 százaléka támogatta (Vajdaságban 43,93 százalék szavazatot kapott).
A Velencei Bizottság (VB) a 2007. március 17-én és 18-án megtartott 70. plenáris ülésén – az Európa Tanács2 (ET) Parlamentáris Közgyűlése Megfigyelő Bizottságának kérésére – véleményezte a szerbiai alkotmányt. A tekintélyes szakértői testület véleménye nem kötelező ugyan, de a tagállamok az alkotmányozó tevékenységük során általában méltányolják. Hogyan vélekedik és milyen álláspontokat fogalmazott meg a Velencei Bizottság (VB) Szerbia alkotmányának az emberi- és a nemzeti kisebbségi jogokkal foglalkozó rendelkezéseivel kapcsolatban?
A VB véleményét kommentár nélkül adjuk közre, azzal, hogy az egyes megfogalmazásokkal nem feltétlenül értünk egyet.

Általános vélemény

A VB véleménye egy 20 oldalas, sűrűn gépelt bevezetőből, a szerb alkotmány mind a kilenc fejezetét részletesen elemző és záradékból álló, összesen 107 pontba foglalt szöveg3.
A bizottság a vélemény bevezető részében (4. pont) megállapítja, hogy a szerb alkotmány elfogadásra került szövege4 „nagyon gyorsan” készült el. „A pártvezetők egy kis csoportja mintegy két hétig tárgyal a kompromisszumos szöveg megfogalmazásáról, amely minden politikai párt számára elfogadható lett, beleértve a Szerb Radikális Pártot is”. Ez a kompromisszumos szöveg (2006.) szeptember 29-én késő éjjel készült el és a szeptember 30-i rendkívüli ülésen került elfogadásra.
„Általánosságban az alkotmányról „egyes rendelkezései távol vannak azoktól a mércéktől, amelyeket a VB egy 2005. évi véleményében [a CDL/AD(2005)03-as számú dokumentumban] kifejtett, mert a sietség az alkotmány tervezetének kidolgozásakor a nem világos illetve ellentétes rendelkezésekben nyilvánul meg” – olvasható a vélemény 5. pontjában.
Az emberi és nemzeti kisebbségi jogokkal a VB véleményének csaknem egy harmada, pontosabban további 33 pontja foglalkozik.
Az alkotmány 1. szakasza (10. pont) Szerbia Köztársaságot „a szerb nép és minden itt élő polgár államaként” fogalmazza meg. Ennek a megfogalmazásnak – a VB véleménye szerint – „habár az állam etnikai jellegének hangsúlyozása miatt lehet ugyan bírálni, de a gyakorlatban nem kellene, hogy legyenek bármilyen jogi következményei”.
Az 5. szakasz 3. bekezdése szerint „nem engedélyezett a politikai pártok olyan tevékenysége, amely az alkotmányos rend erőszakos megdöntésére, a szavatolt emberi- és kisebbségi jogok megsértésére, vagy faji-, nemzeti- és vallási gyűlölet szítására irányul”. Mivel ez a szakasz magába foglalja a szabadságok, éspedig a gyülekezési szabadság és a politikai pártok társulása szabadságának korlátozását, a VB fontosnak tarja, hogy ennek a szakasznak az alkalmazása a 20. szakasz (az emberi- és kisebbségi jogok korlátozásának) hatálya alá tartozik. A bizottság értelmezése szerint „csak rendkívül meggyőző bizonyítékok indokolhatják a politikai gyülekezetek szabadságának korlátozását” (11. pont).
Az 10. szakasz szerint „Szerbia Köztársaságban a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód van hivatalos használatban. Az egyéb nyelvek és írások hivatalos használatát, az alkotmánnyal összhangban, törvény szabályozza.” Ennek a szakasznak az alapján Szerbiában hivatalos használatban a szerb nyelv és a cirill betűs írásmód van. Szembetűnő, hogy az 1990. évi alkotmánnyal összehasonlítva, a kisebbségi nyelvi jogok kevésbe vannak védelmezve, mert az akkori alkotmány 8. szakasza kimondottan tartalmazta, hogy „a latin betűs írásmód hivatalos használatban van, a törvény által meghatározott módon”, továbbá, hogy „Szerbiai azon területein, ahol a nemzeti kisebbségek élnek, egyúttal hivatalos használatban vannak a kisebbségi nyelvek és írásmódok is, a törvény által meghatározott módon”.
Az alkotmány 14. szakasza (a nemzeti kisebbségek védelmének szavatolása), a 18. szakasz 2. bekezdése (a nemzetközi szerződésekkel és törvényekkel garantált emberi- és kisebbségi jogok közvetlen alkalmazása), valamint a 75-től 81-ig terjedő szakaszok (a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai) tartalma alapján világos, hogy az alkotmánytervezet előkészítésében résztvevők szándéka a kisebbségek jogainak alkotmányszintű védelme volt. Ezért a VB-nek nem világosak azok az okok, amelyek miatt a latin betűs írásmód, amelyet a kisebbségek többsége használ, jogi védelmét az alkotmány kifejezetten többé nem említi. Ez annál jobban elképesztő, mert az alkotmány 20. szakaszának 2. bekezdése szerint „az emberi- és kisebbségi jogok elért szintje nem csökkenthető” – olvasható a VB véleményének 12. pontjában.

Az emberi- és kisebbségi jogok és szabadságjogok – Általános kommentárok

Az új szerb alkotmány II. része (a 18-tól a 81. szakaszig terjedő rész) „az emberi- és kisebbségi jogokkal és szabadságokkal” foglalkozik. Ez a rész három alfejezetre van felosztva: 1. Alapelvek (18–22. szakaszok), 2. Emberi jogok és szabadságjogok (23–74. szakaszok) és 3. A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai. Mi több, az alkotmány III. részében (Gazdasági berendezés és állami pénzügyek) van még bizonyos számú kiegészítő garancia, amelyeket – tartalmuk alapján – úgyszintén alapelveknek lehet tekinteni (82–90. cikkek). Röviden, csaknem 70 szakasz foglalkozik az alapelvekkel, vagyis a 206 cikkből álló alkotmány közel egyharmada. Nemzetközi és összehasonlító perspektívából szemlélve ez a szám rendkívüli, önmagában és más alkotmányokkal összehasonlítva is. Ez azt mutatja, hogy az emberi jogok az alkotmányos jog összetevőjét és fontos részét képezik, valamint világossá teszi, hogy figyelmet fordítottak a demokratikus társadalomnak erre az elemére és alapvető jellemzőjére, az olyan európai mércékkel összefüggésben, mint amilyen az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE) – olvasható a VB általános kommentárjában, a vélemény 21. pontjában.
A vélemény 22. pontja szerint a szerb alkotmány II. része emlékeztet Szerbia és Montenegró államközösségének Alapokmányára az emberi és kisebbségi jogokról, valamint a polgári szabadságokról, amely az államközösség megszűntével hatályát vesztette. Ez a hasonlatosság valójában a szinte azonos számú cikkre és alapelvekre, a konkrét emberi jogokra és végül a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaira való felosztás alapján válik szemmel láthatóvá. A VB a továbbiakban emlékeztet, hogy az államközösség alapokmányát 2003-ban nagyon pozitívan értékelte4. E hasonlóságok ellenére azonban nagyszámú jelentős eltérés létezik. Ezért megfelelő és szükséges is új elemzést készíteni.
Az alkotmány II. része – a vélemény 23. pontja szerint – teljesen fedi a „klasszikus” emberi jogok minden területét. Ezeknek a jogoknak a tartalma összhangban van az európai mércékkel és bizonyos mértékben meg is haladja azokat. Ezeket a klasszikus jogokat a második és harmadik generációhoz tartozó jogok sora követi, amelyek tartalmazzák az egészségvédelmet, a szociális védelmet, a szociális biztosítást, a nyugdíjbiztosítást, az oktatásra való jogot, az egészséges környezethez való jogot, valamint a fogyasztók védelmét (a 68–71, a 74. és 90. szakaszok). Alkalmazásuk a törvény által biztosított jövedelemtől függ, és bírósági felülvizsgálat alá esik. Európai szinten kevés tapasztalat van e téren.
A vélemény 24. pontja az alkotmány alkalmazásának általánosabb problémájára hívja fel a figyelmet: „Szerbiának az államközösség Alapokmányában már volt egy rendkívüli szövege, amelyet azonban nem eléggé alkalmaztak. Most a hatalom feladata lesz annak biztosítása, hogy az alkotmány által szavatolt jogok hatékonyak legyenek a gyakorlatban is”.

Első fejezet – Alapelvek

Ebben a fejezetben nagyszámú, főleg nagyon pozitív rendelkezés van. A megfogalmazás azonban túlságosan összetett, ami számos problémát okozhat az értelmezés alkalmával, ami az alapvető jogok mértéken túli korlátozásához vezethet. A bíróságok, különösen pedig az Alkotmánybíróság továbbra is elővigyázatosak kell, hogy legyenek, és olyan értelmezést kell biztosítaniuk, amely összhangban van az alkotmányban meghatározott demokratikus értékekkel, valamint a hivatkozott nemzetközi mércékkel – áll a VB véleményének 25. pontjában.
A VB (a 26. pontban) üdvözli az alkotmány 18. szakaszában az alkotmányos jogok közvetlen alkalmazásáról, azok értelmezéséről és a törvényhozó testület szerepéről szóló rendelkezéseket. Különösen a 18. szakasz 2. bekezdésének második mondatát, mely szerint „törvényben előírható ezeknek a jogoknak a megvalósítási módja, de csak ha ezt az alkotmány kimondottan előirányozza, vagy ha ez, természeténél fogva, a jog érvényesítésének feltétele, a szavatolt jog lényegének megsértése nélkül”. Tehát, a törvényhozó testület csak akkor hozhat törvényeket e területen, ha arra az alkotmányban kizárólagos alap létezik. A „kimondottan” és a jog „természeténél fogva” fogalmak megszokottak az európai alkotmányos szövegekben és az alapjogokról szóló jogelméletekben. A 18. szakasz 3. bekezdése szerint „az emberi- és kisebbségi jogokra vonatkozó rendelkezések értelmezése a demokratikus társadalom értékei előmozdításának javára kell, hogy történjen, az emberi- és kisebbségi jogok nemzetközi mércéivel, valamint a megvalósításukat felügyelő nemzetközi intézmények gyakorlatával összhangban”. Ezt a rendelkezést pozitív, a nemzetközi és az európai mércék iránti elkötelezettség jelének kell tekinteni, habár – jogi szempontból – „a nemzetközi intézmények gyakorlatával összhangban” szövegrész eléggé általános jellegű. Európai perspektívából ez azt jelenti, hogy az Emberi Jogi Bíróság gyakorlata a legnagyobb jelentőségű Szerbia alkotmányának alapjogi értelmezése szempontjából.
A 27. pont szerint Szerbia alkotmánya 19. szakasza gyakorlatias jellegű, mivel „az eltulajdoníthatatlan emberi- és kisebbségi jogok szavatolását” említi, amelyek „az emberi méltóság és minden egyén teljes szabadságának és egyenlőségének” megvalósítását szolgálják, „a jog uralmán alapuló nyílt, és demokratikus társadalomban.”
A VB szerint (28. pont) a Szerb alkotmány 20. pontja részletes elemzést követel. Az 1. bekezdés első része így hangzik: „az alkotmányban szavatolt emberi- és kisebbségi jogok törvényben korlátozhatók, de csak az alkotmányban is megengedett célból, és olyan mértékben, amely a demokratikus társadalomban a korlátozás alkotmányos céljának eléréséhez szükséges, a szavatolt jog lényegének megsértése nélkül”. Ez a rendelkezés komoly kérdéseket vethet fel, és problémákat okozhat. Az EJEE a korlátozásokról szóló rendelkezéseivel (a 8-tól a 11. cikkig) összehasonlítva, az emberi- és kisebbségi jogok korlátozásai a 20. szakasz által nincsenek valamilyen sajátságos törvényes célhoz kötve, hanem bármilyen indokhoz „amely miatt az alkotmány ezt megengedi”, a legitim célok megemlítése nélkül. Figyelembe véve azonban az általános értelmezés záradékát és a 18-ik, valamint a 20. szakasz szövegét, a belföldi bíróságoknak lehetőségük van, hogy az alkotmányt az európai joggal, de különösen az EJEE-vel összhangban értelmezzék. Tisztázni kell mégis, mivel ez a rendkívüli- és a hadiállapotra vonatkozik, hogy az egyes jogokat (mint pl. az alkotmány 26. szakaszában említettek) soha nem lehet korlátozni.
Az alkotmány 20. szakaszának 3. bekezdése (29. pont) az arányosság elvét a következő módon fogalmazza meg: „az emberi- és kisebbségi jogok korlátozásánál minden állami szervnek és különösen a bíróságnak figyelembe kell venni a korlátozott jog lényegét, a korlátozás céljának jelentőségét, a korlátozás jellegét és terjedelmét, a korlátozás célja közötti viszonyt, valamint azt, hogy ez a cél megvalósítható-e a jog kisebb mértékű korlátozásával”. Ez a bekezdés megismétli és felsorolja az első részben és a 18. szakasz 2. bekezdésébe foglalt előfeltételeket. Jobb lett volna, ha a korlátozások különböző típusait rendszerezettebben és világosabban szerkesztették volna meg. Ezen szakaszok túlságosan bonyolult megfogalmazása az értelmezés alkalmával számos problémát okozhat, ezért Szerbia Alkotmánybíróságának a 18. szakasz 3. bekezdésében lévő irányelveken alapuló összefüggő értelmezést kell biztosítania.
A VB véleményének 30. pontja szerint az értelmezés problémája elkomplikálódott, amiatt a tény miatt is, mivel az általános korlátozásról szóló összetett záradékokon túl, az alkotmány – a különböző alapjogokról szóló rendelkezésekben – meghatározza a közvetítés sajátságos feltételeit is. Ennek a törvényhozási hozzáállásnak, amely létezett az államközösség alapokmányában is, az általános és konkrét rendelkezések koegzisztenciája a következménye, illetve, más szavakkal: az EJEE rendszerének (konkrét záradékok) és az alapokmány – Európai Unió-rendszerének (egy általános korlátozású záradék). Viszont, sok minden függ a bíróságok gyakorlatától, különösen pedig az Alkotmánybíróság fog szembesülni azzal a fontos feladattal – tiszteletben tartva az emberi jogokat –, hogy összefüggő értelmezést biztosításon.
Az alkotmány 22. szakasza tartalmazza az emberi- és kisebbségi jogok és szabadságjogok védelmével foglalkozó nemzetközi szervezetekhez való fordulás jogát. Ez utóbbi jogot azonban nem kell csak a polgárokra korlátozni (31. pont).

Második fejezet – Emberi jogok és szabadságok

A VB véleménye szerint (32. pont) ez a fejezet sajátos alapjogokra vonatkozik. Az alkotmányban lévő jogok száma nagy, más országok alkotmányával, az EJEE-vel és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összehasonlítva. Elsősorban az miatt a tény miatt, hogy az alkotmányban néhány, míg más dokumentumokban csak egy szakasz foglalkozik velük. Példák erre: öt szakasz (27–31.) témája a szabadságra és a biztonságra való jog; úgyszintén öt szakasz (32–36.) tárgya az igazságos bíráskodás és a büntetőeljárás; három szakasz (40–42.) vonatkozik a magánosság (lakás, levéltitok és értekezés titkosságágának, valamint a személyi adatok védelmének) sérthetetlenségére; négy szakasz (43–46.) tartalmazza a gondolat-, a lelkiismeret- és hitvallási szabadságot, az egyházak és felekezetek egyenjogúságát, a lelkiismereti kifogásra való jogot, valamint a vélemény- és véleménynyilvánítási szabadság jogát; további öt szakasz (47–51.) rendezi a nemzeti hovatartozás kinyilvánítására való jogot, a másság tiszteletben tartásának ösztönzését, a faji, nemzeti és vallási gyűlölet kiváltásának tilalmát, a médiaszabadságot, és a tájékoztatásra való jogot. Ez a rendszer összhangban van az államközösség korábbi alapokmányával. Ezen a törvényhozás tisztán technikai jellegére vonatkozó kérdésen kívül, az ebben a részben lévő jogok felölelik az emberi jogok „klasszikus” területeit. Tartalmuk többnyire összhangban van az európai normákkal és bizonyos mértékben meghaladja azokat.
A nagyszámú jog létezésének második oka, hogy az alkotmány számos gazdasági, szociális és kulturális jogot is tartalmaz – áll a VB véleményének 33. pontjában. A bíróságok számára sok esetben nehéz lesz alkalmazni ezeket a jogokat, az alkotmány 18. szakaszában meghatározott módon, és bizonyára jobb lett volna óvatosabban megfogalmazni azt a részt, amely az állam akcióinak céljait tartalmazza (összehasonlítani a vélemény 21. pontjával).
Az alkotmány 27. szakaszának (Szabadságra és biztonságra való jog) 1. bekezdése engedélyezi a szabadságra és biztonságra való jog korlátozásának törvénnyel való bevezetését, miközben nem sorolja fel azokat a célokat, amelyek indokolttá teszik az ilyen korlátozást – áll a 34. pontban.
A 35. pont szerint az igazságos bíráskodásra való jog az alkotmányban többnyire összhangban van az EJEE követelményeivel, habár másként van megfogalmazva. A 32. szakasz „a jogokra és kötelezettségekre” vonatkozik és a biztosítékokat – éppúgy mint Alapokmány – nem korlátozza a polgári- és a büntetőeljárásra.
Az alkotmány 40–42. cikkei a magánjogok különböző vonatkozásait ölelik fel, beleértve a személyi adatok védelmét is, ami összhangban van az alkotmányjog modern irányzatával. Ezzel szemben nem létezik a magán- és a családi élet tiszteletben tartásához való kizárólagos és általános biztosítás, ahogyan az az EJEE 8. cikkében megtalálható. Ezzel viszont az EJEE 8. cikke nincsen az alkotmányban teljes egészében megismételve – olvasható a 36. pontban.
A VB véleményének 37. pontja szerint az alkotmány 54. szakasza, amely a polgárok gyülekezési szabadságával foglalkozik, problematikus az EJEE 11. cikkéhez viszonyítva, mivel ez utóbbi a gyülekezés szabadságát nem korlátozza csak a polgárokra. Az EJEE 16. cikkében lévő politikai záradék nem tűnik elegendő indoklásnak, mert csak a külföldi állampolgárok politikai tevékenységét fedi, léteznek ugyanis olyan gyülekezések, amelyek szűkebb értelemben nem „politikaiak”. Az európai alkotmányok többsége a gyülekezés szabadságát többé nem csupán az állampolgárokra korlátozza. Amennyiben a szöveg olyan marad, mint amilyen, szükséges lesz erőfeszítéseket tenni a 18. szakasz 3. bekezdésében, és a 19. szakaszban lévő „értelmezési záradékok” alkalmazáshoz, olyan eredmények elérése érdekében, amelyek összhangban vannak az EJEE-vel.
Az alkotmány 62. szakasza a házasságkötési jogra és a házastársak egyenjogúságára vonatkozik. Ez a szakasz kimondottan biztosítja a házasság felbontását. Az európai alkotmányokban ez nem szokásos, és egybevág az állami törvény bizonyos ellentmondásaival – olvasható a VB véleményének 38. pontjában.
A VB az alkotmány 64. szakasza kapcsán (a 39. pontban) üdvözli, hogy a 4. bekezdés alapján „a házasságon kívül született gyermekeknek ugyanolyan jogaik vannak, mint a házasságban született gyermekeknek”.
A vélemény 40. pontja szerint az alkotmány 67. szakaszának – a család, az anyák, az önellátó szülő és gyermek különleges védelmére vonatkozó – rendelkezése meghaladja az EJEE normáját. E pont szerint „ezt üdvözölni kell”.
A 41. pont szerint az alkotmány nem nyújt általános szintű szociális védelmet, hanem ilyen védelemben csak a polgárokat és a családokat részesíti.

Harmadik fejezet – A nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai és egyéb rendelkezések

Az alkotmánynak ez a fejezete (75–81. szakaszok) a VB véleménye szerint (42. pont) „kiegészítő és külön jogokat biztosít a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyeknek, amelyek részben részei az „általános” alapjogoknak. Ez a fejezet a VB üdvözöli, mert nagyon fontos, tekintettel azokra a nehézségekre, amelyekkel a térség országai az utóbbi évtizedekben szembekerültek.
A VB-nek a véleménye szerint (43. pont) megkérdőjelezhető (az alkotmány 76. szakaszának 3. bekezdésében lévő) a megfogalmazás, hogy egyedül „a kimondottan hátrányos életkörülmények” indokolhatják azokat a nemzeti kisebbségek javát szolgáló pozitív intézkedéseket, amelyeket nem kell megkülönböztetőknek tekinteni.
A szerb alkotmány 100. szakaszának 2. bekezdése szerint „a Népképviselőházban biztosított a nemek és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek egyenrangúsága és képviselete, a törvénnyel összhangban”. Ez azt jelenti-e, hogy a Népképviselőházban a képviselői helyeket részarányosan kell elosztani, illetve, hogy a „nemzeti kisebbségek” fogalma mindegyik kisebbséget magába foglalja? Nem kellene-e ezt pontosabban megfogalmazni – teszi fel a kérdést a VB a vélemény 52. pontjában.
A VB a vélemény 82. pontjában külön üdvözli, hogy a szerb alkotmány 170. cikke előlátja az alkotmányjogi panaszt, amely „az állami szervek és közmegbízással felruházott szervezetek olyan egyedi aktusai ellen emelhető, amelyek megszegik vagy megvonják az alkotmányban szavatolt emberi- és kisebbségi jogokat és szabadságjogokat, amikor védelmükre már egyéb jogi eszköz nem áll rendelkezésre, vagy ilyen nem is volt előirányozva”.
Az alkotmány 192. szakaszának 2. és 3. bekezdése szerint a kormány, a törvényben meghatározott feltételek mellett feloszlathatja a községi képviselő-testületet, és kinevezheti az ideiglenes testületet, „miközben figyelembe veszi a feloszlatott községi képviselő-testület politikai és nemzeti összetételét”. A VB véleményének 93. pontja szerint ezt a rendelkezést a 12. szakasz 2. bekezdésével összhangban kell értelmezni: a felfüggesztés csak akkor lehetséges, ha a képviselő-testület az alkotmányos vagy törvényes rendelkezéssel ellentétben járt el. Ennek az intézkedésnek alkotmányos jogi természete miatt szükséges, hogy a kormány illetékességét felfüggesztés esetében az alkotmánybíróság előzetesen értékelje.
Az emberi- és kisebbségi jogokról a rendkívüli- és hadiállapot idején történő eltérésekről az alkotmány 202. szakasza rendelkezik. A VB-nek a 97. pontban kifejezett véleménye szerint jobb lenne megkülönböztetni a hadiállapotot és a rendkívüli állapotot, amikor az alapvető jogoktól való eltérésekről van szó. A helyzet mindkét esetben különböző, és ebből az okból kifolyólag az eltérés mértékének is különbözőnek kell lennie, mint ahogyan az kifejezésre jutott az alkotmány előzetes tervezetében. Az általános megfogalmazás, hogy az eltérések „csak a szükséges mértékben” engedélyezettek, túlságosan homályosnak látszik. Határozottabb megfogalmazást kell alkalmazni, mint például, az EJEE 15. cikkében, amely így hangzik: „a helyzet szükségessége által feltétlenül megkívánt mértékben”.
Az alkotmány ugyanennek a szakaszának a 4. bekezdésében bizonyos hiányosság van azoknak az intézkedéseknek a felsorolásában, „amikor az eltérések semmi esetben sem” vonatkozhatnak az alkotmány 23, 24, 25, 26, 28, 32, 34, 37, 38, 43, 45, 47, 49, 62, 63, 64, valamint 78. szakaszára. A VB véleményének e (98.) pontja szerint az alkotmány 202. szakaszának 2. bekezdésébe be kell kapcsolni az alkotmánynak az egyházakra és felekezetekre vonatkozó 44. szakaszát. Úgyszintén nem egészen világos, miért nincs a felsoroltak között például az alkotmány 33. és 65. szakasza.

Záradékok

A Velencei Bizottság a vélemény záradékában (104. pont) a szerb alkotmány meghozatalával kapcsolatban hangsúlyozza a tényt, hogy annak szövegéről „nem folyt nyilvános vita”. Ez az eljárás fontos politikai okokkal volt motiválva, és kifejezte azokat a különleges nehézségeket, amelyekkel ez az ország az utóbbi időben küszködött. Ez mégis felveti a szöveg legitimitásának kérdését, az általános nyilvánosság vonatkozásában. A gyors elfogadás ténye mellett különösen meglepő, hogy az alkotmány rendkívül merev, és hogy több részét nagyon nehéz alkalmazni.
A VB véleményének 105. pontja szerint el kell ismerni, hogy az alkotmánynak számos pozitív eleme van, beleértve a parlamentáris uralkodási rendszer működésének lehetőségét, és az alapjogok átfogó sorát. Jobb lenne azonban, ha az alapjogok korlátozására vonatkozó szabályok kevésbé bonyolultak lennének. A bíróságok, különösen pedig az Alkotmánybíróság ezeket a jogokat teljesen csak az európai normákkal összhangban valósíthatják meg. A Velencei Bizottság végezetül kifejezte készségét, hogy a hatalmi szervek segítsége legyen az alkotmány megvalósításhoz szükséges törvények elkészítésében.

Újvidék, 2007. IV. 25.
BOZÓKI Antal, mgr.

___________
1 A Joggal a Demokráciáért Bizottság (European Commission for Democracy trough Law), ismertebb nevén Velencei
Bizottság, az Európa Tanács Tekintélyes tudósokból álló konzultatív testülete. 1990. május 10-én alakult, székhelye
Velence, elnöke az olasz Antonio La Pergola.
2 Az Európa Tanács (Council of Europe – COE / ET) nemzetközi politikai szervezet strasbourgi (franciaországi)
székhellyel, amely Európa 46 államát tömöríti. Szerbia 2003. április 3-ától tagja az ET-nek.
3 Angol nyelven lásd: http://www.venice.coe.int/docs/2007/CDL-AD(2007)004-e.asp?PrintVersion=True&L=E (30.
03. 2007.) A szerb nyelvű fordítást lásd Szerbiai Képviselőházában, a 2007. április 04-i keltezésű 06-1348/07 szám
alatt.
4 Ustav Republike Srbije, Javno preduzeće Službeni list SRJ, Beograd, 2006. A magyar nyelvű fordítást lásd a
http://www.vmsz.org.yu/documents/2959-06-hu.pdf honlapon.