Szeptember 16.
Tévéjegyzet helyett
Hogyan tudósít a Magyar Szó ügyéről a Duna TV – Avagy miért is csökken a magyarok száma Vajdaságban?

A Duna Televízió csütörtökön (szeptember 15-én – a szerk. megj.) 17 óra 15 perckor kezdődő Világunk musorában a Magyar Szó volt a központi téma. A műsort Szabadkáról élő adásban közvetítették. Szerkesztette Pap Zsolt (Budapest) és Kabók Erika (Szabadka, igen ugyanaz a Kabók Erika, akinek nevét lapunk hasábjain is olvashatják), a műsort vezette Juhász Zoltán.
A szerkesztők elképzelése szerint a stúdióban Kókai Péter, a Magyar Szó főszerkesztője volt a vendég. Egyedül. Már ebbe bele lehet kötni. Az objektív tájékoztatás azt diktálná, hogy a másik fél képviselői közül is jelen legyen valaki a stúdióban és az ott elhangzó érvelésre ellenérveléssel válaszolhasson. Konfliktushelyzetről lévén szó.
Az objektivitás látszatát a szerkesztők úgy kívánták megoldani, hogy a Duna TV újvidéki tudósítója Csíkos Zsuzsa négyperces riportot, bejátszást készített a Magyar Szó újvidéki szerkesztőségében. Ebben Gerold László, a Magyar Nemzeti Tanács tagja, aki már kifejtette a nyilvánosság előtt a Magyar Szó „súlypontáttevéséről” véleményét, Németh Zoltán, a Magyar Szó szakszervezetének elnöke, Kollárs István a lap deszkfőnöke (lapszerkesztő) és alulírott, Szántó Márta nyilatkozott. Azért csak kívánták, mert aki nézte a műsort, láthatta, hogy ez a bejátszás bizony kimaradt. Ehelyett láthattuk a kárpátaljai és romániai magyar sajtó jelen helyzetének ecsetelését, a madárcsempészést és exkluzív hírként az újabb szabadkai magyarverést. (Mellékesen, ha egy iskolában történt, akkor hogy nem kérdezték meg az iskolaigazgatót, a tanárokat? Tudtommal az iskola területén ért bántalmazásért ok felelnek a diákok testi(lelki?) épségéért. Ennyit az újságírói téma körbejárásáról.)
A lényeg viszont az, hogy bennem azonnal a cenzúra gyanúja merült föl, mert talán mondanom sem kell, hogy a négy nyilatkozat a főszerkesztő a Magyar Szóra vonatkozó küszöbön lévő átszervezése ellen szólt volna. És hogyisne merült volna fel, hiszen nyílt titok, hogy ez esetben a Duna Tv-s műsor szerkesztője, a Kabók Erika az átalakítás után ha nem is a főszerkesztői, de legalább a lapszerkesztő (deszkfőnök), vagy belpolitikai szerkesztői posztot kapja meg, amint azok (ugye már a madarak is csicsergik) Szabadkára kerülnek át (az utóbbi kettő mindenképp). De még ha nem is így lesz, hanem marad a jelen posztján, azaz a Hétvége melléklet szerkesztőjének, akkor is személyesen és konkrétan érdekelt, érintett a témában. És teszem fel a kérdést: hogyan is tájékoztatja a Duna televízió nézőit? Hol lehet itt objektivitásról beszélni, pártatlanságról és minkét fél meghallgatásáról?
Íme, egy újabb bizonyíték, miért is kell beszűkült világunkból mihamarabb távozni. És amit a le nem sugárzott bejátszásban a riporternőnek elmondtam: ezt a legsötétebb időkben sem tették, a racionalizáció örve alatt méginkább egy párt politikai behatása alá kerül a hatvan évet megélt, egyetlen vajdasági magyar lap, szétverik a szerkesztőséget. Amihez az igazgató és főszerkesztő, az itt dolgozó egyes újságírók mellett (mert munkahelyüket féltik, ami egy természetes reakció) most még a Duna Tv is asszisztál.
Nem kell itt szerb nacionalizmus, radikális kilengés, maga a kisebbség nevében szóló (az én nevemben ne szóljon!) politikusok, az a főszerkesztő, akit többek között én biztattam, hogy jelöltesse magát a posztra, üldöznek el engem innen és ebben segédkezik a Duna Tv is. A műsor második felében találóan a vajdasági magyarok fogyatkozásáról volt szó. Nagyon is idevágó téma! Mert ha a Szülőföld Alap pénzeibe is belenyúlnak a privilegizáltak, ahogy az Illyés és egyéb alapítványok, támogatások Vajdaságba juttatott pénzébe is alaposan, ami ellehetetleníti, megnehezíti, a legjobb esetben elkedvetleníti az itteniek itthon maradási szándékát, akkor egy budapesti tévéműsorba miért ne lehetne innen dirigálni. Ez már teljes paranoia, mondhatná valaki. Lehet, de ez fordult meg a fejemben.
Nem hagytam ennyiben, először is fölhívtam Csíkos Zsuzsa kolléganőt, hogy ő mit szól ehhez, hogy simán kihagyták a riportját? O ezt nem tudta mivel magyarázni, maga is meglepődött. A budapesti szerkesztőt Pap Zsoltot sem resteltem föltárcsázni. Mint kiderült, ő sem hibás semmiben, elnézést is kért. Állítása szerint a műsorvezető Szabadkán nem konferálta be az Újvidéken készült négy percet ezért
ok Budapesten nem játszották be. Néhány perc múlva maga Német Árpád telefonált nekem, a műsor felelős szerkesztője, hogy elnézést kérjen, mert az élő adás miatt történhetett meg, hogy kimaradt a bejátszás. De, hova veszett el a négy perc a műsorból? Ezáltal ebben az esetben a másik felet képviselő (bármennyire is abszurdan hangozzon ez) saját főszerkesztőnk érveléseire ennyi perccel többet kapott. Az a főszerkesztő, akit nagy érdeklődéssel néztem a Duna Tv műsorában, mert legkevesebb két éve nem láttam az újvidéki deszk szobában. Még akkor sem volt kíváncsi a szerkesztőségi nyüzsgésre, amikor a nyáron a Közelkép szerkesztőnőjét helyettesítette. Pedig akkor megláthatta volna mennyi akadályba ütközik, hogy az egyik szobából, sokszor számítógépről a másikba/ra elküldjünk egy anyagot néha (hát nem hogy Szabadkáról Újvidékre küldjék az újság nyolcvan százalékát!). Ő akkor is az egy emelettel lejjebb lévő irodájából a lektorokkal is úgy kommunikált, hogy a tördelőnek küldte az anyagokat (a főszerkesztő nem ismeri újsága készítésének menetét? (újságíró-szerkesztő-lektor-tördelő-korrektor) merült fel akkor bennem a kérdés. Pedig ha ott lett volna közöttünk szívesen megmutattuk volna neki.).
Telefonálgatásaim következő alanya Juhász Zoltán műsorvezető volt, aki bevallotta, hogy o tévedett, amit e-mailben is megerősített. Ebből idézek: Az, hogy a Magyar Szó átszervezéséről szóló bejátszás nem került adásba a Duna Televízió csütörtök este Szabadkáról élőben közvetített Világunk című műsorban kizárólag az én hibám. Ezzel elejét szeretném venni azoknak az esetleges találgatásoknak melyek szerint a műsor Magyar Szó körüli helyzetével foglalkozó részét cenzúrázta volna a szerkesztők valamelyike. A szóban forgó bejátszás alkotóitól, a riportban megszólalóktól és a közvéleménytől elnézést kérek. Üdv. Juhász Zoltán
Elsőszámú gyanúsítottam tisztára mosva. A szabadkai kettős szerkesztőnőt már semmi értelme sem volt tárcsázni.
De még ha ez így is történt, akkor is a kettős szerkesztőnő, Kabók Erika szerepjátszásával van bajom… Ebből (az egy) Duna TV-nek legyártott riportból neki kellett volna kimaradnia, nem az újvidékiek nyilatkozatainak. Akár annak árán is, hogy akkor egy tiszteletdíjjal kevesebbet tudhat a bankszámláján szeptember végén. (SZÁNTÓ Márta http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=326)

Minitotalitaristák

Megszűnt a Romániai Magyar Szó, veszélyben a Kárpátaljai Igaz Szó, az újvidéki Magyar Szót pedig alapítója, a Magyar Nemzeti Tanács (MNT) kívánja saját képére formálni. A közvetett, elektori úton választott MNT – s ezen keresztül a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) – a vajdasági magyar nyelvű média teljes ellenőrzésére törekszik.
A VMSZ éppen kormányzati tényező volt akkor, amikor meghozták a Nemzeti Tanácsokra vonatkozó törvényt, és a választási eljárásnak köszönhető az, hogy egypárti testületté vált az MNT. S noha a szerbiai törvények szerint olyan szervnek, mely a központi költségvetésből él, nem lehet tulajdonában média, ez sajátos módon az MNT-re nem vonatkozik, így vehette át az egyedüli napilap alapítói jogait. A törvénytelenséget antidemokratikussággal fejelik meg. Vagy fél éve egy informális beszélgetésen az MNT tájékoztatási bizottságának illusztris tagja elmondta: a helyzet súlyosságára való tekintettel, a vajdasági magyarság és médiája megmentése érdekében nem kell a demokratikus szabályokat betartani.
Igaz, nyilvánosan ezt sosem mondanák ki. A kisebbségi volt pedig olyan paraván, amely mögé elbújhatnak, ha esetleg a szerb vagy a magyar állam számon kéri az átláthatóságot, miután pénzt pumpáltak beléjük. A magyar állam most majd’ egymillió eurót készül kihajítani az ablakon ilyen célra.
A VMSZ, s nyomában az MNT már régóta rátette kezére a VM sajtó javára – pártújságíróik révén, ajánlatokkal vagy éppen a sajtómunkások egzisztenciális sakkban tartásával. Ez azonban választási eredményeiken nem látszik meg, sőt, támogatottságuk egyre csökken. De a kritikai hangok elhallgattatása miatt mégsem mondanak le a sajtó feletti uralomról. A propagandáról nem feledkeznek ugyan meg – a szabadkai hetilap, a gyakran gyűlölködő hangnemű Hét Nap főszerkesztője Dudás Károly, a VMSZ alelnöke (alapítója szintén az MNT) –, a másik hetilap, az újvidéki Családi Kör viszont politikamentes magazin. Marad még a Magyar Szó, melynek újvidéki szerkesztősége ha ellenkezni nem is nagyon mert, de propagandalappá sem akarja lezülleszteni a lapot. Az örökös Újvidék–Szabadka közti feszültség pedig csakis Szabadka javára dőlhet el, ha már a VMSZ központja itt van. A Magyar Szó tönkretételének, avagy markánsabb ellenőrzésének legjobb módszere, ha a lap központját áthelyezik Szabadkára, illetve oda, ahol a magyarság tömbben él. Minthogy Újvidéken szórvány, a tartományi fővárosban semmi keresnivalója, így a pártlogika.
Ez az érv ugyan áll(hat), de csak egy érv a sok közül. Ahogyan az is, hogy az információs technológiák nem teszik szükségessé egy központi szerkesztőség meglétét – bár ez még gyengébb érv. Hogy ne politikai, hanem szakmai döntésnek tunjék az újvidéki bázis leépítése, felkértek egy belgrádi céget, világítsa át a lapot. A cég egyik vezetője Božidar Đelić, aki egy kormányban ült Kasza József VMSZ-pártelnökkel, s ma is ahhoz a Demokrata Párthoz áll igen közel, mellyel tartományi és önkormányzati szinten is koalícióban van a VMSZ. Ezek után hab a tortán, hogy egy magyar napilapot egy nem magyar nyelvű cég világít át. Így értelemszerűen kvalitatív elemzésre nem került sor. A legrosszabb pártállami időket idézve a „kutatási” eredményekről a lap főszerkesztője, Kókai Péter készített interjút Đelićtyel – talán az újságírók közül senki sem vállalta ezt a feladatot. Kókai pedig a lapigazgatóval, Mihók Rudolffal egyetemben nem a szerkesztőség, hanem az MNT, s így a VMSZ érdekeit képviseli.
Az egyébként monopolhelyzetben lévő lap jövője igen fényes, derül ki – ha az instrukcióknak megfelelően szervezik át, a lap két év múlva több, mint félmillió eurós pozitív mérleggel zárhat! Sajátos világrekordra készülhetnek a fiúk… Az újságírók teljesítményét egy belgrádi szerb bulvárlapéval hasonlították össze – az újvidékiek fele annyi cikket termelnek, ergo negyven százalékukat ki kell rúgni. S úgy mérték fel, az olvasók negyedét leginkább a helyi hírek érdeklik (de nem definiálták, mit értsünk helyen). A konklúzió egyértelmű, ha nem is kimondott: Újvidéken kevés magyar van, tehát kevés a helyi hír, így onnan ki kell vonulni. Ha ezt komolyan gondolják, ez viszont mégsem a Szabadkára, Zentára vonulást jelentené – hanem a falvakba, hiszen a magyarság egyre inkább oda szorul vissza.
Ám egy szó sem esik arról, hogy a Magyar Szó tartalmilag milyen lap. A jórészt internetről leszedett anyagok és helyi hírek zagyvaléka persze, hogy nem piacképes. A folyamatos példányszámcsökkenésért a szerkesztőséget hibáztatják – az igazgatót és a főszerkesztőt persze nem! -, noha az más okokra is visszavezethető: a potenciális olvasótábor fogyására, az elöregedésre, ezzel összefüggésben a pauperizációra, illetve az informálódás/szórakozás más módjaira: a fiatalabbak az internet felé fordulnak, kisebb magyar falvakban is van már kábeltévé stb. A lapigazgató szerint viszont kizárólag a minőség miatt csökken a lap olvasottsága… Ebben azért van valami: a szerbiai hírversenyben utolsó utániak, de naprakészek a pesti bográcsfőző-versenyekben; a Gyurcsány-kormány kritikájának pedig szinte több teret szentelnek, mint a szerbiai belpolitikának. Mintha nem is itt élnénk. Az olvasók egy része inkább szerb lapokat vásárol, ha meg akar tudni valamit arról a országról, amelyben él.
Jegyezzük fel azt is, hogy a lap igazgatóbizottságának elnöke Kern Imre a VMSZ ügyvezető alelnöke is, az IB alelnöke, Józsa László pedig az MNT elnöke és a VMSZ elnökségi tagja is. Az összefonódás totális. Az IB, illetve az MNT egy-két tagja ugyan különvéleményét fejezte ki, de a lapvezetés VMSZ-es/MNT-s többsége bármit keresztülvihet (akár privatizálhatja is a lapot). A vagyont felélő lapigazgató és főszerkesztő felelősségéről persze szó sincs – előbbi szabadkai, utóbbi zentai, és az itteni szerkesztőségeket kívánják újabb emberekkel bővíteni. Hogy még viccesebb legyen: a főszerkesztő, Kókai az MNT tájékoztatási bizottságának alelnöke is, így akár saját magának küldhet levelet, milyen újságot is kellene csinálnia.
Egyébként ez a tervezet (még) nem ment át az igazgatóbizottságon. A VMSZ/MNT tehát más úton-módon is totalitarizálni készül. Kiváló apropóként kínálkozik erre a frissen megalapított Szülőföld Alap. Ennek egy vajdasági tagja van, a VMSZ képviseletében egy egyházi személy, Dolinszky Árpád. A magyarországi adófizetők egymilliárdjából 22 százaléknyi jut a pozitív diszkriminációnak hála a vajdaságiaknak, és eldöntötték, hogy a prioritás a szabadkai rádió és televízió megalapítása legyen. Hogy erről ki döntött, nem tudhatjuk. Dolinszky nyilvánvalóan bábfigura, az evangélikus szuperintendensnek ugyan mi köze lehet a médiához? A Vajdaságban semmiféle vita nem volt arról, mi is lenne a prioritás (és ha a média, miért éppen a regionális jellegű, szabadkai székhelyű rádió és tévé megalapítása?). Dolinszky valamiféle szakértői bizottsági ajánlást emleget, de konkrétum egy száll sem.
Az ötlet nem csak az újvidéki rádiót és televízió magyar szerkesztőségeit érinti érzékenyen – a VMSZ-től független, hiszen az állami költségvetésből finanszírozott, ámbár siralmas helyzetben lévő tartományi, tehát Újvidéken lévo magyar média régóta szálka a párt szemében (ám ez sem a silány minőség okán). De érinti a szabadkai magyar elektronikus sajtót is, elsősorban az önkormányzati szabadkai rádiót. Melynek megbízott igazgatója a VMSZ-es Biacsi Antal, a magyar adások főszerkesztője pedig Árpási Ildikó, Kasza József felesége (még azóta, hogy Kasza az önkormányzat elnöke volt). Mindketten az MNT tájékoztatási bizottságának tagjai is. Mármost az új szabadkai RTV e rádió ellenében működne? Aligha. Az új médiaintézmény az önkormányzattól független lenne. Minthogy félő, a VMSZ kieshet itt is a hatalomból, hisz egyre kisebb relatív többséget tud csak szerezni, nem árt, ha a VMSZ/MNT felügyelete alatt másik centrumot építenek maguknak. Ehhez pedig megbízható emberek kellenek. Újságírók, profik kevésbé – azokból úgyis alig akad. De erre sem gondol senki, az átvilágítócég sem vette figyelembe azt, milyen is az itteni újságírótársadalom. Hogy sokat ne kelljen gondolkodnunk, Dolinkszky úgy nyilatkozott: elsősorban a Szabadkai Rádiót kell megkérdezni, mi legyen…
Nem tudom, a kedves olvasó e kissé hosszú, de így sem teljes médiakörkép kapcsán érzékeli-e azt, a VMSZ és az MNT mennyire maga alá gyűri, illetve akarja gyűrni a sajtó még nem általa uralt részét. A médiához eleve nem érto politikusaik, illetve „szakértőik”, hogy még szörnyűbb legyen, az ellenérveket lesöprik, és ehhez a már jól ismert hadi szótárt használják. Itt már a törvénytelenség és a demokratikusság sem számít: hiszen végveszélyben vagyunk, ordítják nap, mint nap. E politikai mezőben csak a saját maguk konstruálta szabályokat veszik figyelembe, akárha háború folyna a megmaradásért, ahol végül minden eszköz bevethető. Mint a monarchiákban, nekik velük született a legitimitásuk (választási eredményeikre egyre kevésbé hivatkozhatnak). Aki nincs velük, az ellenség, áruló, ki kell zárni őket a közösségből. Az általuk kinevezett „szakértők” az egyedül érvényes tudás letéteményesei. E mezőbe egyedül a párttagsági könyv révén lehet belépni. A kórus pedig azt kántálja, amit a vezetőség elhatároz. Orwelli világ: négy láb jó, két láb rossz. Az igazság itt mindig az e csoport által magáévá tett és előírt konvenció, megkérdőjelezhetetlen lokális norma. S miközben a VMSZ hatalma helyben gyengül, ám kizárólagos, ha a magyarországi segélyek elosztásáról van szó. Bár ha hisznek eszement terveikben, öröm az ürömben, hogy a Magyar Szó tervezett nyeresége feleslegessé fogja tenni az anyaországi támogatást…
Ehhez asszisztál most a magyarországi kormányzat is a Kiss Elemér vezette Szülőföld Alapon keresztül. Mindezt az adófizetők zsebe bánja. És ismét csak azt kell mondani – ha ez így megy, nincs mit csodálkozni azon, ha a többség nem kíván szolidáris lenni a határon túliakkal. És ha az igazságosság kritériumát nézzük: nekik van igazuk, ugyan miért támogatnák az effajta metódusokat, a kisebbségi egypártrendszert, a totalitarizált sajtót? (Szerbhorváth György, Élet és Irodalom. Forrás: http://www.vajdasagma.info/universal.php?rovat=cikk&ar=tukor&id=323

Szeptember 15. – A Magyar Szó átszervezésével kapcsolatos és az igazgatóbizottság által szorgalmazott javaslatot nem támogatjuk, mivel az a nagy hagyományokkal rendelkező Magyar Szó, mint és Magyar Nemzeti tanács által működtetett egyetlen körzetünkön belül létező magyar intézmény, kulturális és gazdasági központ leépítésének kezdetét jelentené. (Mgr. MIAVECZ Béla körzeti elnök: Tisztújítás a VMSZ Dél-bácskai-Szerémségi Körzeti Szervezetében, Magyar Szó, 2005. szeptember 15., 5. o.)