Szeptember 1.
Kérdések – válasz nélkül
Ami a Magyar Szó Kft. átvilágításából és a Božidar Đelićtyel készített interjúból kimaradt

A Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának augusztus 12-i ülése, amelyen a vállalat legújabb leépítési és Szabadkára történő központosításának tervét hagyták jóvá, nagyobb és kedvezőtlenebb visszhangot váltott ki a közvéleményben, mint ahogy az ülés szervezői talán remélték.
Az Újvidéki Televízió augusztus 22-i Napjaink című (pluralista?) műsorában Kern Imre, a Magyar Szó Kft. igazgatóbizottságának elnöke (a Vajdasági Magyar Szövetség / VMSZ ügyvezető alelnöke), Józsa László, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke (az igazgatóbizottság alelnöke), és Mihók Rudolf, a Magyar Szó Kft. megbízott igazgatója igyekeztek megmagyarázni a legújabb döntése(i)ket. Nem sok sikerrel: Orosz Klárának, a lap újságírónőjének a bejátszásban elhangzott érveire egyszerűen nem volt válaszuk.
Hivatkozás Đelićre
Kókai Péter, a Magyar Szó főszerkesztője, a lap 2005. augusztus 27–28-i számának Hétvége mellékletében „A mérvadó az, amit az olvasó szeretne” címmel készített egész oldalas interjút Božidar Đelićtyel, az Altis Consulting cég képviselőjével, aki a döntés alapjául szolgáló „cégátvilágítást” végezte és a „szerkesztőség átszervezésére vonatkozó javaslat” – feltehetően – szakmai alátámasztása céljából.
Tévedés ne essék: arról a Božidar Đelićről van szó, aki Szerbia pénzügyminisztere volt 2001. és 2004. között, a Đindić-, majd a Živković-kormány ideje alatt, vagyis abban a kormányban, amelyben Kasza József, a VMSZ elnöke az egyik alelnöki tisztséget töltötte be.
A lap közli Đelić életrajzát is, az internetes kiadás pedig – talán a nagyobb hatás miatt – még angol nyelven is. Szakemberünk – a pénzügyminiszterség előtt – (munkatársként, szakmai tanácsadóként) gazdasági, pénzügyi és privatizációs reformokkal makro-ökonómiai szinten foglalkozott. „Szűkebb szakterületei a pénzügyi intézetek, a média (milyen szempontból?) és az internet voltak”.
Az életrajzból azonban – anélkül, hogy Đelić szakképesítéseinek értékelésébe bocsátkoznánk – nem világlik ki, hogy a volt miniszter bármikor is dolgozott-e gazdasági vállalatban, illetve szerzett-e gyakorlati tapasztalatokat. Arról sem történik említés, hogy Đelićet 2005 május végén a Crédit Agricole francia bank délkelet-európai igazgatójává nevezték ki. Ebből kifolyólag nehezen képzelhető el az, hogy a Magyar Szó ügyeivel személyesen is foglalkozott volna.
Az interjút olvasva azt sem lehet megállapítani, hogy Đelić „egyik társtulajdonosa” a nevezett cégnek, vagy „saját” tulajdonú vállalatról van-e szó. (Az azonban már a Crédit Agricole Bank igazgatóbizottságára tartozik, hogy mennyire fér össze Đelić úr magánbiznisze – az egyik vagy a másik minőségben – a bankigazgatói tisztséggel.)
Megtudtuk, hogy a Altis Consulting csak a Magyar Szó átszervezésével kapcsolatos javaslat nyomán „vált hirtelen ismertté”. Azt azonban már nem, hogy miért alkalmazott a Magyar Szó vezetése egy „teljesen ismeretlen” céget? Miért éppen erre a cégre esett a választás? Nem azt követelte volna meg a tárgyilagosság, hogy nyílt pályázatot hirdessenek a cég átvilágítására és a legkedvezőbb ajánlatot adó céget alkalmazzák? Arra sem kaptunk választ, hogy mennyit fizettek az Altis Consultingnak, és hogy „a mintegy 30 embert” foglalkoztató cégnek van-e legalább egyetlen munkatársa, aki ismeri a magyar nyelvet?
Hogy miért éppen Kókai készítette az interjút, aki – mint a lap főszerkesztője, és az MNT Tájékoztatási Bizottságának tagja – maga is érdekelt az „átszervezésben” és nem a lap valamelyik – tárgyilagos(abb) – újságírója? A válasznak bizalmi vonatkozása is lehet: egy túlbuzgó újságíró Đelićnek olyan kérdéseket is felvet(het)ett volna, amelyek megválaszolása esetleg nem túlságosan kedvező fényben mutatta volna be a lap jelenlegi vezetésének gazdasági ténykedését ... Ami biztos, az biztos ...
Ilyen kérdések – ha már az átvilágításról van szó – lehettek volna például: Mennyit költött a Magyar Szó 2002. novembere és 2003. februárja között anyagi eszközökre? A Kft. hány járművet vásárolt és mire használják azokat? Írtak-e ki pályázatot ezeknek a járműveknek a megvásárlására? Hány számítógépet, nyomtatót vásároltak, melyik cégtől és milyen áron? Mennyibe került a szerkesztőségi szoftver a szerverrel? Melyik céggel kötöttek szerződést a számítógépek karbantartására és milyen feltételekkel? Milyen szolgáltatást végeztek a karbantartók és mennyibe került az a Kft-nek? Hány kilométert utaztak, illetve mennyit költöttek a cég vezetői utazási költségre az utóbbi év(ek)ben?
„Gazdasági logika”?
„Munkánk során csak a gazdasági logika vezérel bennünket” – hangoztatja Đelić az interjúban.
Minden cég működése természetesen a gazdasági logikán kell, hogy alapuljon. Az „átvilágítás” megrendelői azonban szem elől tévesztették, hogy a Magyar Szó (korábban a Forum kiadóház) soha sem működött tisztán gazdasági alapon (és továbbra sem fog).
Nemzeti kisebbségi tájékoztatásról lévén szó, tekintettel a piac behatároltságára, minőséges napilapot szinte lehetetlen gazdasági alapon működtetni. Ez miatt létezik az állam (nemzetközi) kötelezettsége, hogy támogassa a kisebbségi sajtót. A(z állami) támogatás – kisebb vagy nagyobb mértékben, attól függően, hogy a vállalat vezetősége hogyan tudott gazdálkodni és olyan (mellék)tevékenységet is folytatni, amellyel növelte a jövedelmet – eddig soha nem marad el.
A Magyar Szó 2004-ben a tartománytól – a bevételekhez viszonyítva – 25 százalékos dotációban részesült (ami 2004-ben 30 millió dinárt tett ki), a nyomdarészleg pedig az elmúlt fél évben, a bélyegek nyomtatásának köszönhetően „9 millió dináros többletet valósított meg”. Hová lett ez a pénz? Hová lett a reklámokból befolyó úgyszintén nem csekély összeg? Voltak-e donációk és más bevételek? Milyen következményei vannak a Forum Terjesztés Rt-vel a lap terjesztéséről kötött szerződés 2004 decemberi felbontásnak?
Đelić azt nyilatkozta, hogy „a vállalat aktívájának értéke az előző évi érték 84,5%-ára csökkent”. A kft. megbízott igazgatójának beismerése szerint az első félévben a Magyar Szó példányszáma „6,8 százalékkal csökkent az előző év azonos periódusához viszonyítva”.
Ha Nyugaton – ahol Đelić úr az iskoláit végezte – valamely vállalat veszteséggel dolgozik, akkor az igazgatóbizottság elsősorban a vezetőket meneszti (jobb esetben maguk veszik a kalapjukat), akik a veszteséget okozták, nem pedig a dolgozókat. Vagy nem ez a „tiszta gazdasági logika”?
Megválaszolatlanul maradt az a kérdés is, hogy a vállalat vezetése hozzájárult-e és ha igen, milyen mértékben a tavalyi 280 ezer eurós veszteséghez? Az „átvilágítás” során azt is meg kellet volna világítani, hogy több neves újságíró elbocsátása, valamint egyre több külmunkatárs írásainak elmaradása a lapból (akik között van jónéhány ismert értelmiségi is), a tiszteletdíjak ki nem fizetése, vagy a szerkesztéspolitikával való egyet nem értés miatt, mennyire hatott ki a lap színvonalának és olvasottságának csökkenésére. Figyelembe vették-e ezt a szakértők az elemzéskor? Számításba vették-e a vállalat tőkésítését és a magántőke esetleges bekapcsolását? Az interjúban ezekről a lehetőségekről egy szó sem esik.
A Đelić ex miniszter nevével fémjelzett elemzésnek azonban – amely az újvidéki szerkesztőség további leépítése megindoklásául szolgál – az a legnagyobb hibája ami a szerb gazdasági filozófiának általában: a leépítésre és a dolgozók elbocsátására, nem pedig új munkahelyek nyitására, új munkák megszerzésére és a termékek bővítésére épül. Félreértés ne essék: nem a szabadkai és a zentai szerkesztőségek erősítése és létszámának növelése a gond, hanem az újvidéki szerkesztőség tudósítószolgálat szintjére való züllesztése.
Ha a Magyar Szó Kft. betartja a Đelić úr és csapata által javasolt „takarékossági és átszervezési intézkedéseket”, akkor a vállalat „a 2007-es évet mintegy 550 ezer eurós pozitív mérleggel tudná zárni” – ígéri Đelić. (Ha az elbocsátások a Đelićék által javasolt 40 százalékot is meghaladják, akkor a jövedelem talán még nagyobb lesz ...) Két év múlva számon kellene kérni ezt az ígéretet ...
Kulisszák mögött?
Az eddigi történésekből egyértelmű: a Magyar Szó esetében nem gazdasági logikáról, hanem tisztán politikai döntésekről van szó. A Đelić-féle elemzés ehhez csak további ürügyül szolgál(hat).
Nenad Čanak, a Vajdasági Szociáldemokrata Liga (LSV) elnöke, akinek nem kis szerepe volt a Magyar Szó alapítói jogának az MNT kezére játszásában, a Građanski listnek (2005. augusztus 17., 3. o.) kijelentette: „Abszolút megengedhetetlen a Magyar Szó átszervezési javaslatának elfogadása”.
Čanak szerint a Magyar Szó Szabadkára való költöztetésének „Vajdaságra és a tartomány politikai, sőt gazdasági és területi integritása szempontjából is nagyon veszélyes következményei” lehetnek. Kíváncsian várjuk, Čanak dörgedelmének ezúttal lesznek-e politikai következményei? Vitát nyit-e a tartományi parlament a kérdésről, vagy a Magyar Szó (és az ott dolgozók) sorsáról ismét a kulisszák mögött döntenek?
Amikor a Napjaink említett műsorának vezetője megkérdezte Józsa Lászlót: Mivel a Magyar Szó az egész vajdasági magyarság egészének az ügye, kikérik-e mások véleményét is a javaslatról (a Kft. igazgatóbizottságán kívül), a válasz a következő volt: Az MNT elsősorban a Tájékoztatási Bizottságtól* kér véleményt.
Várható-e „gazdasági logikától” vezérelt javaslat attól a bizottságtól, amelyben a VMSZ-nek döntő befolyása van?
A kérdések itt maradnak.
Előbb-utóbb meg kell őket válaszolni ... és a felelősség kérdése elől sem lehet mindig kitérni. ...
BOZÓKI Antal
(http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=310)

__________
* A Magyar Nemzeti Tanács Tájékoztatási Bizottságnak Tagjai:
Fehér István – elnök, Kókai Péter – alelnök, Árpási Ildikó, Biacsi Antal, Bús Ottó, Habram Mária, Kabók Erika, Surányi Zoltán és Zsoldos Zsaklina (http://www.mnt.org.yu/hu/frame.php?content=10_1_2_tajekozt)