| Augusztus 15. Megy a Magyar Szó Kaszáékhoz? A téma nem új. Kasza József már tíz éve, amióta berendezte nem kevés külső segítséggel berendezte egypártrendszerű birodalmát, arra törekszik, hogy a Magyar Szót Újvidékről Szabadkára helyezze át. Most úgy hírlik, hogy a Magyar Szó igazgatóbizottsága végre beadta a derekát. Félreértés ne essék, annak idején nem véletlenül került a Magyar Szó pont Újvidékre. Már akkor, 1944-ben fontos volt, hogy az új partizán hatalom a vajdasági magyar többől elkülönítve tartsa kézi vezérlés alatt az azóta is egyetlen vajdasági magyar nyelvű napilapot a Vajdaságban. Hogy ez a szerb hatalom számára nem volt rossz bolt, bizonyítja a sok szempontból nézve lelki sérült vajdasági magyarság, s annak jelenlegi sanyarú állapota. A kérdés most az, használna-e vajdasági magyarságnak, ha Magyar Szó, miután az alapítói jogokat a VMSZ Józsa Lászó által vezetett nemzeti tanácsa vette át, áttelepülne Szabadkára. A jelek szerint ez sem lenne jó megoldás. A kisebbségi egypártrendszerben elkerülhetetlen a napilap pártlapként történő működtetése. Ez a modell legfeljebb azt teszi lehetővé, hogy a gúzsba kötött szerkesztőség ilyen, vagy olyan mértékben kifejezésre juttassa a VMSZ-en belüli ellentéteket. De, a jelenlegi helyzetben van egy olyan új momentum, amely a részvevők szándékától függetlenül is hat. Galambos László a VMSZ egyik újvidéki vezetője (a szemmel látható helyi érdekeltségén túlmenően) világosan fogalmaz. Szerinte a Magyar Szó szerkesztőségének Szabadkára történő áttelepítése egyben jelzés a vajdasági magyaroknak, hogy a legjobb lesz észak felé venni az irányt. Nem mellékes az sem, amit Végel László mond. Ő úgy véli, hogy a költözködés mögött a szerb hatalom egyetértése is meglapul. Arról a szerb hatalomról van szó, amely lehetővé tette, hogy a „kisebbségi média alapítói joga a nemzeti tanácsok kezébe kerüljön”. (Vajdasági Magyar Demokrata Párt, HÍRLEVÉL, III. évf. 86. szám, 2005. augusztus 15.) |